A Malaysia Airlines 17-es, Amszterdam és Kuala Lumpur közötti menetrend szerinti járata helyi idő szerint 2014. július 17-én délután lezuhant az orosz–ukrán határ közelében, a Donecki területen. A 9M–MRD lajstromjelű Boeing 777–200ER típusú repülőgépen 283 utas és 15 főnyi személyzet tartózkodott, a tragédiában mindannyian életüket veszítették. Ez volt a legtöbb halálos áldozattal járó légi katasztrófa a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások óta és ebben az évben a Malaysia Airlinesnak már a második súlyos légi katasztrófája.

A Holland Biztonsági Testület előzetes jelentése szerint több, kívülről érkező nagy energiájú tárgy okozta szerkezeti károsodás miatt a levegőben darabokra szakadt a repülőgép. Műszaki meghibásodásra vagy a személyzet hibájára semmi sem utal.

2015. október 13-án jelent meg a Holland Biztonsági Testület zárójelentése, amely szerint a gépet Buk rakétarendszerrel lőtték le.

2022 novemberében az ügyben ítéletet hozott a holland bíróság. Bizonyított, hogy a gépet elpusztító orosz gyártmányú rakétát az Orosz Föderáció szállította az oroszbarát szeparatistáknak, és azt a szeparatisták által ellenőrzött területről lőtték ki. Az ítéletben két orosz állampolgárt, Igor Vszevolodovics Girkint, Szergej Dubinszkijt, valamint egy ukrán állampolgárt, a szakadárok oldalán harcoló Leonyid Harcsenkót életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Egy orosz állampolgárt, Oleg Pulatovot pedig felmentettek. A tömeggyilkosok elkerülték a letartóztatást.

A repülőgép A malajziai 17-es járatszámon egy Boeing 777–2H6ER repülőgép üzemelt, melynek sorozatszáma 28411, regisztrációs kódja (lajstromjele) 9M–MRD. Ez volt a 84. Boeing 777, amit legyártottak, 1997 tavaszán hagyta el a seattle-i gyárat, első felszállását 1997. július 17-én hajtotta végre. Új gyártásként vette át a Malaysia Airlines 1997. július 29-én. A repülőgépet két Rolls-Royce Trent 800 gázturbina hajtotta és a megrendelő kérésére a fedélzeten 282 utas szállítására lett férőhely kialakítva.

A Boeing 777-es típust 1994 óta gyártják, nemzetközi szakújságírók szerint több repülésbiztonsági rekord felállítója. Az 1995. júniusi első üzemi járatfelszállása óta összesen négy komoly, törzsvesztéses A kategóriájú repülőesemény következett be: 2008-ban a British Airways 38-as járatának balesete, 2011-ben az EgyptAir parkoló 777–200-asánál tűz ütött ki a pilótafülkében a Kairói nemzetközi repülőtéren és 2013-ban az Asiana Airlines 214-es járatának balesete, amelyben három ember halt meg. A negyedik a Malaysia Airlines 2014. március 8-án eltűnt 370-es járata, amelynek sorsáról a mai napig nem került elő pontos információ.

Előzmények bélyegkép|250px|A 2014. június 14-én lelőtt repülőgéphez hasonló ukrán An−26-os

A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), valamint az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok légügyi hatóságai már 2014 áprilisában figyelmeztették a polgári légitársaságokat és a pilótákat, hogy az ukrán légtér használata veszélyekkel járhat. Az ICAO egyébként nem határoz meg nem biztonságos légtereket, csak ajánlásokat tehet. A légterek és légi útvonalak használatát az egyes országok légügyi hatóságai korlátozhatják, vagy tilthatják meg a légitársaságaik számára.

Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) április 3-án kiadott biztonsági közleményében a Krím feletti légtér elkerülését ajánlotta, de az egyéb ukrán légterekkel kapcsolatban nem fogalmazott meg ajánlásokat. Korábban az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatala (FAA) áprilisban megtiltotta az amerikai légitársaságok gépeinek a berepülést a szimferopoli léginavigációs körzetbe (gyakorlatilag a Krím fölötti légtérbe), egyúttal ajánlásokat fogalmazott meg, hogy más ukrán légikörzetek használata esetén tanulmányozni kell a biztonsági helyzetet.

A maláj gép által használt útvonalat naponta 200–300 repülőgép vette igénybe az eseményt megelőző időszakban, az utolsó héten azonban már csak körülbelül ennek egyharmada, napi 100 repülőgép haladt ezen az útvonalon. A kelet-ukrajnai harcok körzetében 2014 júniusában erősödött meg a szeparatista erők légvédelmi tevékenysége. A Doneck és Luhanszk környékén tevékenykedő orosz szeparatista erőknél 2014. június elejétől jelentek meg hatékony légvédelmi fegyverek, a légvédelmi gépágyúk mellett kis hatómagasságú hordozható légvédelmi rakéták, melyek 2-3 ezer méteres hatómagassággal rendelkeznek. Ennek eredményeként kezdetben néhány helikopter lőttek le, vagy rongáltak meg a kelet-ukrajnai orosz erők. Az ilyen rakétákkal elért legjelentősebb támadás az Ukrán Légierő Il–76-os szállító repülőgépének lelövése volt a luhanszki repülőtérnél 2014. június 14-én, amelyben 49 ukrán katona vesztette életét. A maláj gépet ért támadásig körülbelül tíz ukrán repülőgépet lőttek le az orosz erők, többségében hordozható légvédelmi rakétával.

2014. július elejétől hatékonyabb és nagyobb hatómagasságú légvédelmi rakétákat is bevetettek a kelet-ukrajnai harcokban. A rakéták eredete egyelőre nem tisztázott. A szeparatisták 2014. június 29-én vonták ellenőrzésük alá a Doneckben állomásozó A−1402 jelzésű katonai egység (Donecki légvédelmi rakétaezred) bázisát. A 2007-ben Odesszából Doneckbe telepített ezredet is Buk rendszerrel szerelték fel. Az Ukrán Védelmi Minisztérium tájékoztatása szerint a donecki bázison nem jutottak használható fegyverhez a szeparatisták. Az ezred fegyverzetét a bázis feladása előtt áttelepítették, ott csak elavult eszközöket és járműveket hagytak.

Június folyamán Oroszországból számos nehézfegyvert szállítottak át Ukrajnába a szeparatisták támogatására, köztük harckocsikat (T–64), rakéta-sorozatvetőket (BM–21 Grad), páncélozott szállító harcjárműveket.

A 2014. július 1-jén az ukrán elnök felfüggesztette az egyoldalú tűzszünetet és az ukrán erők felújították a katonai műveleteiket. A felerősödő katonai tevékenység miatt Ukrajna részleges légtárzárat rendelt el és Kelet-Ukrajna felett 7900 m-ig lezárta a légteret a polgári repülés elől.

Július 14-én orosz szeparatisták lelőtték az Ukrán Légierő 6400 m-en (21 ezer láb), a hordozható légvédelmi rakéták hatómagassága felett repülő An–26-os szállító repülőgépét. A szeparatisták bejelentették, hogy a gépet Buk rakétarendszerrel lőtték le. Az eset után az ukrán hatóságok azt tanácsolták, hogy az utasszállító gépek ne repüljenek 9800 m (32 ezer láb) alatt a kelet-ukrajnai térségben. Két nappal később az Ukrán Légierő Szu–25-ös csatarepülőgépét veszítette el a térségben, de később kiderült, hogy a gépet légiharc-rakétával lőtték le.

Események bélyegkép|jobbra|250px|A repülőgép útvonala bélyegkép|jobbra|250px|A gép lezuhanásának helye a Donecki és a Luhanszki terület térképén. Rózsaszínnel jelölve az esemény idején a szeparatisták által ellenőrzött terület, kékkel az ukrán kormányerők ellenőrzése alatt lévő terület. A repülő közép-európai nyári idő szerint 12:14-kor (UTC: 10:14) szállt fel az Amszterdam-Schiphol repülőtérről. Majdnem 12 órányi út után kellett volna megérkeznie a Kuala Lumpur nemzetközi repülőtérre, helyi idő szerint július 18-án 6:10-kor (UTC: július 17., 22:10). A gép a Nyugat-Európa és Délkelet-Ázsia között leggyakrabban használt és legzsúfoltabb L980 jelű útvonalon haladt. Az ukrán légiirányítás helyi idő szerint 16:15-kor (UTC: 13:15) elvesztette a kapcsolatot a repülőgéppel, 30 km-re a tamaki fordulóponttól, körülbelül 50 kilométerre az orosz–ukrán határtól. A járat a tervezett útvonalán haladt, az ukrán távolkörzeti irányítás által megadott méter helyett méter magasságban,A hivatalos légitársasági adatok szerint az ukrán légi irányítás 33 ezer láb magasságot írt elő és folyamatos távolkörzeti irányítás alatt állt. A repülőgép körülbelül 1 órát tartózkodott az ukrán légtérben, 35 ezer láb magasságban. Lásd a személyzet nem adott le vészjelzést. A gép Kelet-Ukrajnában, a Donecki területen, Hrabove település közelében, Toreztől északra zuhant le, nem sokkal azelőtt, hogy belépett volna az orosz légtérbe.

Az Interfax orosz hírügynökség egy meg nem nevezett ukrán forrásra hivatkozva még aznap bejelentette, hogy a repülőgépet méter magasságban egy Buk légvédelmirakéta-rendszerrel lőtték le. Néhány órával később az ukrán miniszterelnök mindössze annyit mondott, „nem zárható ki” a lelövés sem, de a lezuhanás okait egyelőre nem tudják.

Ez a repülési magasság kizárja a kézi, vállról indítható légvédelmi rakéta alkalmazásának lehetőségét (ami nagyjából 5000 m magasságig használható). Amerikai hírszerzői jelentések megerősítették, hogy föld-levegő rakéta indítását észlelték, aminek pontos kilövőhelye egyelőre ismeretlen,A USS Vella Gulf cirkáló július 14-én hagyta el a Fekete-tengert. Lásd: de az nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy az oroszbarát szeparatisták által ellenőrzött területről történt.Downing Street blames MH17 crash on Russian insurgents 2014-07-18 Barack Obama amerikai elnök szerint ezt a rakétatípust csak speciális kiképzés elvégzése után, Oroszország támogatásával lehetett használni, tehát a tragédiáért ők is felelősek. Feltételezhető, hogy a szeparatisták ukrán katonai repülőgépnek gondolták a maláj járatot.

A történtek után számos légitársaság bejelentette, hogy gépeik elkerülik az ukrán légteret.

Kutatás-mentés A gép a szeparatisták által ellenőrzött területen zuhant le, így ők tudták elsőként elérni és ellenőrzésük alá vonni a helyszínt. Erről a későbbi nyomozás során több, vélhetően a helyszínre érkező szeparatisták által készített, mobiltelefonos videófelvétel is előkerült. Az ausztrál News.com.au által, 2015-ben közzétett felvételen látható, ahogy a helyszínre érkező szeparatisták a még lángoló roncsok és az azok között heverő holttestek között keresgélnek, miközben megállapítják, hogy ez egy utasszállító gép. A háttérben zajló telefonbeszélgetés során valaki az után érdeklődik, hogy van-e másik lezuhant gép és közli beszélgetőtársával, hogy a helyszínen egy utasszállító roncsa van. A katonák a fekete dobozt keresik és az áldozatok csomagjaiban kutatnak. Leolvassák a gépről a Malajzia feliratot és egyes utasok állampolgárságát is. A felvétel készítője dühös, miután a roncsokat polgári utasszállítóként azonosítják illetve egy beszélő értetlenkedik, hogy hogyan került ez a gép az adott légtérbe. A hírportál szerint a felvétel közzé nem tett részén a felkelők először egy Szuhoj vadászgépként azonosítják a roncsokat, majd amikor nyilvánvalóvá válik, hogy egy utasszállító roncsai és áldozatai közt állnak, akkor értetlenkedni kezdenek.

A szeparatisták első közléseikben arról nyilatkoztak, hogy megtalálták a repülőgép repülési adatrögzítőit, amiket majd Oroszországba juttatnak el. Oroszország először úgy határozott, hogy nem veszi át a fekete dobozokat. Később cáfolták korábbi állításukat és azt közölték, hogy nem találták meg a helyszínen egyik adatrögzítőit sem.

Helyi jelentések szerint a kelet-ukrajnai szeparatisták a katasztrófa napján akadályozták a mentési munkálatokat, a kutató-mentőket és az ukrán rendőrséget nem engedték belépni a területre. További probléma, hogy a kutatás-mentés során az áldozatok értékeit (készpénz, mobiltelefonok, ékszerek, bankkártyák) hullarablók tulajdonították el. A Holland Bankszövetség (NVB) arra szólította fel a hollandiai bankokat, hogy tegyenek megelőző intézkedéseket az áldozatoktól eltulajdonított bankkártyák esetleges felhasználása ellen.http://www.nbcnews.com/storyline/ukraine-plane-crash/dutch-banks-respond-reports-mh17-victims-looted-credit-cards-n160246

A kutatást és az eset kivizsgálását nehezítette, hogy a területet ellenőrző orosz szeparatista erők nem engedték a roncsok közelébe az EBESZ megfigyelőit. A vizsgálat nehezítése és a bizonyítékok eltüntetésének szándékával a szeparatisták a gép roncsainak egy részét elszállították. Ennek részeként július 19-én éjszaka orosz fegyveresek 38 áldozat maradványait Doneckbe szállították vizsgálatra. Félő, hogy a holttestekbe hatolt rakétaalkatrészek és repeszek eltávolításával manipulálható lesz a vizsgálat.

A holttestek egy részét a helyszínről Torez vasútállomásán álló három hűtővagonba szállították.