Julian Barnes, teljes nevén Julian Patrick Barnes (Leicester, 1946. január 19. –) angol író és irodalomkritikus, regények, novellák, elbeszélések, esszék és önéletírások szerzője. Népszerű az angol nyelvű országokban és máshol is, az irodalomkritika általában kedvezően értékeli mint a posztmodernizmus jelentős képviselőjét. Számos brit és más országokbeli irodalmi díj nyertese, köztük a Booker-díjé.
Élete és pályája
Julian Barnes szülei pedagógusok voltak, és francia nyelvet tanítottak. Röviddel megszületése után a család Londonba költözött, ahol tíz éven át lakott. 1956-ban Northwoodba, London egyik külvárosába költöztek. Kate Summerscale: Julian Barnes: Life as he knows it (Az élet, ahogy ő ismeri). The Daily Telegraph. 2008. március 1. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
Középfokú tanulmányait 1957-től 1964-ig a City of London Schoolban végezte, majd a Cambridge-i Egyetemhez tartozó Magdalen College-ban modern nyelveket hallgatott, és 1968-ban diplomázott. Julian Barnes honlapjának Biography (Életrajz) oldala (Hozzáférés: 2023. november 29.)
Pályájának első három évében az Oxford English Dictionary pótkötetének munkatársa volt, majd az irodalom területére tért, kritikákat írt a The Times újság irodalmi mellékletébe.Britannica. Julian Barnes szócikk (Hozzáférés: 2023. november 29.) 1977-ben irodalmi szerkesztője lett a New Statesman és a New Review magazinoknak, majd 1979-től 1986-ig előbb a New Statesman, majd a The Observer hetilap televízió-kritikusa.
Írói munkásságát 1980-ban kezdte két regénnyel. A Metroland című saját nevével jelent meg, a Duffy című bűnügyi regény pedig a Dan Kavanagh álnévvel. Ez a családnév a feleségéé. John Sutherland: Pseud’s Corner (Álnevek). London Review of Books. 2. évf. 14. sz. 1980. július 17. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
Társadalmi tevékenységeiről ismeretes például az, hogy támogatja a Freedom from torture (Felszabadítás a kínzástól) humanitárius szervezetet, amely az Egyesült Királyságba jutott, kínzáson átesett személyeket segíti. Nadia Khomami: Britain is a ‘bifurcated place nowadays’, says Julian Barnes (Julian Barnes: Nagy-Britannia „manapság egy kettéágazó ország”). The Guardian. 2022. november 24. (Hozzáférés: 2023. november 29.) Szintén támogatja a Dignity in Dying (Méltósággal meghalni) kampányt, amely a mindenkinek biztosítandó hospice-szolgáltatásért küzd, és a menthetetlen betegek életük befejezésének jogáért orvosi segítséggel. Zach Moss: 2012-2013: THANK YOU. dignityindying.org.uk. 2013. december 20. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
Politikai kérdésekben Julian Barnes általában baloldali nézeteket vall. Például 2013-ban a konzervatív kormány kultúrpolitikáját bírálta, amely többek között a közkönyvtárak tömeges megszüntetéséhez vezetett. Alison Flood: Julian Barnes criticises Britain's 'philistine' approach to arts (Julian Barnes bírálja Nagy-Britannia a művészetekhez való „nyárspolgári” hozzáállását). The Guardian. 2013. április 12. (Hozzáférés: 2023. november 29.) A Brexit ellen foglalt állást, és 2019-ben Jeremy Corbynnal, a Munkáspárt akkori vezetőjével értett egyet a legtöbb kérdésben: a nukleáris fegyverek betiltásáról, a gazdagok megadóztatásáról, a vasutak újraállamosításáról stb. Lisa Allardice: Julian Barnes: ‘Do you expect Europe to cut us a good deal? It’s so childish’ (Julian Barnes: „Azt reméli, hogy jó megállapodásra jutunk Európával? Gyemeteg dolog!”). The Guardian, 2019. október 26. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
A vallást illetően 2008-ban Barnes azt vallotta Nothing to Be Frightened Of (Nincs mitől félni) című önéletírásában, hogy nem keresztelték meg, nem hívő, de a könyv első mondata I don’t believe in God, but I miss Him („Nem hiszek Istenben, de hiányzik nekem”). Garrison Keillor: Dying of the Light (A világosság halála). The New York Times. 2008. október 3. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
Magánéletéről keveset beszél. 1979-ben házasodott össze Pat Kavanagh irodalmi ügynökkel, aki 2008-ban hunyt el.
Művei
Julian Barnes számos széprózai művet (regényeket, novellákat, elbeszéléseket) és esszéket jelentetett meg, valamint önéletírásokat.
Széppróza
Regények
Saját nevével Julian Barnes alábbi regényei jelentek meg: Books (Könyvek). julianbarnes.com (Hozzáférés: 2026. januáe 27.) Metroland (1980) a szerző gyermekkora, kamaszkora és fiatal felnőttkora ihlette regény. Before She Met Me (1982) (Mielőtt megismert)Zárójelben normál betűkkel a magyarul meg nem jelent művek címének a szó szerinti fordítása. fekete humorral és ugyanakkor mélyen elemzi egy férfi szerelmét, rögeszmeszerű féltékenységét és birtoklási hajlamát. Flaubert's Parrot (1984) (Flaubert papagája)Zárójelben dőlt betűkkel a magyarul is megjelent művek címe. esszének is tekinthető regény egy angol Gustave Flaubert-rajongó kutatásairól, amelyek olyan apróságokig mennek, mint az író egyik szereplőjének papagája. Staring at the Sun (1986) (A napba nézve) egy nő életét követi fiatalkorától 100 éves koráig: álmait, szerelmeit, házasságának kudarcát, anyaságát, és azt, ahogyan a világot látja utazásai alkalmával. Talking It Over (1991) (Dumáljuk meg rendesen) humoros regény egy kaotikus szerelmi háromszögről, ahogyan a résztvevői számolnak be róla első személyben. The Porcupine (1992) (A gyalogsül) politikai szatíra, melynek cselekménye egy rendszerváltozás utáni kelet-európai országban játszódik. A megvádolt volt kommunista vezér és az ügyésze szemben állnak egymással, de gondolataikból kitűnik a múlt és a jelen közötti folytonosság, valamint az, ami közös a két emberben. England, England (1998) (Anglia, Anglia) a 20. század végi Angliáról szól. A nemzeti jelleg értelmezésének, a mítoszalkotásnak, a valóság és fikció viszonya megítélésének szatírája, de komoly emberi önelemzés is van benne. Love, etc (2000) (Szerelem meg miegymás) a Dumáljuk meg rendesen folytatása tíz év után, ugyanabban a stílusban, de ebben a szerelmi háromszög még kaotikusabb. Arthur & George (2005) egy 19. századbeli valós igazságszolgáltatási hiba története, amelynek áldozata egy vidéki egyszerű ember. Ártatlanságát Arthur Conan Doyle bizonyítja be. The Sense of an Ending (2011) (Felfelé folyik, hátrafelé lejt) egy idős ember története, akinek fiatalkora és volt kedvesével, valamint egy titokzatos barátjával való viszonya elevenedik fel. Személyes múltjának megértését akadályozó tökéletlen emlékezetével kerül szembe. The Noise of Time (2016) (Az idő zaja) Dmitrij Sosztakovics zeneszerző gyötrelmeiről szól azzal a sorssal kapcsolatban, amely a sztálini terror körülményei között sújthatná. The Only Story (2018) (Az egyedüli történet) egy fiatalember és egy sokkal idősebb házas nő tragikus végű története az asszony alkoholizmus okozta lehanyatlása miatt. Elizabeth Finch (2022) főszereplője egy felnőtteknek kultúráról és civilizációról előadásokat tartó intelligens, sztoikus és igényes egyetemi oktatónő. Az egyik őt csodáló volt hallgatója a tanárnő halála után felkutatja naplóit, hogy jobban megismerje a személyiségét. Departure(s) (2026) [Távozás(ok)] egy fiatalkorukban egymásba szeretett férfi és nő története, akik újra egymásra találnak időskorukban.
Dan Kavanagh álnéven Julian Barnes négy bűnügyi regényt írt, amelyek főhőse Duffy, egy biszexuális magánnyomozó: Dan Kavanagh. dankavanagh.com (Hozzáférés: 2023. november 29.) Duffy, 1980; Fiddle City, 1981; Putting the Boot In, 1985; Going to the Dogs, 1987.
Kisepika
Barnes kisepikája (novellái és elbeszélései) az alábbi kötetekben jelent meg: A History of the World in 10½ Chapters, 1989 (A világ története 10 és 1/2 fejezetben) – a történelem egymást követő időszakaiba helyezett tíz elbeszélés; Cross Channel, 1996 (A Csatornán túl) – Franciaország hatása angolok nemzedékeire; The Lemon Table, 2004 (A citromasztal) – az élet árnyalatai és az elkerülhetetlen vég elleni lázadás; Pulse, 2011 (Pulzus) – az élet siker és kudarc, kezdet és vég adta pulzusai.
Nem fikciós könyvek
Rövidebb esszék gyűjteményei: Letters from London, 1995 (Levelek Londonból) – először a The New Yorker magazinban jelentek meg; Something to Declare, 2002 (Bejelenteni való) – szeretettel Franciaország iránt, annak a legkülönfélébb aspektusairól; The Pedant in the Kitchen, 2003 (Pedáns a konyhában) – gasztronómiával kapcsolatos esszék; Through the Window, 2012 (Az ablakon át) – egy novellával kiegészített esszékötet; Keeping an Eye Open: Essays on Art, 2015 (Nyitott szemmel. Esszék a művészetről).
Egy-egy esszét tartalmazó kötetek: A Life with Books (2012) (Könyvekkel töltött élet) 27 oldalas mű a szerző könyvek és gyűjtésük iránti szenvedélyéről, valamint a kicsi, független könyvesboltok iránti preferenciájáról szól. A Független Könyvkereskedők Hete alkalmából írta, és csak ilyenek boltjaiban volt kapható. A Life with Books. goodreads.com (Hozzáférés: 2023. november 29.) The Man in the Red Coat (2020) (Férfi piros köntösben) regénynek is tekinthető esszé Samuel Pozzi sebésznek, a nőgyógyászat úttörőjének életéről és környezetéről Párizsban, a 19. század végén és a 20. század elején.
Önéletírások: Nothing to Be Frightened Of, 2008 (Nincs mitől félni); Levels of Life, 2013 (Az élet szintjei).
Műfordítások
The Truth About Dogs (1988) (Az igazság a kutyákról) a német Volker Kriegel Kleine Hunde-Kunde (1986) című könyvének fordítása. In The Land of Pain (2002) (A fájdalom országában) Alphonse Daudet La Doulou (A fájdalom) címen 1930-ban megjelent posztumusz könyvének fordítása. A szerző jegyzeteiből áll fájdalmas betegségéről, gyógyítási kísérleteiről és azok hatásairól az élete különféle aspektusaira. Ezek a jegyzetek egy könyv alapjai lettek volna.
Művei fogadtatása
Az irodalomkritika már az író első megjelent regényét kedvezően fogadta. A Metroland megkapta a Somerset Maugham-díjat. Az író prózája elegáns, szellemes, olykor humoros. Kísérletezik is különböző elbeszélői, nyelvi és stilisztikai formák ötvözésével. Ugyanakkor pszichológiai realizmussal közelít meg olyan komoly témákat, mint a szerelem természete, különösen ennek sötét oldala, a féltékenység, a hűtlenség, de az igaz szerelem keresése is. Elizabeth O'Reilly: Critical perspective (Kritikai nézet). Julian Barnes. literature.britishcouncil.org, 2012 (Hozzáférés: 2023. november 29.)
Az író népszerű nemcsak az angol nyelvű országokban, hanem nemzetközi ismertségnek is örvend. Több mint 40 nyelvre fordították le több-kevesebb művét. Julian Barnes, penguinrandomhouse.com (Hozzáférés: 2023. november 29.) Magyarul megjelentek:Julian Barnes. moly.hu. Flaubert papagája; ford. Czine Erzsébet; Magvető, Bp., 1989; Dumáljuk meg rendesen; ford. Szentgyörgyi József; Ulpius-ház, Bp., 2000; Szerelem meg miegymás; ford. Szentgyörgyi József; Ulpius-ház, Bp., 2001; A napba nézve; ford. Lukács Laura; Ulpius-ház, Bp., 2002 (Ulpius klasszikusok); A világ története 10 és 1/2 fejezetben; ford. Feig András; Ulpius-ház, Bp., 2002; Anglia, Anglia; ford. Gács Anna; Ulpius-ház, Bp., 2007; Felfelé folyik, hátrafelé lejt; ford. Karáth Tamás; Partvonal, Bp., 2013.
Julian Barnes négy regényét filmesítették meg: Love etc., 1996 – francia film; Love etc.. imdb.com (Hozzáférés: 2023. november 29.) Metroland, 1997 – angol film; Metroland. imdb.com (Hozzáférés: 2023. november 29.) Arthur & George, 2015 – angol tévésorozat; Arthur & George. imdb.com (Hozzáférés: 2023. november 29.) The Sense of an Ending, 2017 – angol film. The Sense of an Ending. imdb.com (Hozzáférés: 2023. november 29.)
Elismerései
Díjak
Irodalmi díjak eredeti és lefordított műveknek, valamint életműdíjak:Biography (Életrajz). julianbarnes.com nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat. 1981 – Somerset Maugham-díj a Metroland című regénynek; 1985 – Geoffrey Faber-emlékdíj a Flaubert papagája című regénynek; 1986 – E. M. Forster-díj az Amerikai Művészetek és Irodalom Akadémiája részéről ugyanannak; – a francia Médicis-díj ugyanannak; 1987 – a francia Gutenberg-díj;