A Távolból Petőfi Sándor verse. 1843. május második felében íródott Pozsonyban és 1843. június 15-én jelent meg Bajza József folyóiratában, az Athenaeumban. Később megzenésítették, zenéjét Bognár Ignác szerezte.Kis lak áll a nagy Duna mentében (Színház- és Filmművészeti Egyetem Könyvtára), így lett különösen népszerű.
A vers
Kis lak áll a nagy Duna mentében; Oh mi drága e lakocska nékem! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája.
Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat.
Kínok égtek a szülőkebelben, Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem; S kínja lángi el nem aluvának Jéggyöngyétől szeme harmatának.
Mint ölelt át reszkető karával! Mint marasztott esdeklő szavával! Oh, ha akkor látok a világba: Nem marasztott volna tán hiába.
Szép reményink hajnalcsillagánál A jövendő tündérkert gyanánt áll; S csak midőn a tömkelegbe lépünk, Venni észre gyászos tévedésünk.
Engem is hogy csillogó reményem Biztatott csak, minek elbeszélnem? S hogy mióta járom a világot, Bolygó lábam száz tövisre hágott.
...Szép hazámba ismerősök mennek; Jó anyámnak tőlök mit izenjek? Szóljatok be, földiek, ha lészen Útazástok háza közelében.
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse – – Ah, ha tudná, mily nyomorban élek, Megrepedne a szive szegénynek!
Keletkezése, műfaja, jellemzői Petőfi 1843 május elején érkezett Pozsonyba, hogy színésznek álljon, de a társulatba nem vették fel. Némi másolói munkát kapott, de valósággal nyomorgott. A versben a csalódás keserűsége, a jelen nyomorúsága szólal meg, és vádló ellentétül merül fel az elhagyott otthon boldogságának emléke. A költemény törzse az emlékező rész, különösen a búcsú. A befejezés kegyes hazugsága az anya fájdalmát enyhítheti – írja Horváth János irodalomtörténész – „a költőé azonban megmarad s ez a fájdalom (a kíméletes gyermeki szeretet társaságában) a költemény végső kizengése, eredménye. Élmény, emlék, ihlet erejével jelenlevő érzelem: Petőfi személyi lyrájának egyik, kor szerint legelső komoly képviselőjévé avatják a népdalnak indult, de nem azzá lett költeményt.”Horváth János i. m. 39. o.
Petőfi Bajza Józsefnek küldött levelében a verssel kapcsolatban megjegyezte: Tekintetes Úr tanácsát, miszerint a népdalokat is mértékben írjam, követtem a „távolból"-lal; aligha sikerrel.Petőfi Sándor összes költeményei (1838-1843), jegyzetek, 416–419. o.
Horváth János szerint nincs is benne semmi különlegesen népi jelleg. „Nyelve választékos, képei irodalmiak, olykor dagályosak. Nemcsak nem népdal: nem is dal..., hanem egy igen egyéni képű lyrai költemény.”
A „kis lak”, amiről a vers szól, Dunavecsén a községi kocsma épülete volt, közvetlenül a folyó mellett állt. Petőfi szülei 1840-ben költöztek oda, a költő 1841 tavaszán két hónapot töltött náluk és júliusban vett tőlük búcsút. Az épületet 1875-ben lebontották.
Dallama és kottája
Jegyzetek
Források
Petőfi Sándor: Távolból (Kárpátalja)
Felvételek Lakner Sándor ének és zongora (YouTube) Pere János és Gyulai Erzsi 0'35''–3'22'' Kísér ifj. Sánta Ferenc és népi zenekara. (YouTube) Madarász Katalin és Gaál Gabriella 0'00''–2'50'' (YouTube) Szeleczky Zita (YouTube) Máté Ottilia (YouTube) Cseh Judit (YouTube) Járóka Judit és Szendrő Attila (YouTube) Moholi Dutty (YouTube) Tűri Antal (YouTube)
További információk El malproksimo (kotta, eredeti szöveg és eszperantó fordítás)
Kategória:Petőfi Sándor művei Kategória:Magyar népies dalok Kategória:Kottát és midifáljt tartalmazó lapok