thumb|250px|A Malabár-part Indián belül (pirossal) A Malabár-part az Arab-tenger partvidéke az indiai szubkontinens délnyugati részén, a mai Kerala és Karnátaka állam tengerpartján. A hosszú fövenyes part Goa és a szubkontinens déli csücske, Kanjakumari (Comorin-fok) között húzódik. Az 50–110 km-es szélességű parti síkságot keletről a Nyugati-Ghátok hegyvonulata határolja. A Malabár-part déli részén a tengerrel párhuzamosan a turisztikailag felkapott lagúnák és csatornák (holtágak, angolul: backwaters) futnak.
Éghajlat, növényzet A partvidék India déli részének legcsapadékosabb régiója. Az évi csapadékmennyiség 1700–3500 mm, dél felé növekedve. A páratartalom igen magas egész évben. Az eredeti természetes növényzete a trópusi esőerdő. Jellemző fái a teakfa, szantálfa, tamarindusz, kókusz-, bétel- és olajpálma. Elterjedt még a bambusz, kesudió, az arekadió, a tápióka, a banán és a rizs termesztése. A fűszernövények közül jellemző a bors, fahéj, gyömbér, kardamom, csilipaprika. Az egykor fekete aranynak nevezett bors a fűszerek királya. India termésének ma 95%-át ez a vidék adja. A világ gyömbérszükségletének 70%-át itt termelik meg.National Geographic: India
Főbb városai északról dél felé Udupi, Mangalor (Mangalore/Mangalúr), Kannúr (Cannanore), Kozsíkóde (Kozhikode/Calicut), Trisúr (Thrissur), Koccsin (Kochi), Álappuzsa (Alappuzha/Alleppey), Kollam, Tiruvanántapuram (Trivandrum)
thumb|240px|Bekal tengerpartja Kerala északi részén
Történelem A Malabár-part mai ismereteink szerint már Kr. e. 3000-től kezdve fontos helyszín volt a tengerentúli kereskedelemben. A föníciai hajók ide jártak fűszerért, elefántcsontért, szantálfáért. Az ókori görög és római írások is beszámoltak a vidékről. A leletek azt bizonyítják, hogy a Kr. e. 12. századtól kapcsolat állt fenn az itteni kikötők és a földközi-tengeri, a perzsa-öböli, és a vörös-tengeri kikötők között. Az arikkamedui ásatások és a tamil irodalmi utalások is bizonyítják, hogy szoros kereskedelem folyt az ókori Róma és Dél-India között. Időszámításunk kezdetén évente kb. 120 hajó futott ki a vörös-tengeri egyiptomi kikötőkből azzal a céllal, hogy Indiába menjenek.Sztrabón A kínaiak is virágzó kereskedelmet folytattak Koccsival, Kollammal és a partvidéken maradandó nyomot hagytak.
Az első ismert idegen letelepülők között lehettek a zsidók, akik Júdea pusztulása után, Nabukodonozor csapatai elől menekülve találhattak itt menedéket.Fernandes, Edna (2008) The Last Jews of Kerala, 98. oldal Később, Jeruzsálem római elpusztítása után számos zsidó telepes érkezett ide.Katz 2000; Koder 1973; Thomas Puthiakunnel 1973; David de Beth Hillel, 1832; Lord, James Henry 1977 A hagyomány szerint (nem bizonyított) az 1. század közepén Tamás apostol is missziómunkát végzett itt, amely után létrejött a szír-malabár kereszténység. Mindenesetre a Vasco da Gamát követő portugálok számára meglepő volt a kereszténységgel itt találkozni. A helyiek elmondták az újonnan érkezetteknek, hogy a pápáról sohasem hallottak, és ez megnehezítette a helyzetüket a portugál uralom alatt. A hindukra nézve nagyfokú vallási toleranciára mutat, hogy 2000 éven keresztül sohasem üldözték sem a zsidókat, sem a keresztényeket.
A vidék fűszerkincse sok kereskedőt vonzott ide Európából és Ázsiából. A középkorban a dánok már a portugálok előtt jártak itt, de rövid ideig maradtak és nyomuk elég halvány. A portugálok 1514-ben alapozták meg az uralmukat, amikor Kvilon királynőjével (ráni) szerződést kötöttek. 1602-ben feltűnt a Holland Kelet-indiai Társaság, és mintegy 50 év múlva kiszorították innen a portugálokat. A Brit Kelet-indiai Társaság 1684 óta volt jelen az itteni partvidéken, amikor megnyitotta első telepét Andzsengónál, Kvilontól délre. A 18. században a britek a maguk oldalára csábították Travankor rádzsáját (uralkodóját) és 1795-re a hollandok eltűntek a vidékről. Innentől kezdve a briteké volt a terep, egészen 1947-ig, India függetlenné válásáig.
Jegyzetek
Fordítás
Források Fodor's India, 1973
Kategória:India földrajza Kategória:Kerala Kategória:Karnátaka