A prekolumbián óceánközi kapcsolat (Kolumbusz előtti, óceánokon átívelő kapcsolat) olyan érintkezést jelent Amerika őslakói (akik valamikor i. e. 10. évezred előtt telepedtek le ezen a földrészen) és más kontinensek (Afrika, Ázsia, Európa vagy Óceánia) lakosai között, amely még Kolumbusz Kristófnak a Karib-térségbe érkezése, tehát 1492 előtt történt. Gyakorlati megfontolásból a Bering-szoroson, vagy a korábban ott lévő Bering-földhídon keresztüli átkelést nem számítjuk ide.

Egyetlen Kolumbusz előtti európai kapcsolat ismert, amely kétség nélkül elfogadott: ez a vikingek letelepedése i. sz. 1000 körül Új-Fundlandon, L’Anse aux Meadows-nál, a mai Kanada területén.

Számos további Kolumbusz előtti kapcsolat vetődött fel, melyek történelmi forrásokon, régészeti leleteken és kulturális hasonlóságokon alapultak. A kapcsolatot igazoló legtöbb megállapítás azonban vitatható és kétséges, mivel csak ingatag, közvetett bizonyítékok támasztják őket alá. A Kolumbusz előtti kapcsolatok tudományos értékelésének minősége széles skálán mozog: a komoly megfontolás tárgyát képező, szakértők által elbírált kiadványoktól az áltudományként vagy sarlatánságként megbélyegzetten elutasított állításokig.

Igazolt viking kapcsolat

bélyegkép|jobbra|L’Anse aux Meadows Történelmi és régészeti bizonyítékok is alátámasztják viking utazásokat Észak-Amerikába. A 10. század végén Grönlandon egy viking kolóniát alapítottak, amely a 15. század közepéig fennmaradt. A törvényszék és a népgyűlés (ting) székhelye Brattahlíð, míg a püspökségé Garðar volt. A távolság Grönland és Kanada között a Nares-szoroson keresztül Ellesmere szigetére vezető legkeskenyebb használható átkelőhelynél mindössze 26 kilométer. A Vinland-mondák és egyéb, a Kolumbusz előtti időszakból származó dokumentumok részleteznek néhány múltbeli expedíciót Grönlandból Helluland nyugati részére, Markland és Vinland felé; az utóbbi egy melegebb éghajlatú délebbi helyszín. A mondák szerint a felfedezők között volt Bjarni Herjólfsson, Leif Eriksson, Thorvald Eiriksson, Thorvald Eiriksson, Guðríður Þorbjarnardóttir és Þorfinnr "Karlsefni" Þórðarson, aki telepesek egy nagyobb csoportjával utazott, közöttük Freydis Eriksdóttirrel és Tyrkerrel. Állítólag Snorri Thorfinnsson volt az első „európai”, aki Amerikában született. Írott forrásokban elsőként Brémai Ádám említette Vinlandot 1070-ben, a dániai II. Svenddel folytatott beszélgetésre utalva.

1960-ban Helge és Anne Ingstad régészek a kanadai Új-Fundland legészakibb részén a L’Anse aux Meadows-i ásatás során egy viking település maradványait tárták fel. Gyakran keresnek kapcsolatot L’Anse aux Meadows és a Vinland-mondák között; de nem valószínű, hogy Vinland Új-Fundland lett volna. A Baffin-szigeten talált leletek L’Anse aux Meadows elhagyása utáni viking jelenlétre utalnak, noha úgy is értékelhetőek, hogy azok talán az őshonos Dorset-kultúra tárgyi emlékei.

Kevés forrás létezik, ami amerikai őslakosok és viking letelepülők közötti kapcsolatot ír le. Ismert a kapcsolat a 12–13. századi norvégok és a mai inuitok ősei, a thule nép között. Grönland viking lakói ezeket a bevándorolt telepeseket „skrælingarnak” nevezték. A grönlandiak és a „skrælingsek” közötti konfliktust az Izlandi Évkönyv is rögzíti. Az évszázadokkal később lejegyzett Vinland-mondák tartalmaznak az őslakos népekkel folytatott kereskedelemről és konfliktusokról szóló leírásokat, akiket szintén skræling néven említenek, de teljesen más népek is lehettek. A grönlandi kapcsolat régészeti bizonyítékai korlátozottak, de az látszik, hogy a vikingek nem gyakoroltak lényeges hatást a bennszülöttek életmódjára, technikájukra vagy kultúrájukra.

Lehetséges polinéz kapcsolat

Az édesburgonya mint bizonyíték

300 és 1200 között a polinézek kenuikon kirajzottak a polinéz háromszögből, és eljutottak a Húsvét-szigetre, Új-Zélandra, Hawaiira, és talán az amerikai szárazföldre. Az Amerikában őshonos édesburgonya Polinéziában is elterjedt volt, amikor az európaiak először érték el a csendes-óceáni térséget. A Cook-szigeteken talált édesburgonya a szénizotópos kormeghatározás szerint 1000 tájékáról való és jelenleg azt gondolják, hogy 700 körül hozták Közép-Polinéziába, és onnan terjedt el egész Polinéziában. Azt feltételezték, hogy olyan polinézek hozták át, akik oda-vissza megtették az utat Dél-Amerikába, vagy dél-amerikaiak vitték a csendes-óceáni térségbe. Nem valószínű, hogy a növényeket a természetes óceáni áramlatok vitték volna át az óceánon. Fejlődéstörténeti elemzések igazolják az elméletet, hogy legalább két külön módon került át az édesburgonya Dél-Amerikából Polinéziába, először az európai kapcsolat előtt, másodszor azután.

Nyelvészeti alátámasztás

bélyegkép|jobbra|Édesburgonya árusítás az új-zélandi Thamesben. A „kumara” név a maoriból került át az új-zélandi angol nyelvbe és széles körben használatos Willem Adelaar és Pieter Muysken a dél-amerikai nyelvek holland szakértői azt sugallták, hogy két szótári tétel közös lehet a polinéziai és a dél-amerikai nyelvek között. Az egyik az Újvilágban háziasított édesburgonya neve. A proto-polinéziai nyelv kumala szava (hasonlóan a húsvét-szigeti kumara, a hawaii 'uala, a maori kumara szavakhoz nyilvánvalóan Kelet-Polinézián kívüli rokonszavak és a kelet-polinéziai kérdéses helyzetű és korú proto-polinéz nyelvekből lettek kölcsönözve) kapcsolatban lehet a kecsua és az ajmara nyelvek k'umar és k'umara szavaival. A lehetséges második a kőbalta jelentésű szó, amely a Húsvét-szigeten és mapucse nyelvben toki, a kolumbiai Yurumangui körzetében a totoki szó 'fejsze' jelentése. Adelaar és Muysken szerint az édesburgonyát jelentő szavak hasonlósága „szoros bizonyítékot jelent az Andok térségében és Csendes-óceán déli területein élők közötti kapcsolatra” noha a fejsze szó hasonlósága szerintük sem annyira meggyőző. A szerzők úgy érvelnek, hogy az édesburgonyát jelentő szó jelenléte szórványos kapcsolatra utal, de nem jelent bevándorlást. A polinéziai nyelvekkel foglalkozó új-zélandi POLLEX-Online szerint a proto-polinéziai fejsze, bárd jelentésű 'toki' szónak van elfogadott proto-ausztronéz etimológiája, ami arra utal, hogy a hasonlóság vagy véletlen, vagy legfeljebb egyedi események során került a szó Polinéziából dél-amerikai nyelvekbe.

Genetikai alátámasztás

Erik Thorsby genetikus és munkatársai két tanulmányt jelentettek meg a Tissue Antigens szakfolyóiratban, amelyek igazolják az amerikai indiánok és a húsvét-szigeti lakosság genetikai kapcsolatát, amely vélhetően azelőtt kezdődött, hogy az európaiak felfedezték a szigetet.

A kapcsolatok feltételezett helyszínei és ezek bizonyítékai

Araukánia

bélyegkép|jobbra|Mocha-sziget Chilében az Arauco-félsziget partja mellett Az elmúlt években bizonyíték bukkant fel a dél- és közép-chilei mapucse nép (araukániaiak) és polinéziaiak kapcsolatára. Csirkecsontokat találtak az Arauco-félszigeti El Arenal mapucsék által lakott helyszínén igazolván azt, hogy Dél-Amerikában Kolumbusz előtt is ismerték a csirkét. A Chilében talált csontok szénizotópos kormeghatározása 1304–1424 közé datálta ezeket, a spanyolok érkezése előttre. A DNS-vizsgálatok szerint a amerikai szamoai és tongai csirkékkel mutattak egyezést, és eltérőek az európai csirkékétől. Ugyanebben a folyóiratban azonban később megjelent egy közlemény az azonos mitokondriális DNS-szakaszok vizsgálatáról, amely azt mutatta ki, hogy a chilei csirkék mintája azonos az európai, indiai, délkelet-ázsiai mintákkal, és nem támasztja alá a dél-amerikai csirkelelet polinéz eredetét.

2007 decemberében a concepcióni múzeum raktárának egyik polcán több olyan koponyát találtak, amelyeken polinéziai jellegzetességek, mint a hátulról nézve ötszögletű forma voltak láthatóak. Ezek a koponyák Mocha-szigeten kerültek elő. Ez a sziget a Csendes-óceánban, közvetlenül a chilei part mentén található, és jelenleg mapucse indiánok lakják. Lisa Matisoo-Smith, az Otago Egyetem, és José Miguel Ramirez Aliaga, a Valparaisoi Egyetem professzorai azt remélik, hogy gyorsan megállapodhatnak a Mocha-sziget hatóságaival, és ásatást kezdhetnek a sziget polinéziai emlékeinek felkutatására.

Más elméletek

Ecuador és Kelet-Ázsia kapcsolata

Egy 2013-as genetikai tanulmány szerint kapcsolat volt Ecuador és Kelet-Ázsia között. A tanulmány szerint a kapcsolat alapja vagy óceánon átkelő, vagy kései partvonal menti bevándorlás lehetett, amely azonban Észak-Amerikában nem hagyott genetikai nyomot. Ez az érintkezés magyarázhatja az állítólagos hasonlóságot az ecuadori Valvidia-kultúra és az északkelet-ázsiai Dzsómon-kor kultúrája kerámiái között.

Perui múmiák

A Yorki Egyetem múmiakutatói és biorégészei vezetésével egy akadémikus csoport a Bolton Múzeumban egy perui múmia vizsgálata során megállapította, hogy a múmiát egy fa gyantájának felhasználásával balzsamozták. Ezelőtt azt gondolták, hogy a perui múmiák természetes úton konzerválódtak. Úgy találták, hogy a gyanta, amely egy araukária fenyőről származik, kapcsolatban van a chilei araukáriával, amelynek egy változata csak Óceániában, és talán Új-Guineában lelhető fel. A gyanta és a múmia korának az Oxfordi Egyetem szénizotópos laboratóriumában elvégzett kormeghatározása megerősítette, hogy ezek azonos időből származnak, i. e. 1200 környékéről.

Egyiptomi koka és dohány

bélyegkép|jobbra|II. Ramszesz múmiája Néhány egyiptomi múmiában talált koka és nikotin maradványok egyeseket olyan spekulációkhoz vezettek, hogy az ókori egyiptomiak eljuthattak az Újvilágba. Az eredeti felfedezést egy német toxikológus, Svetlana Balabanova tette, miután megvizsgálta egy Henut Taui nevű papnő múmiáját. Egy hajszál további vizsgálata, melyet azért végeztek, hogy kizárják a szennyeződés lehetőségét, ugyanezt az eredményt adta. Ezeknek a fölfedezéseknek a jelentősége abban a tényben rejlik, hogy mind a koka-, mind a dohánynövények Amerikában őshonosak, és eddig úgy hitték, hogy Afrikában csak valamikor Kolumbusz utazásai után jelentek meg. Balabanova további vizsgálatokat végzett számos szudáni múmián, és az eredményei megegyeztek azzal, amit Henut Taui múmiájában talált. Balabanova azt állította, hogy a dohány megmagyarázható, hiszen ismerhették Kínában és Európában is, ahogy az illető régiókból származó emberi maradványokon végzett elemzések mutatják. Balabanova felvetette, hogy ilyen általánosan elterjedt növények önállóan is kifejlődhettek, de azóta kipusztultak. További magyarázat lehet a csalás is, habár Alfred Grimm, a Müncheni Egyiptomi Múzeum kurátora vitatja ezt. Rosalie David, a Manchesteri Múzeum egyiptológiai részlegének vezetője, aki szkeptikus Balabanova felfedezéseivel szemben, hasonló vizsgálatokat végzett a manchesteri múmiagyűjteményből vett mintákon, és bejelentette, hogy két szövetminta és egy hajminta tesztje pozitív lett nikotinra. Duncan Edlin brit biológus a dohányon kívül más nikotinforrásokat és óvilági kokainforrásokat is tárgyal.

A fővonalba tartozó tudósok továbbra is kételkedők, és nem látják ezt az Afrika és a két Amerika közötti ősi kapcsolat bizonyítékának, mivel lehetnek más források is az Óvilágból. Két kísérlet, hogy Balabanova méréseit megismételve kokaint találjanak, kudarcot vallott. Ez azt sugallta, hogy "Balabanova és társai félreértelmezik az eredményeiket, vagy az általuk vizsgált múmiamintákba rejtélyes módon kokain került."