A Magyar Fejedelemség, egyesek szerint Magyar NagyfejedelemségHadtörténelmi közlemények, Volume 114 , Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2001, p. 131Szabados György: Magyar államalapítások a IX–XI. században. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 26.) Szeged, 2011. az első államnak tekintett alakulat volt a Kárpát-medence területén, amelyet a honfoglalás után, 895-896 környékén alapítottak meg,The encyclopedia Americana, Volume 14, Grolier Incorporated, 2002, p. 581Encyclopedia Americana, Volume 1, Scholastic Library Pub., 2006, p. 581 és amelynek állami mivolta az egy évszázados léte folyamán fokozatosan alakult ki. Egészen a Magyar Királyság megalapításáig, 1000-ig állt fenn, amely uralkodóháza révén ennek jogutódja. Mindkét államalapítási esemény ugyanahhoz a dinasztiához kötődik, az első Árpád fejedelem, a második I. István király személyében.
Vérszerződés Az első magyar fejedelemnek Álmost tekintik, akinek születését így írja le Anonymus, Béla király jegyzője, a Magyarok cselekedeteiről (Gesta hungarorum) című krónikájában: „Eleud filius Vgeg ex filia Eunodbilia in Scytia genuit filium, qui nominatur Almus ab eventu, quia mater eius in sompno innotuerat avis quasi in forma austuris veniens, dum esset gravida, et quod de utero eius egrederentur torrens ac in terra non sua multiplicaretur. Ideoque factum fuit, quod de lumbis eius gloriosi reges propagarentur. Quia vero sompnium in lingua nostra dicitur alm, et illius ortus per sompnium fuit prenosticatus, ideo ipse vocatus est Almus qui fuit Eleud, qui fuit Vgeg, qui fuit Ed, qui fuit Chaba, qui fuit Ethele […]”
Pais Dezső fordításában: „Eleud, Ugek fia Szkítiában Eunodbilia leánytól egy fiút nemzett, kit Álmosnak neveztek el arról az eseményről, hogy anyjának álomban úgy tűnt, egy madár, héja formájában jőve, őt teherbe ejtette, és hogy méhéből egy sebes patak indult meg, de nem a saját földjén sokasodott meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származnak. Mivel pedig a sompniumot nyelvünkön alm-nak mondják, és hogy maga a születés álom által volt előre bejelentve, ezért hívták őt magát Álmosnak, ki volt Eleud, ki volt Ugek, ki volt Ed, ki volt Csaba, ki volt Etele […] fia.”
jobbra|bélyegkép|Székely Bertalan: A Vérszerződés Anonymus (Magistri P. Belae regis notarii) a krónikaíró, feltehetően III. Béla magyar király jegyzője volt. Az általa írt történetben a vérszerződés eseménye volt a kiindulópontja a magyar törzsek honfoglalásának, amely Álmos vezérré választásakor, a magyarok akkori szállásterületének megváltoztatásának időpontjában történt a 9. században. A szerződés pontos tartalmára és lefolyására vonatkozóan azonban csak a később készült krónikák és a magyar nép körében ismert mondák, regék és szájhagyomány állnak rendelkezésre.
Anonymus szerint a honfoglalás előtt „Szkítiában” hét fejedelmi férfi kötött szövetséget:
Álmos, Árpád apja Előd, Szabolcs apja, „akitől a Csák nemzetség származik” Kend (Kond, Kund), „Korcán (Kurszán) apja” Ond, Ete apja, „akitől a Kalán nemzetség és a Kölcse nemzetség származik” Tas, Lél (Lehel) apja Huba, „akitől a Szemere nemzetség származik” Tétény (Töhötöm), Horka apja, „a Horkának fiai voltak Gyula és Zombor, akiktől a Maglód nemzetség származik”
Bíborban született Konstantin pedig így ír a törzsekről:
Moravcsik Gyula fordításában:
Anonymus, így írt a Gesta Hungarorum című krónikájában a vérszerződés előzményeiről és lefolyásáról:Árpád fejedelem – történet és emlékezet – , matud.iif.hu
Honfoglalás, a Fejedelemség alapítása bélyegkép|A Képes krónika 21. lapja. A felső nagy miniatúra a magyarok bejövetelét Pannóniába, a "D" iniciálé bizonytalan, hogy Elődöt, vagy Árpádot, az "A" iniciálé szintén bizonytalan, hogy Álmost, vagy Árpádot ábrázolja
jobbra|250px|bélyegkép|Honfoglalás kori zászló Habár László Gyula történész szerint a magyarság két lépcsőben foglalta el a Kárpát-medencét, a legelterjedtebb, hagyományos nézet szerint a magyarok egy lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét. Egymáshoz időben közeli forrásban a Konstantin-legendában és a Szent Bertin Évkönyvben is szerepel a magyarok népére való hivatkozás, az Ungri népnév, 881-ben pedig már az Ungrik társaságában a kavarok is részt vettek a kalandozó hadjáratokban.Tóth Sándor László: A kavarok (kabarok) katonai és politikai szerepe
A honfoglaló törzsek eszerint 895 táján telepedtek meg a Kárpát-medence alföldi területein. Bíborbanszületett Konstantin a Bulcsú harka vezetésével nála járt magyar küldöttség elmondása alapján azt írja, hogy a magyarok első vezetője, a fejedelem (arkhón) mellett két fontos tisztség volt, a nagyobbik rangú gyila és a kisebbik rangú karha. A magyarokat jól ismerő VI. León bizánci császár ezt írta: „Ez a nép tehát, mint amely egy fő alatt áll, feljebbvalóitól kemény és súlyos büntetéseket szenved elkövetett vétkeiért, s mint amelyet így nem szeretet, hanem félelem tart féken, a fáradalmakat és nehézségeket derekasan tűri, dacol a hőséggel és faggyal és a szükségesekben való egyéb nélkülözéssel, lévén nomád nép.”Bölcs Leó bizánci császár a magyarokról, tudasbazis.sulinet.hu jobbra|120px|bélyegkép|Honfoglalás kori címer Történészek szerint a honfoglaló magyar törzsszövetség élén kazár mintára két fejedelem állt: a kende és a gyula.
Ekkoriban I. Szvatopluk morva fejedelem fiainak birodalma már széthullóban volt, ami megkönnyítette a dolgukat. 902-re a Kárpát-medence egész területét irányításuk alá vonták, bár az állataik miatt főként az Alföld, Mezőföld, Kisalföld, Csallóköz és Szerémség területein telepedtek le, ahol megfelelő minőségű legelők álltak rendelkezésre. E nézet szerint az itt lakó, főleg avar és szláv eredetű népek nem éltek túl sűrűn a vidéken és pár emberöltő alatt beolvadtak az új jövevények társadalmába. Ha földművelésben nem is, állattartásban valószínűleg volt mit tanulniuk a magyaroktól, akik ridegtartással, téli takarmányozás nélkül nevelték állataikat a hódítással létrehozott steppei birodalomban. A magyar fennhatóság a Kárpát-medence területén nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét. A magát fenyegetve érző Keleti Frank Királyság döntő csapást akart mérni a fenyegető magyarokra, hogy megsemmisítse, vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank fennhatóság alatt álló területekről. A 907. július 4. és 7. között Pozsonynál megvívott csata a magyarok győzelmével végződött.
Kalandozások balra|bélyegkép|Az augsburgi csata Hektor Mülich(1415-1490) illusztrációján A 9. század végén, 10. század elején a Kárpát-medencében letelepedő magyar törzsi társadalomTakács Zoltán Bálint: A magyarok türk megnevezése Bíborbanszületett Konstantinos „De administrando imperio” című munkájában, nadasdymuzeum.hu vezetői, fegyveres kíséretük fenntartásának céljából, részben zsákmányszerzés végett, legtöbbször a kor európai hatalmaival szövetségében indítottak a korban támadó háborúkat, melyeket a magyar történetírás „kalandozó hadjáratoknak” nevez.
A bizonytalan, sokszor anarchikus bel- és külpolitikán felülemelkedni kívánó nyugat-európai uralkodók szívesen alkalmazták zsoldosként az Európa-szerte rettegett magyar harcosokat ügyeik rendezésére. Végül ez vezethetett a Kárpát-medencébe vissza-visszatérő magyarok harcmodorának kiismeréséhez, melyet az első vereségek közvetlen okaként tartunk számon. A kalandozó hadjáratok történetének egyik legjelentősebb ütközete 955. augusztus 10-én zajlott az Augsburg melletti Lech-mezőn a magyar és német seregek között, és a magyarok vereségével végződött.
Államalapítás jobbra|bélyegkép|300px|A magyar Fejedelemség kiterjedése 1000 körül jobbra|bélyegkép|300px|Szvatopluk birodalmának, Nagymoráviának feltételezett kiterjedése a 9. században a magyar honfoglalásig
balra|bélyegkép|István hadi öltözetben, Képes krónika
bélyegkép|jobbra|300px|A honfoglaló magyar törzsek szállásterületei bélyegkép|jobbra|300px|A magyarság kalandozó hadjáratai Európában a 10. században
Géza fejedelem Bizánc helyett a nyugat-európai államokhoz hasonlóan Róma felé fordult és a római rítusú egyházszervezetet honosította meg a fejedelemségében, 973-ban követeket küldött a német-római császárhoz, I. Ottóhoz, és római keresztény papokat, hittérítőket kért tőle. Géza nagyfejedelem időben felismerte a magyarság európai állammá alakulásának lehetőségét és szükségességét. Ez a felismerés arra, sarkallta, hogy fia nevelését és oktatását a fejedelmi udvarába érkező római papokra bízza, akik fiát István néven meg is keresztelték. Hartvik püspök legendája szerint Istvánt Adalbert prágai püspök nevelte, megkeresztelése is az ő nevéhez fűződik valamint valószínűleg István házasságát is ő hozta tető alá Gizella bajor hercegnővel. Géza az öröklésben a hagyományos seniorátus (a nemzetség legidősebb élő férfi tagjának öröklési joga) helyett a keresztény-germán primogenitúrát (az elsőszülött fiú öröklési joga) akarta érvényesíteni.
Géza halála után a pogányok támogatását élvező Koppány vezér következett volna a fejedelmi trónon. Koppány Tar Szerénd fia, aki Géza másodunokatesvére és Árpád egyik fiának TarkacsunakÁrpádtól Mohácsig , honvedelem.hu az unokája. István anyjával, Saroltával – levirátust akart megvalósítani, s a főhatalomért folyó versengést fegyverrel kellett eldönteni. István ezért német segítséggel legyőzte. 1000 és 1001 évfordulóján, karácsonykor II. Szilveszter pápától koronát kapott és Esztergomban vagy Székesfehérvárott királlyá koronáztatta magát. Akkoriban ugyanis karácsonytól számították az újévet. Ezzel megszületett a keresztény Magyar Királyság, amely több mint kilenc évszázadig állt fenn a Kárpát-medence területén. A magyarság ettől az eseménytől kezdve az „államalapító” István személyében nem egyszerűen az első magyar uralkodót vagy a katolikus egyház egyik szentjét tisztelte, hanem elsősorban azt a mitikus őst, akitől a magyar királyok hatalma és az alattvalók jogai erednek.Bizánc vagy Róma? , sulinet.hu jobbra|bélyegkép|300px|A Magyar Királyság területe a 11. században
A Magyar Fejedelemség vezetőinek külföldi forrásokban szereplő megnevezései
kende, gyula és harka βοεβόδος = vajda, egyedül Levedivel összefüggésben vetődik fel,De administrando imperio. (Moravcsik-Jenkins.) Washington, 1967. 38. fejezet, 172. o. akinek feltehetően nem ez volt az eredeti méltósága μέγας άρχων (megas arkhon), µέγας Τουρχίας αρχων = nagyfejedelem, Turkia nagyfejedelme,DAI, 178–179. o. illetve Turkia nagy fejedelme. korol = királyVita Methodii, caput 16. a 10. századi támadó háborúkkal összefüggésben találkozhatunk Sur rex és Leli dux rangjával;Bóna István: A magyarok és Európa a 9–10. században. Budapest, MTA TTI, 2000. (História Könyvtár. 12.) 55. o. Dursac, Bogát és Prokuj szintén királyként szerepel különböző nyugati kútfőkben
Jegyzetek
Irodalom Balázs György-Szelényi Károly: Magyarok - Egy európai nemzet születése, Novotrade Kiadó, Budapest, 1990, Róna-Tas András: József kazár kagán levelezése, Korai Magyar Történeti Lexikon, Budapest, 1994. Györffy Miklós (Szerkesztő): A magyarok elődeiről és a honfoglalásról Kortársak és krónikások híradásai, Gondolat, Budapest, 1986, Michael Rentschler: Cremonai Liudprand. Tanulmány a középkor kelet-nyugati kultúrtörténetéhez. In: Peter Classen–Cremonai Liudprand: A Nyugat és Bizánc a 8-10. században. Szerk.: Baán István. Budapest, Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, 2005. pp. 193–308 Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről A nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig/Kurszán és Kurszán vára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 Hölbling Tamás : A honfoglalás forráskritikája I. - A külföldi kútfők, Ad Librum Kiadó, Budapest, 2009, László Gyula: Múltunkról utódainknak I-II, Püski, Budapest, 1999, László Gyula: Árpád népe, Budapest, 1988. Anonymus: Gesta Hungarorum; Anakreón Kiadó, Budapest, 1996. Mahmud Terdzsüman: Tarih-i Üngürüsz (A magyarok krónikája) László Gyula: A "kettős honfoglalás" (568-670-860), Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1978., Maár Ferenc Géza: Helynévanyagunk tanúsága, Cibulák Hírlevél, 1996. május