Carl Arendt (Berlin, 1838. december 1. – Berlin, 1902. január 29.) német nyelvész, sinológus, orientalista, diplomata. A magyar nyelvet is behatóan tanulmányozta, és a magyar nyelvészeti műveivel nagy hatást gyakorolt a hazai leíró nyelvtudományra.
Élete Carl Arendt 1838. december 1-jén született Berlinben. 1856-tól 1859-ig a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen nyelvészetet tanult. 1865-ben Pekingben kínai tolmácsnak tanult. 1866-ban Tiencsinben a porosz konzulátust vezette ideiglenesen. 1868-ban Poroszország pekingi nagykövetségén tolmácsként dolgozott. 1869-től 1873-ig a tiencsini konzulátus megbízott vezetője lett. 1874-től 1887-ig a Német Birodalom pekingi nagykövetségén tolmácsolt.
1887-től 1902-ben bekövetkezett haláláig docensként a Frigyes Vilmos Egyetemen kínai nyelvészetet tanított az újonnan létrehozott keleti nyelvek szemináriuma keretében.
Fia, Fritz Arendt (1888–1915) szintén nyelvész lett, és klasszika-filológiával foglalkozott.
Hatása a magyar leíró nyelvészetre Arendt az 1865-ös tanulmányában az istenadta, az 1866-os cikkében pedig a magvaszakadt típusú szerkezetekkel foglalkozott, melyeket még 1864-ben, a Kínába való elutazása előtt írt, de a figyelmét elsősorban a szintaktikailag még önálló, nem szóösszetétellé vált alakokra fordította, mint az egy Cicero írta könyv, mégis inkább a szóösszetételeket, mint pl. az istenadta, vették át tőle. Arendt a példáit Petőfi és Arany verseiből, valamint a Pesti Naplóból merítette, továbbá Szvorényi József 1861-es nyelvtanátLásd Szvorényi József: Magyar nyelvtan tanodai magánhasználatra, Heckenast Gusztáv kiadásában, Pest, 1861. használta fel, de Arendt szerint ige és nem igenév van az istenadta típusú szerkezetben.Lásd Arendt (1865 és 1866).
Simonyi Zsigmond viszont 1875-ös cikkében vitába szállt Arendttel,Lásd Simonyi Zsigmond: A szavak összetétele a magyarban V., Magyar Nyelvőr 4: 437–444, 1875. és Szvorényival értett egyet. Szepesy Gyula az 1939-es doktori disszertációjában élesen bírálta Arendtet,Lásd Szepesy Gyula: Az isten-adta-féle szerkezetek a finnugor nyelvekben = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 47., Budapest, 1939. (Doktori disszertáció; Hasonmás Kiadás, Budapest, 1978.) viszont Arendt álláspontját vette át Pais Dezső az 1965-ös cikkében.Lásd Pais Dezső: Az alanyi és tárgyas összetételek. In: Pais Dezső és Benkő Loránd (szerk.): Alak- és mondattani gyűjtelék. = Nyelvtudományi Értekezések 46, Akadémiai Kiadó, Budapest, 63–84, 1965.
Jegyzetek
Források Merklinghaus, Peter: Professor Carl Arendt gestorben. In: Ostasiatische Studien. Mittheilungen des Seminars für Orientalische Sprachen zu Berlin 1, 1902.
Magyar vonatkozású művei
Kategória:Német nyelvészek Kategória:Német orientalisták Kategória:Német sinológusok Kategória:1838-ban született személyek Kategória:1902-ben elhunyt személyek Kategória:Porosz diplomaták