A Landnámabók (kiejtése kb.: lantnaumaˌpouk, magyarul „A honfoglalás könyve”, gyakran Landnáma-nak rövidítve) az izlandi honfoglalás koráról szóló középkori izlandi kézirat. Ez a munka Izland történetének kutatása szempontjából természetesen rendkívül értékes forrás. A könyv tartalmazza a betelepülők – nagyrészt norvégiai eredetű vikingek – genealógiai adatait, az általuk birtokba vett területek határait és sok más értékes tényt és megfigyelést. Szerzői és később másolói, átdolgozói azonban történeti tudatossággal, saját szempontjaikból írták a művet, illetve annak változatait, és ezt a forráselemzés során figyelembe kell venni.
A sagáktól eltérően azonban, amelyek egyébként tényeikben gyakran a Landnámabókra támaszkodtak,Dag Strömbäck: Sejd och andra studier i nordisk själsuppfattning. Hedemora 2000. a könyv célja elsősorban a történelmi adatok rögzítése volt, nem pedig a szórakoztatás.
Szerkezete
A könyv öt részre és több mint száz fejezetre oszlik. Az első rész Izland megtalálását írja le, és szól a legkorábbi telepesekről. Később azonban a könyv az időrendet elhagyva az ország területének akkori felosztása, az országnegyedek és az óramutató járása szerint haladva, nyugatról kezdve és délen fejezve be veszi számba a letelepülőket. Több mint 3000 személyt és 1400 települést (tanyát) említ a munka.
Minden telepes esetében közöl egy rövid genealógiát és gyakran szerepeltet anekdota-szerű történeteket is az egyes családokról, ősökről és leszármazottaikról. Az eredeti telepesek sorában a Landnámabók 435 férfit sorol fel, legtöbbjüket Izland északi és délnyugati partjai közeléből.
A Landnámabók eredeti verziója nem maradt fenn. Feltételezik, hogy az a 11. században keletkezett és szerzője vagy legalább egyik társszerzője Ari Þorgilsson (1068–1148) volt.
Fennmaradt változatok
A Landnámabók öt középkori verzióban maradt fenn.
A legkorábbi változat, a Sturlubók Sturla Þórðarson (1214–1284) műve, valószínűleg 1275 és 1280 között keletkezett, és az egyetlen teljes példány. A második a Hauksbók, Haukr Erlendsson († 1331) állította össze 1306 és 1308 között, de nem maradt fenn az egésze. A harmadik a Melabók, ami valószínűleg a melari illetőségű Snorri Markússon (1313) nevéhez fűződik. Csak töredékeiben marad meg, de valószínűleg ezek a töredékek állnak a legközelebb az eredeti szöveghez. A Melabók részei találhatók meg a Þórður Jónsson (Hítardalur) teológus által készített Þórðarbók című könyvben, a Landnámabók 17. századi kiadásában. A Skarðsárbók 1636-ban készült, Björn Jónsson állította össze, aki munkájához a Sturlubók és a Hauksbók korábbi kiadásait használta fel.
A Hauksbók epilógusában annak szerzője, Haukr további régi változatokat is felsorol, amelyek azonban nem maradtak fenn. Azt is leírja, hogy az ős-Landnámabókot Ari Þorgilsson és Kolskeggr Asbjarnarson készítette 1100 körül. Egy elveszett, Styrmisbók-nak nevezett változatról leírja, hogy azt Styrmir Kárason († 1245) alkotta 1220 körül, és az közeli rokonságban áll a Melabók-kal.
A kézirat egy példánya megtalálható az Izlandi Tanulmányok Árni Magnússon Intézetében.
Jegyzetek
Források Islands Besiedlung und älteste Geschichte. Übertragen von Walter Baetke. Neuausgabe mit einem Nachwort von Rolf Heller. Diederichs, Düsseldorf u. a. 1967, (Thule Bd. 23). Jón Jóhannesson: A history of the Old Icelandic commonwealth. Íslendinga saga. University of Manitoba Press, Winnipeg 1974, (University of Manitoba Icelandic studies 2). Rudolf Simek, Hermann Pálsson: Lexikon der altnordischen Literatur. Kröner, Stuttgart 1987, , (Kröners Taschenausgabe 490), S. 222–223.
További információk A Landnámabók online kiadása Helynevek a Landnámabókban Az Árni Magnússon kézirat-múzeum honlapja
Fordítás
Kapcsolódó szócikkek Íslendingabók Naddoddur Hrafna-Flóki Vilgerðarson Izlandi Szabadállam
Kategória:Izland történelme Kategória:Középkori könyvek Kategória:Izlandi irodalmi művek