300px|bélyegkép|jobb|"Váltsd a pénzed lőszerre a postán" - háborús kötvénybe való befektetésre ösztönző brit plakát Az első világháború gazdaságtörténete a nagyobb nemzetek által a háborús költségek fedezésére alkalmazott módokat, valamint a háború utáni adósságokat és a jóvátételi díjat foglalja magába. Szintén ehhez tartozik a munkaerő, az ipar és a mezőgazdaság mozgósítása. A gazdasági hadviseléssel, például a németországi blokáddal, valamint egyes, gazdasághoz közel álló kérdésekkel is foglalkozik, például a szállítással kapcsolatos hadi problémák megoldásával.

1914-ben a hatalmak mindegyike rövid háborúra számított, mivel egyikük sem tett semmilyen gazdasági előkészületet egy hosszú háborúhoz: nem töltötték fel az élelmiszerkészletüket, vagy tettek szert döntő fontosságú nyersanyagokra. Minél tovább tartott a háború, az antanthoz tartozó hatalmak előnye annál inkább nőtt a nagyobb, alaposabb, sokoldalúbb gazdaságuknak és a globális ellátáshoz való jobb hozzáférésüknek köszönhetően. Ahogy Broadberry és Harrison elhatározta a háború patthelyzetbe állása után, 1914 végén: The greater Allied capacity for taking risks, absorbing the cost of mistakes, replacing losses, and accumulating overwhelming quantitative superiority should eventually have turned the balance against Germany.Stephen Broadberry and Mark Harrison, eds. The Economics of World War I (2005) ch 1 online p 2

A szövetségesek (antant) potenciálisan sokkal több (háborúra költhető) vagyonnal rendelkeztek. Egy becslés szerint az antant országai összesen 147 milliárd amerikai dollár, míg a központi hatalmakhoz tartozók csupán 61 milliárd dollár összeget költöttek a háborúra. Az szövetségesek közül kiemelve a Brit Birodalom 47 milliárd, az Amerikai Egyesült Államok pedig 27 milliárd dollárral lett szegényebb a háború végére, együttvéve a teljes költség felét teszik ki. A központi hatalmak háborús költségeinek majdnem ¾ részét, azaz 75%-át Németország költötte 45 milliárd dollárral.H.E. Fisk, The Inter-Allied Debts (1924) pp 13 & 325 reprinted in Horst Menderhausen, The Economics of War (1943 edition), appendix table II

A totális háború minden nemzet erőforrásainak teljes mozgósítását követelte egy közös cél érdekében. A munkaerőt a frontvonalra kellett terelni (különösen az Egyesült Államok és a Brit Birodalom rendelkezett rengeteg képzett emberrel, akiket pont az ilyen esetekre tartottak fenn). A határokon belül a munkásokat el kellett vezetni a - totális háború alatt luxusnak számító - kevésbé szükséges tevékenységektől. Különösen a hadiipar szorult hatalmas fejlesztésre, mivel ez volt felelős az lőszer-, puska-, hadihajó-, egyenruha-, repülőgép-, és fegyverellátásért egyaránt. Ugyancsak szükség volt az agrokulturális, mezőgazdasági mozgósításra, mivel a civil társadalom, a katonaság és az ellátmányt szállító lovak élelmiszerszükségletének pótlása komoly gondot jelentett. A katonák közül többen farmeréletet folytattak, hadseregben elfoglalt helyüket az idősek, a fiúk és a nők vették át. A szállítás többnyire nagy kihívásnak bizonyult, főleg mivel a britek és a németek is igyekeztek megállítani az ellenség kereskedelmi hajóit. Különösen nagy kihívást jelentett a pénzügy a háború során. A központi hatalmakat Németország, a szövetségeseket egészen 1916-ig Britannia finanszírozta, miután kifogyott a pénzből és az Egyesült Államoktól kellett pénzügyi támogatást kérnie. Az USA 1917-ben elvállalta az antant ellátását, viszont ragaszkodott a hitel visszafizetéséhez a háború után. A győztes antant 1919-ben a legyőzött Németországtól nagy összegű jóvátételt követelt, ami némileg fedezte volna az általuk háborúba fektetett költségeket. Mindenekelőtt lényegesnek bizonyult a ipari és gazdasági mozgósítások oly módon történő igazgatása, hogy megtartsák az emberek rövidtávú meggyőződését, hosszútávon fenntartsák a politikai szervezetek erejét, és hosszú időre megőrizzék a nemzet gazdasági épségét.Gerd Hardach, First World War: 1914–1918 (1981)

Európa A GDP értéke három szövetségi országban, Britanniában, Olaszországban és az Egyesült Államokban nőtt, viszont Franciaországban, Oroszországban, a semleges Hollandiában, és a központi hatalmak három fő országában csökkent. A visszaesés mértéke Ausztriában, Oroszországban, Franciaországban és az Oszmán Birodalomban 30-ról 40%-ra ugrott. Ausztriában például a disznók többségét levágták, így a háború végére húshiány alakult ki az országban.

A nyugati front gyorsan helyreállt, közel néhány száz méteren semmiféle hadmozdulatot nem lehetett tapasztalni. A legnagyobb kiadás mindkét fél esetében a tüzérségre, azon belül a lőszerre ment el, ugyanis a háború során a puska volt az elsődleges fegyver. Mivel a frontvonal veszélytelennek bizonyult, a központi hatalmak és a szövetségi tagok is bonyolult vasúthálózatot építettek ki, hogy a frontvonal egy-két mérföld hosszúságú területén lóval vontatott vagonokkal szállítsák az utánpótlást. A tíz hónapig tartó 1916-os verduni csatában a franciák és a németek nagyjából 10 millió golyót lőttek el összesen, ami 1,4 millió tonna acél felhasználását jelentette.John Horn, ed. Companion to World War I (2012) pp 58, 218

Antant A Németország ellen irányuló gazdasági harc működött—a brit blokád hatásosnak bizonyult. A német tengeralattjárókból felépített ellenblokádot a masszív amerikai konvojrendszerek győzték le. Az antanthatalmak háborús költségeit javarészt a Brit Birodalom fizette, mígnem kifogyott a pénzből. Ekkor az USA vállalta magára, a szövetségeseket és a briteket egyaránt segítette pénzügyileg.David Stevenson, With Our Backs to the Wall: Victory and Defeat in 1918 (2011) pp 350–438

Brit Birodalom bélyegkép|jobb|Női munkások a New Gun gyárban (Woolwich Arsenal, London) A gazdaság (a GDP szempontjából) a háború négy éve alatt (1914-től 1918-ig) még a rengeteg férfimunkás hiányában is nagyjából 14%-kal nőtt; ezzel szemben a német gazdaság visszaesett 27%-ot.

Fordítás

Források

Gazdaságtörténet Első