Szatmári György, olykor Szakmáry György (Kassa, 1457. – Buda, 1524. április 7.) Magyarország prímása, esztergomi érsek.
Élete Iparos családból származott. Bolognában, majd 1493-ban a Krakkói Egyetemen tanult. 1495-től fehérvári, 1497-től erdélyi prépost. 1499-1500 között választott, 1500–1501 között választott és megerősített, 1501–1502 között tényleges veszprémi püspök. 1500-tól budafelhévizi prépost. 1501–1505 között váradi püspök. 1504-től királyi kancellár. 1505–1521 között pécsi püspök.
Pécsett több díszes házat építtetett (köztük reneszánsz palotát a Tettyén), illetve a székesegyház egyik napjainkig megmaradt oltárát. Ő bővíttette a püspöki palotát, amelyen címere ma is látható. Titkára Oláh Miklós volt. 1522-ben a király kinevezte esztergomi érsekké, amit VI. Adorján pápa 1523. június 19-én megerősített.
Politikai pályafutását 1493-ban a királyi kancellárián kezdte. 1494-től királyi titkár, 1499-ben és 1505-1514 között titkos kancellár és a királyi kápolna ispánja volt. 1521–1524 között királyi kancellár. Kancellárként a külügyeket intézte. 1504-ben nádorrá választatta Perényi Imrét. II. Ulászló udvarában döntő szava volt. 1506-ban kezdeményezte a Habsburg–Jagelló örökösödési szerződést, 1510-ben a Velence elleni háború híve volt,Tóth-Szabó Pál 1906: Szatmári György prímás 1457-1524. Budapest. 1515-ben megszervezte II. Ulászló, Miksa császár és Zsigmond lengyel király pozsonyi és bécsi találkozóját. II. Lajos uralkodásának kezdetén a kormányzó tanács vezetője volt. 1521-ben Hamburgba ment II. Lajos menyasszonya, Mária elé. Menyasszonyához küldött egyik megbízott volt, de mivel háborús helyzet volt (a déli végeken 1521-ben esett el Szabács, Zimony és Nándorfehérvár), bandériuma élén hamarosan csatlakozott a király táborához.Tóth-Szabó Pál 1906: Szatmári György prímás. Budapest, 5, 222, 249 18. jegyzet
60 ezer aranyat hagyott a Frigyes császárnak korábban elzálogosított Nyugat-magyarországi városok és várak visszaváltására, de hagyatékát hadi célokra fordították.
Könyvei közül egyedül egy breviárium maradt fönn Párizsban. Nemcsak itáliai, hanem magyar humanisták is ajánlották neki műveiket, például Mághi Sebestyén 1513-ban, Hagymási Bálint 1517-ben és Bartholomaeus Pannonus (Frankfordinus).
Irodalom Magyar katolikus lexikon Tóth-Szabó Pál 1906: Szatmári György primás (1457–1524) Farbaky Péter: Szatmári György, a mecénás. Egy főpap műpártoló tevékenysége a Jagelló-kori Magyarországon; Akadémiai, Budapest, 2002 (Művészettörténeti füzetek) Emlékkötet Szatmári György tiszteletére; szerk. Fedeles Tamás; Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány–Pécsi Püspökség, Budapest–Pécs, 2007 (Egyháztörténeti tanulmányok a Pécsi Egyházmegye történetéből)
Jegyzetek
Kategória:Kassaiak Kategória:Esztergomi érsekek Kategória:Pécsi püspökök Kategória:Váradi püspökök Kategória:Veszprémi püspökök Kategória:1457-ben született személyek Kategória:1524-ben elhunyt személyek