A Cheek to Cheek Tony Bennett és Lady Gaga amerikai énekesek első közös albuma, amely 2014. szeptember 19-én jelent meg az Interscope Records és a Columbia Records kiadók gondozásában. Ez volt Bennett ötvennyolcadik, míg Gagának a negyedik stúdióalbuma. A két énekes először 2011-ben találkozott a színfalak mögött, miután felléptek a Robin Hood Alapítvány gáláján New Yorkban, ahol Bennett felkérte Gagát, hogy énekeljen vele egy duettet. Ezt követően feldolgozták a The Lady Is a Tramp című dalt, majd elkezdték megtervezni a közös albumon való munkálatokat. A Cheek to Cheeken olyan nagy sikerű szerzők dzsessz-sztenderdjei találhatóak, mint George Gershwin, Cole Porter, Jerome Kern és Irving Berlin. Az albumot Bennett és Gaga aziránti vágya inspirálta, hogy bemutassák a dalokat a fiatalabb generációnak, mivel úgy vélték, hogy a számok életkortól függetlenül mindenki tetszését elnyerhetik.
2013 januárjára mindkét előadó megerősítette, hogy elkészítik az albumot, és az énekesnő csípőműtétjéből való felépülése után megkezdték a felvételeket. Ezeknek a felvételeknek a helyszíne New York volt, ahol egy élő együttes és a két előadó által ismert dzsesszzenészek is jelen voltak. Gaga eltávolodott a megszokott popzenei hangzásától, és helyette egy igazi dzsesszalbumot kívánt megalkotni. Az album megjelenési dátumát több alkalommal is későbbre halasztották, majd a végleges dátumot Gaga és Bennett a The Today Show-ban jelentették be. A többféle különböző kiadás számlistáját és borítóját nem sokkal később szintén bemutatták. A két előadó a kiadvány népszerűsítésére számos alkalommal fellépett az album dalaival; készítettek a Home Shopping Network (HSN) számára egy színfalak mögötti anyagokat tartalmazó felvételt a lemez munkálatairól, illetve Tony Bennett and Lady Gaga: Cheek to Cheek Live! címen egy koncertfilmet is bemutattak 2014 októberében a PBS csatornán. Az albumról megjelent két kislemez; az Anything Goes és az I Can’t Give You Anything but Love első helyezést értek el az Egyesült Államokban a Billboard digitális dzsesszzenei eladásokat összesítő Jazz Digital Songs listáján.
Megjelenését követően az album nagyrészt pozitív visszajelzéseket kapott, a kritikusok sokat dicsérték Gaga és Bennett összhangját. Az 57. Grammy-díjátadó gálán a Cheek to Cheek győzött A legjobb hagyományos popalbum kategóriában. A korong első helyen debütált az amerikai Billboard 200-as albumlistán a Nielsen Soundscan szerint példányszámos első heti eladással; ezidáig már több mint 773 ezer példányt értékesítettek belőle csak az Egyesült Államokban. Bennett második alkalommal, míg Gaga zsinórban harmadszorra ért el első helyezést az albumeladási listán, továbbá ő lett az első női előadó a 2010-es évtizedben, aki három lemezével is a Billboard 200 csúcsára került. Bennett saját rekordját megdöntve a legidősebb személy, aki valaha első helyezett lett a listán. A Cheek to Cheek világszerte az albumeladási listák élmezőnyében szerepelt, így az első tíz között volt többek között Ausztráliában, Japánban, Kanadában, Olaszországban és az Egyesült Királyságban is. A duó második közös albuma, a Love for Sale 2021. szeptember 30-án jelent meg.
Háttér és elkészítés Tony Bennett és Lady Gaga először 2011-ben találkoztak a színfalak mögött, miután Gaga előadta Nat King Cole Orange Colored Sky című klasszikusát a Robin Hood Alapítvány jótékonysági gáláján New Yorkban. Bennett ezt követően felkérte Gagát, hogy énekeljen vele egy duettet következő albumán. Fel is vették a The Lady Is a Tramp című dalt, amely felkerült Bennett Grammy-díjas albumára, a Duets II-ra. 2012 szeptemberében Bennett megerősítette a Rolling Stone magazinnak, hogy készíteni szeretne vele egy dzsesszalbumot, és egy jól ismert szerző is részt vesz a projektben, aki ugyan nem említhető egy lapon olyan dzsessz zenészekkel, mint George Gershwin és Cole Porter, de számos sláger köthető a nevéhez. Egy szving együttes és Marion Evans Grammy-díjra jelölt dalszerző is felmerültek lehetséges közreműködőkként az albumra, és Bennett megerősítette, hogy hamarosan megkezdődnek a lemez felvételei.
2013. január 8-án Evans, aki a The Lady is a Trampen is dolgozott megerősítette, hogy meglehetősen nagy szerepet fog játszani az album elkészítésében. „Nem tudom jelen pillanatban, hogy hány dal kerül fel a CD-re, de abban biztos vagyok, hogy körül-belül négy vagy öt különböző nagyságú nagyzenekar vagy együttes is szerepel majd rajta. Hatalmas lesz a zűrzavar, ebben biztosíthatom önöket. Egyszerűen ilyen ez a zeneipar,” mondta el Evans. Később ebben a hónapban Lady Gaga, miután fellépett Bennett-tel Obama elnök második beiktatási ünnepségén, hivatalosan is bejelentette az albumot Twitterén keresztül. „És itt vagyok én és jóképű partnerem. Egyszerűen alig várom a közös albumunkat, ő az én kedvesem!” – írta az énekesnő a képhez amit kettejükről töltött fel, majd elárulta azt is, hogy az album címe Cheek to Cheek lesz. 2013 szeptemberében Bennett elmondta az albummal kapcsolatban, hogy „nagyszerű sztenderdekből, minőségi dalokból áll; George Gershwin, Cole Porter, Jerome Kern, Irving Berlin dalaiból például. Egy remek szvingegyüttes és nagyszerű, nagyszerű dzsesszelőadók játszanak rajta.” A Chicago Tribune-nek elárulta, hogy fő szándéka a Gagával közös album felvételével az volt, hogy szerette volna bemutatni a dzsessz sztenderdeket egy fiatalabb közönségnek, mert úgy hitte, hogy ezek a dalok „mindenki tetszését elnyerhetik” és „minőségük kiállja az idő próbáját”. Gaga a The Daily Telegraph-nak elmondta, hogy úgy érezte, hogy a korábbi kiadványaival, mint a 2008-as The Fame-mel, a 2009-es The Fame Monsterrel és a 2011-es Born This Way-jel nem volt képes a hangjában rejlő potenciált teljes mértékben kihasználni. A Cheek to Cheeket egy „lázadó” és „felszabadító” albumnak nevezte maga számára, mert anélkül énekelhetett, hogy azon kellett volna aggódnia, hogy a producerek hogyan változtatják meg a hangját a rádiók miatt.
Bennett elmondta, hogy Paradise címmel Gaga egy eredeti dalt is írt az albumra. A duettek mellett szóló dalok is szerepelnek a felvételen mindkét előadótól, de Gaga később tisztázta, hogy az album teljes egészében sztenderdekből fog állni. A dalokat Bennett és Gaga közösen választották ki; a Great American Songbookból (Nagy amerikai daloskönyv) válogattak, beleértve Porter Anything Goes című dalát, az It Don't Mean a Thing (If It Ain't Got That Swing)-et, a Sophisticated Lady-t, a Lush Life-ot (amely Gaga elmondása szerint kedvenc dala) és az album címadó dalát, a Cheek to Cheeket.
Felvételek és kompozíció Habár a projekt munkálatai és az albummal kapcsolatos megbeszélések már 2012 szeptemberétől elkezdődtek, a felvételek egészen 2013 tavaszáig nem indultak el, köszönhetően Gaga csípősérülésének és a Born This Way Ball turnéja eltörlésének. A több mint egy évig tartó felvételi munkálatokat New Yorkban készítették mindkét előadóval korábban már együtt dolgozó dzsessz zenészek közreműködésével. Jelen volt Bennett kvartettje, így Mike Renzi, Gray Sargent, Harold Jones és Marshall Wood, illetve Tom Lanier zongorista is. Evans mellett Gaga régi barátja és munkatársa Brian Newman dzsessztrombitás is játszott az albumon New Yorkban alakult dzsesszkvintettjével. Joe Lovano tenorszaxofonista, és Paul Horn fuvolista is zenélnek az albumon.
175px|175px|A Cheek to Cheek olyan népszerű dzsessz szerzők és dalszövegírók dzsessz-sztenderdjeiből áll, mint például Cole Porter (balra) és Irving Berlin (jobbra) Gaga elmondása szerint Bennett azt akarta, hogy különböző típusú dalokat énekeljen, és a férfit lenyűgözte a hangja a Lush Life éneklése során. A Billy Strayhorn által írt sztenderdet már olyan előadók is feldolgozták korábban, mint Nancy Wilson, Sarah Vaughan, Donna Summer és Linda Ronstadt. Gaga elárulta, hogy ideges volt a Bennett-tel közös felvételek miatt. „Csupán azt akartam, hogy hallja, hogy valódi dzsesszhanggal rendelkezem, és hogy én ezt tanultam is... Ha képes lesz ezt kihallani, akkor minden rendben. Ha nem hallja így, akkor nincs valódi dzsesszhangom,” tette hozzá. Énekét Amy Winehouse dzsesszénekesnő inspirálta, aki 2011 júliusában hunyt el. „Majdnem minden nap gondoltam rá a stúdióban. Bárcsak még mindig itt lenne. Ő teljes lényében dzsessz volt,” mondta el. A dalokat élőben vették fel a zenekarral, és a felvételek során Gaga szőnyegeket helyeztetett el a stúdió padlóján, hogy úgy nézzen ki, mint egy filmdíszlet és jól fessen majd a fotókon.
A Cheek to Cheeken Gaga szólóban énekli a Lush Life, a Bang Bang (My Baby Shot Me Down) és az Ev'ry Time We Say Goodbye című dalokat, míg Bennett egyedül énekli a Don't Wait Too Long és a Sophisticated Lady című klasszikusokat. Gaga szerint a Lush Life és a Sophisticated Lady kiegészítik egymást; Bennett számára azért kiegészítő jellegű a két dal, mert a Sophisticated Lady-t Duke Ellington írta, aki később Strayhornnal kollaborált a Lush Life-on. Gaga iskolai kórusában énekelte a Lush Life-ot, de csak később értette meg a dal szövegének jelentését, amely a kudarcról és a szívfájdalomról szól. A Cheek to Cheek felvételei során felzaklatták érzelmileg az Artpop érája alatt jelen lévő szakmai és személyes konfliktusok, így Bennettnek kellett támogatnia és irányítania a folyamat során. Newman elmondta, hogy a Bang Bang (My Baby Shot Me Down) című dalt a két énekes Lincoln Centerben előadott koncertjének felvétele során rögzítették. Gaga tájékoztatta a zenészeket a dal előadásával kapcsolatban, és Alex Smith zongorista végezte el a szükséges zenei munkálatokat a koncertet megelőző éjszaka. Nem gyakorolták el a dalt, és élőben vették fel, mikor Gaga elénekelte a közönség előtt.
Az első sztenderdet, az Anything Goest Bennett először 1959-ben Count Basie-vel és nagyzenekarával közösen készített albumára, a Strike Up the Bandre vette fel, Gaga pedig 13 éves korában hallotta először. Gaga úgy vélte, hogy az Anything Goes egy vicces dal „egy igazán szexi, erőteljes hangzással rendelkezik”, ami annak köszönhető, hogy remekül szórakoztak, mikor elénekelték. A Cheek to Cheeken szereplő verzión Gaga és Bennett egymás között váltogatják a dal sorait, és Bobby Olivier a The Star-Ledgertől kiemelte, hogy milyen „gördülékeny” az előadásmódjuk. Gaga a szótagokat hangsúlyosan énekli, míg vibratója remekül illeszkedik Bennett karakterisztikus dzsesszvokáljához és szvingjéhez. Olivier hozzátette: „Gaga hangját mikor megszabadítják a felesleges utómunkálatoktól, akkor egyfajta időtlenséget mutat, amely nagyon jól illik ehhez a műfajhoz.” Az I Can’t Give You Anything but Love-ot Jimmy McHugh és Dorothy Fields írták a Blackbirds of 1928 című Broadway revü számára. A Cheek to Cheeken található változaton a dal lábcin és elektronikus orgona hangjaival kezdődik. Gaga megváltoztatja a szöveget („Gee, I'd like to say you're looking swell, Tony”), majd a férfi szintén átvariált dalszöveggel válaszol: „Diamond bracelets won't work, doesn't sell, Gaga”. A Nature Boy-t eredetileg 1948-ban Nat King Cole adta ki kislemezként, és nagy kereskedelmi sikert hozott számára. Az eden ahbez excentrikus dalszerző által írt dal egy „furcsa, elvarázsolt fiúról” szól. Hangszerelését tekintve fuvola és dobok használata jellemzi, és nagyzenekari közreműködéssel rendelkezik. Az albumon lévő lassabb tempójú változatban Gaga Liza Minnelli által inspirált hanggal énekel, amelyet követően Bennett egészíti ki a szóban forgó karakterrel való találkozás történetét.
Megjelenés és borító