A Cambridge-i Egyetem (University of Cambridge, a köznyelvben gyakran Cambridge University vagy Cambridge) állami tudományegyetem az Egyesült Királyságban, Cambridge városában. Angol nyelvterületen (Oxford után) a második, világviszonylatban pedig a harmadik legrégebbi, folyamatosan működő felsőoktatási intézmény.
Az egyetem a Cambridge-ben 1209-ben letelepedő tudósok társulatából nőtte ki magát, akik – a korabeli feljegyzések szerint – Oxfordból menekültek el a helyi lakosokkal történt összetűzéseket követően. A két régi angol egyetemnek számos közös vonása van, együttesen pedig gyakran Oxbridge néven hivatkoznak rájuk.
Cambridge kimagaslóan szerepel számos egyetemi rangsorban, a Quacquarelli Symonds listáján (QS World University Rankings) 2010-ben és 2011-ben is a világ legjobb egyetemeként szerepelt, míg 2012-ben második lett. Ezen kívül 2011-ben a világ hatodik legjobb egyeteme lett a Times (Times Higher Education World University Rankings), és ötödik legjobb (egyben európai első) a Shanghai Jiao Tong Egyetem ranglistáján (Academic Ranking of World Universities). Mindemellett Cambridge folyamatosan rivalizál Oxforddal az Egyesült Királyság rangsorainak első helyéért. 2011-ben Cambridge – a Harvard és az MIT mögött – harmadik helyre került a Times hírnév alapján összeállított listáján (Times Higher Education World Reputation Rankings). Az egyetem kutatói és volt diákjai összesen 121 Nobel-díjat nyertek el.
A személynév utáni Cantab megjelölés a Cambridge-i Egyetemen szerzett fokozatra utal. Ez Cambridge latinosított nevéből (Cantabrigia) származtatott Cantabrigiensis melléknév rövid alakja.
Története bélyegkép|250px|Az 1441 és 1515 között épült Clare College (balra) és a King's College a kápolnával (középen) Az 1208–9-es tanévben az Oxfordi Egyetem egy tagja nyíllal megölt egy helyi asszonyt, amire válaszul a feldühödött lakosság és városvezetés János angol király egyetértésével több tudóst is felakasztott. Ez egyértelműen sértette a papi védettséget, akkoriban ugyanis minden tudós egyben pap is volt. A feszült viszonyban jelentős részük biztonságosabbnak látta más városban folytatni a munkát, így telepedett le egy csoportjuk 1209-ben Cambridge-ben is. Négy évvel később János behódolt a pápának, ezáltal az oxfordi lakosság is elveszítette a király támogatását a papokkal szemben. Ezután az elmenekült tudósok legtöbbje biztonságban visszaköltözhetett Oxfordba, Cambridge-ben azonban többen is megmaradtak, és ott folytatták a tudományos munkát.
Az 1200-as évek elejéig az egyetemek jogai egyáltalán nem voltak tisztázottak, az universitas szó is csak tanítással foglalkozó emberek egy csoportját jelölte. A 13. század elején alakult ki a studium generale fogalma, mely bizonyos mértékig már meghatározta az oktatás menetét. A Cambridge-i Egyetem hivatalos megalapításának azt tekinthetjük, hogy 1231-ben III. Henriktől jogi védettséget és néhány adó alól mentességet kapott, majd 1233-ban IX. Gergely pápa engedélyezte, hogy tudósai bárhol taníthassanak. 1290-ben IV. Miklós pápa már studium generaleként említette az egyetemet egy levelében, ezt a besorolást 1318-ban XXII. János pápa is megerősítette.
A college-ok alapítása Oxford és Cambridge jellegzetessége, hogy az egyetemi intézeteken, kutatóközpontokon felül részben autonóm intézmények, ún. college-ok alkotják, a diákok, és az oktatók nagyobbik része pedig nem csupán az egyetemmel, hanem valamely college-dzsal is jogviszonyban áll. Ez azonban nem volt mindig így: az első college (Peterhouse) alapítására is csak 1284-ben került sor. Kezdetben az egyetem tagjai kolostorokban vagy bérelt, majd vezető tudósok által építtetett, de magántulajdonban álló szállásokon, hostelekben éltek. Ezen épületek legtöbbjét később bekebelezték a college-ok, nyomaik azonban ma is felfedezhetőek, például a Garret Hostel Lane utcanévben.
A 15. század előtt az egyetemi polgároknak csak töredéke tartozott college-hoz. A korai college-okat egyházi vezetők vagy királyi méltóságok alapították, akik adományaikkal tudósok egy csoportját, a college-ok tagjait támogatták. Céljuk a tanulás segítése, a katolikus egyház fejlesztése, és természetesen saját presztízsük növelése volt. A tagoknak cserébe teljesíteniük kellett az alapítók kéréseit, és rendszeresen miséket kellett tartaniuk meghatározott célokért, beleértve az alapítók (és családjuk) lelkéért imádkozást is. A 16. század közepére a college-ok jelentős befolyásra tettek szert. Ekkorra számuk már tíz fölé emelkedett, és vezetőik közül került ki az egyetem alkancellárja is. A század eleji intézmény meghatározó alakja volt John Fisher, aki számos elnöki tisztséget is betöltött, de komoly szerepe volt két új college (Christ's és St John's) megalapításában és az első dotált tanári cím (Lady Margaret Professorship of Divinity) létrehozásában is.
Az 1520-as évektől kezdve a lutheri tanok és a reformáció Cambridge-ben is éreztetni kezdte hatását, élénk viták témájává vált az egyetemen. A 30-as években az első feleségével kötött házasságát érvényteleníteni kívánó VIII. Henriknek kapóra jött a vallási megosztottság. Főminisztere, Thomas Cromwell, valamint a későbbi canterburyi érsek, Thomas Cranmer közbenjárásával az egyetemet is felhasználta az érvénytelenítés legitimálására, és egy új, a katolicizmustól, de Luther Márton elképzeléseitől is eltérő irányzat kialakítására, melyen a későbbi anglikán egyházak alapulnak. 1536-ban Henrik a Kánonjogi Kar feloszlatására utasította Cambridge-et (és Oxfordot), és a skolasztikus filozófia tanítását is megtiltotta. Ennek hatására az egyetemen a kánonjog tanulmányozása elhalt, a hangsúly pedig átkerült a görög és latin klasszikára, a bibliatanulmányokra és a matematikára.
A Peterhouse 1284-es létrejötte óta eltelt évszázadok során számos college-ot alapítottak, és bár kisebb-nagyobb szünetek előfordultak (a Sidney Sussex 1596-os és a Downing 1800-as alapítása közt például 204 év telt el), újak a 20. században is nyíltak. Cambridge college-ainak száma ma 31, közülük a 70-es évek végén épült Robinson nyitotta meg legutóbb kapuit, bár a Homerton csak 2010 márciusában kapta meg a teljes értékű egyetemi college státuszt (ezelőtt hivatalosan az egyetem által jóváhagyott közösségként működött). bélyegkép|250px|A Pitt-épület, a Cambridge University Press régi főhadiszállása A matematika domináns szerepe A 17. század végére – jelentős mértékben Isaac Newton eredményeinek köszönhetően – a matematika (beleértve a matematikai fizikát is) vált a cambridge-i oktatás leghangsúlyosabb elemévé, ezzel függ össze, hogy az 1725 körül létrehozott vizsgákon is főleg matematikát, valamint némi filozófiát kértek számon. Ezek még szóbeli vizsgák voltak, a részvétel pedig nem volt kötelező (a cél mindössze a legjobb diákok rangsorolása volt). Később írásbeli feladatokat kellett megoldani, melyeket 1790 környékétől már nyomtatva kaptak a diákok. A 19. század elejéig a tanulóknak ez volt az egyetlen lehetőségük arra, hogy tudásukat összemérjék, ennek köszönhetően jó néhányan olyanok is vállalták a vizsgát, akik később egészen más területen alkottak kiemelkedőt. Ebből a TriposA vizsga a rangsort tartalmazó listáról, a Tripos Listről kapta a nevét, amely pedig a háromlábú székről, a tripodról. Az volt ugyanis a szokás, hogy a vizsgák januári eredményhirdetésén a rangidős tudós humoros verseket olvas fel a háromlábú széken ülve, és idővel a verseket tartalmazó lap hátoldalára nyomtatták magát a rangsort is. névvel illetett vizsgából alakult ki a mai egyetemek számonkérési rendszere. Az 1800-as évek első felében új Triposok is indultak (1816-ban sor került az első vizsgákra polgári jog szakon, 1824-ben elindult a klasszika Tripos, majd 1843 után a teológia Tripos is), de a Tripos alatt továbbra is a matematikavizsgákat értették. Dominanciáját az is jelzi, hogy egy ideig az újonnan bevezetett vizsgákat csak akkor kísérelhette meg a diák, ha előtte a matematika Triposon megfelelt.
Newton sikerei tehát kiemelkedő szerephez juttatták a matematikát (és a matematikai fizikát) a cambridge-i oktatásban, viszont eközben háttérbe szorították a külföldi tudósok eredményeit. A 18. században az egyetem nem kísérte figyelemmel a francia és a német matematika fejlődését, a Tripos így szükségképpen elavult. A tananyag korszerűsítésére az 1820-as években került sor, ennek köszönhető, hogy a 19. században a kurzust elvégők közül számos kiemelkedő matematikus (Cayley, Sylvester) és fizikus (Maxwell, Kelvin) került ki. Történt mindez annak ellenére, hogy Cambridge egészen az 1900-as évekig leginkább az alapképzésre járó hallgatók oktatására, és nem a kutatásra koncentrált. A tudomány művelése, mint elsődleges cél csak a 20. század során fokozatosan alakult ki, német és amerikai minta hatására.
A matematika mellett a természettudományok is előtérbe kerültek, ezt tükrözik az egyetem és külső támogatók által a 17–18. században létrehozott és szponzorált, máig létező professzori titulusok is: a matematika és fizika (Lucasian) tudományterületén kívül egy-egy címet alapítottak az anatómia, a csillagászat és kísérleti filozófia (Plumian), a csillagászat és geometria (Lowndean), a botanika, a geológia (Woodwardian) és a kémia témakörében is. Az évszázadok során Cambridge-ben végzett tudósoknak alapvető tudományos eredmények felfedezésében volt szerepük, többek közt a következőkben: A tudományos módszer megértése (Francis Bacon) A mozgás törvényeinek leírása és a matematikai analízis fejlődése (Isaac Newton) A hidrogén felfedezése (Henry Cavendish) A termodinamika fejlődése (Lord Kelvin) Az elektron (J. J. Thomson), majd az atommag és a proton felfedezése (Ernest Rutherford) Az elektromágnesség egységesítése (James Clerk Maxwell) Az evolúció és természetes szelekció elmélete (Charles Darwin) A Turing-gép, a számításelmélet alapvető modelljének definiálása (Alan Turing) A DNS szerkezetének meghatározása (Rosalind Franklin, Francis Crick, James D. Watson és Maurice Wilkins) A kvantummechanika alapjainak kidolgozása (Paul Dirac)
Az egyetem bélyegkép|jobbra|250px|Az egyetem adminisztrációs központja, az úgynevezett "Old Schools" bejárata Cambridge-re és az Oxfordi Egyetemre az Egyesült Királyságban számos esetben közös Oxbridge néven hivatkoznak, nevük Nagy Britanniában összefonódott. Ez a két egyetem bocsátotta ki az Egyesült Királyság, a volt Brit Birodalom, és egyben a világ jelentős részének legismertebb tudósait, íróit és politikusait. Mindkettő tagja a Russell Group of Universitiesnek (a nagy, kutatás-központú egyetemek brit hálózata), a Coimbra Groupnak (a vezető nemzeti egyetemek európai csoportja) és a LERU-nak (League of European Research Universities).
Cambridge-nek több Nobel-díjasa van, mint bármelyik egyetemnek a világon (például a Harvard-nak, a Yale-nek vagy éppen Oxfordnak), hiszen 89 Nobel-díjas kötődik Cambridge-hez. Itt tanult többek között Newton, Darwin, Bacon, Lord Kelvin, Stephen Hawking, Ludwig Wittgenstein, David Attenborough és még több ezer neves színész (például Richard Attenborough, Hugh Laurie), író (például Virginia Woolf, Lord Byron, Salman Rushdie), kutató, avagy történelmi személyiség (például Oliver Cromwell); összesen 14 brit miniszterelnök, és a királyi család számos tagja tanult Cambridge-ben. Az egyetem rendkívül sok tudományos eredménnyel büszkélkedhet. Itt fogalmazták meg az elektromágnesség törvényeit, fedezték fel a DNS spirálját, hasítottak ketté atomot, fejlesztették ki a világ első számítógépét stb. Az egyetem kétségkívül leghíresebb magyar kutatója Szent-Györgyi Albert volt, aki 1927-ben doktorált az egyetemen, a Fitzwilliam College tagjaként.