Szabó Márton (Novaj, 1942. október 27. –) filozófus, politika- és társadalomtudós, a Miskolci Egyetem professzor emeritusza (nyugalmazott professzor). Az ELKH TK Politikatudományi Intézet kutató professzor emeritusza, az Eötvös Loránd Tudományegyetem cimzetes professzora.
Életpályája és oktatási tevékenysége Szabó Márton 1942. október 27-én született az Eger melletti Novaj községben. Szülei (Szabó Márton és Bóta Julianna) gazdálkodó parasztemberek voltak, s Szabó középiskolás korában is a szülőfalujában élt, családjával együtt gazdálkodott, egyben naponta járt be az egri Dobó István Gimnáziumba. 1962-ben kezdte meg tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán népművelés, magyar nyelv- és irodalom szakon, s diplomáját 1967-ben szerezte meg. 1969 és 1971 között ugyanitt posztgraduális képzés keretében elvégezte a filozófia szakot, s 1973-ban filozófiatörténetből dr. univ. címet szerzett „Tudomány-módszertani problémák Marx Grudrisse der Kritik der politischen Ökonomie című munkájában” című dolgozatával. 1976 és 1979 között az MTA mellett működő Tudományos Minősítő Bizottság ösztöndíjas aspiránsa volt, s ennek keretében 1978-ban félévet a berlini Humboldt Egyetemen töltött kutatási ösztöndíjjal. 1982-ben védte meg mentalitás- és értelmezéstörténeti témájú kandidátusi (ma: PhD) disszertációját „Munka és morál: A munkához való erkölcsi viszonyfunkciójának történeti változása” címmel filozófiai tudományok tárgykörben. 1999-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán politikatudományból habilitált, s a köztársasági elnök 2000-ben egyetemi tanárrá (professzorrá) nevezte ki. 2020-ban megszerezte az MTA doktora címet a "Diszkurzív politikatudomány" című disszertációjával.
Első munkahelye 1961-ben az egerszóláti községi tanácson volt, ahol egy évig titkárként dolgozott. Diplomaszerzés után 1967-ben a Szabolcs-Szatmár megyei Fehérgyarmaton vállalat munkát: két évig a Járási Művelődési Központ igazgatója, két évig a Járási Hivatal művelődésügyi előadója volt. Egyetemi és kutatói pályája 1971-ben kezdődött, amikor is kinevezték a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tanársegédnek, ahol 12 évig dolgozott, utóbb docensi beosztásban s egyben vezette a filozófiai szakcsoportot. 1983-ban családjával együtt Budapestre költözött; először a Munkaügyi Kutatóintézet tudományos munkatársa és osztályvezetője lett, majd 1998-ban a Társadalomtudományi Intézet (átszervezés után: Politikai Tudományok Intézete) kutatója és a Politikaelméleti Osztály vezetője volt, utóbb tudományos tanácsadói beosztásban, egészen a 2007-es nyugdíjazásáig. 2008-tól a 2012 évi emeritálásáig a Miskolci Egyetem főállású professzora volt a Politikatudományi Tanszéken, ahol alapítója és szakfelelőse volt a politikatudományi mester tagozatnak.
Több egyetemen tanított másodállásban, illetve óraadóként. 1984/1985-ben az ELTE Tanárképző Karán, 1993 és 1998 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán, 1998 és 2008 között az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetében, 2009 és 2013 között a kolozsvári Babeş Bolyai Tudományegyetem Politika- Közigazgatási és Kommunikációtudományi Karán, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karán, az ELTE Társadalomtudományi Karán. Négy szakkollégiumban vezetett egy-egy féléves kurzust: 2001-ben a BCE Társadalomelméletei Kollégiumában, 2007-ben az ELTE Bibó István Szakkollégiumban, 2011-ben a BCE Rajk László Szakkollégiumban. 2014-ben az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégiumában.
A 2014/2015 tanévben három egyetemen óraadó professzorként dolgozik. A NKE Közigazgatás-tudományi Karán 2012-től, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetében 2011 óta tanít alap és mester tagozaton, továbbá már 2001 óta a Doktori Iskolában. 2011 óta tanít az ELTE TáTK Interdiszciplináris Társadalomkutatások Doktori Iskolájában is, és a BCE TTK Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskolában pedig 2012 óta oktat. Mindhárom doktori iskolában több doktorandusz témavezetője.Pályája kezdetén filozófiát, etikát és szociológiát tanított. 1990 után viszont sorra jelentette meg azokat a könyveit és dolgozta ki ezekhez kapcsolódva azokat az alternatív szemléletű politikatudományi és társadalomtudományi tárgyakat, amelyeket a formálódó egyetemi képzés befogadott, és beépített a képzésbe. Ezek a tantárgyak a következők: politikai szemantika, politikai tudáselméletek, a diszkurzív politikatudomány alapjai, bevezetés a diszkurzív politikatudományba és elemzésbe, irányzatok és iskolák a diszkurzív politikatudományban, politikai episztemológia, a politikai diszkurzív szereplői, a közügy politikaelmélete, a közélet kommunikatív résztvevői.
Szabó 2005-ben az MTA Politikatudományi Intézetében létrehozta a Politikai Diskurzuskutató Központot (későbbi nevén Politikai Diskurzuselméleti Kutatócsoportot), amit 2012-ig vezetett. Ennek keretében, illetve előzményeként 2002-től szervezi és vezeti a Diszkurzív Műhelyt, ami önkéntesen és grátis működő egyetemközi tudósképzőhely több tudományterületről doktoranduszok, fiatal kutatók és diákok részvételével, általában két hetente tartott foglalkozásokkal. 2014. január 1-től az MTA TK Politikatudományi Intézet külső kutatója, 2021-től az ELKH TK Politikatudományi Intézet kutató professzor emeritusza.
Tudományos munkássága Szabó Márton tudományos pályája elején filozófiatörténeti, etikai és ideológia kérdések tanulmányozásával foglalkozott. Ebben tárgykörben jelentek meg tanulmányai és könyvei, illetve ezekből a tárgyakból írta meg a disszertációit és szerezte meg tudományos címeit.
A rendszerváltozás után az érdeklődése a politikatudomány felé fordult, viszont nem a főáramlatnak számító irányzatok érdekelték, hanem az akkortájt kibontakozó interpretatív vagy diszkurzív szemléletű politikatudomány, ami a politika alternatív tudományos szemlélete. Ma őt tartják az interpretatív szemléletű diszkurzív politikatudomány hazai megteremtőjének és legjelentősebb képviselőjének, amelynek az a legfőbb sajátossága, hogy a társadalmat és a politikát nem objektív rendszernek, vagy bonyolult organizmusnak írja le, amelyben az emberek a valóság kiszolgáltatott résztvevői vagy passzív megismerői csupán, hanem aktív ágensei. Ezért is felfogásában a (politikai) valóság egyszerre objektív és szubjektív, adottság és értelmezés. Írásait az jellemzi, hogy megkísérni a politikai valóság ezen új szemléletét következetesen és átfogóan kimunkálni; a résztvevők, a tevékenységek, a megismerések, az intézmények, a célok és eredmények vonatkozásában egyaránt, s ezenközben újraértelmezi a politikatudomány hagyományos témát is.
Szabó munkássága egyrészt jellegzetesen közép- vagy kelet-európai gyökerű. Azokat a tapasztalatokat formálja tudományosan rendszerezett elméleti nézetté, amelyeket Európa ezen részének állampolgárai tömegesen éltek át a 20. században. (például a diktatúrák működése, a társadalmi elmaradottság, a mindennapi élet bizonytalansága, a sűrű rendszerváltozások, és mások) Másrészt nyitott a jövő felé, mert az értelmező attitűd középpontba állítása lehetővé teszi, hogy a társadalmi-politikai valóság sokszor váratlan új jelenségei is értelmezhetők, sőt kezelhetők legyenek az általa favorizált a nézőpontból.
Szabó egyben jelentős iskolateremtő tudós is. Tanítványai (például Szűcs Zoltán Gábor, Pál Gábor, Horváth Szilvia, Gyulai Attila, Pap Milán, Illés Gábor és mások) az általa képviselt tudományos szemlélet elkötelezett hívei, s egyben továbbfejlesztői.
Könyvei Munka és morál: A munkához való erkölcsi viszony funkciójának és értelmezésének történelmi változása. Budapest, Kiadja a Művelődési Minisztérium, 1981 Erkölcs – eszmény és valóság (szerk.). Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1985 Vélemények – ellenvélemények erkölcsi kérdésekről (szerk.). Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1987 Tükör által homályosan: Tanulmányok az ideológiáról (társszerk.) Budapest: MTA Társadalomtudományi Intézet Kiadása, 1990 Szövegvalóság: Írások a szimbolikus és diszkurzív politikáról. (szerk.) Budapest: Scientia Humana, 1997 Politikai tudáselméletek: Szemantikai, szimbolikus, retorikai és kommunikatív-diszkurzív értelmezések a politikáról. Budapest: Universitas-Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998 Diszkurzív térben: Tanulmányok a politika nyelvéről és a politikai tudásról. Budapest: Scientia Humana, 1998 Az ellenség neve. (szerk.) Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó, 1998 Beszélő politika: A diszkurzív politika teoretikus környezete. (szerk.) Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó, 2000 Szövegváltozatok a politikára: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. (társszerk.) Budapest: Universitas-Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 2000 A diszkurzív politikatudomány alapjai: Elméletek és elemzések. Budapest: L'Harmattan, 2003. E-book is: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/index.html Fideszvalóság: Diszkurzív politikatudományi értelmezések (szerk.). Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2006 Politikai idegen. A politika diszkurzív szereplőinek elméleti értelmezése. Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2006 Politikai episztemológia. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2011 A közügy politikaelmélete. Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó, 2014 Kötőjelek: Írások tudományról, politikáról, közéletről. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2014 Diszkurzív politikatudomány: Bevezetés a politika interpretatív szemléletébe és kutatásába. Budapest: Osiris Kiadó, 2016 Társadalompolétika. A retorika, a nyelvészet és az irodalomelmélet társadalomtudományi státusza. I-II-III. kötet. Budapest: Ludovika Egyetemi Kiadó, 2022 Társadalomfilozófiai gondolkodók a 20. században. Budapest: Osiris KIadó. 2023 A mindennapi élet poétikai valósága. Budapest: L'Harmattan Kiadó. 2023 Memoár-kötetek a L'Harmattan Kiadó gondozásában. A temető csillagai. Emléklapok 1942-1962 (2019); Tárt karokkal. Emléklapok 1962-1982 (2022); Tudomány és tudomány. Emléklapok 1983-2024 (2024)
Szakmai-közéleti tevékenysége A Művelődési Minisztérium Filozófiai Oktatási Bizottságának tagja: 1981–1986 Magyar Filozófiai Társaság Etikai és Társadalomelméleti Szakosztályának titkára 1989–1999 Társszerkesztője a Társadalomtudományi Közlemények című folyóiratnak: 1990–1991 Alapítója és társszerkesztője a Politikatudományi Szemle című folyóiratnak: 1992–1994 A Politikatudományi Szemle Szerkesztő Bizottságának tagja (1995-2013), elnöke: 2014-től Az OTKA Társadalomtudományi Kollégiumának tagja: 2002–2004 Az MTA Politikatudományi Bizottságának választott tagja: 1999-től A Médiakutató című médiaelméleti folyóirat Szerkesztő Bizottságának tagja: 2003-tól Társszerkesztője a [posztmodern politológiák] című könyvsorozatnak, L’Harmattan, 2003-tól Az OTKA Jogtudományi és Politikatudományi Zsűrijének tagja: 2005-2008 A Redescriptions című finnországi folyóirat Editorial Boardjának a tagja: 2006-tól Szakmai igazgatója és szervezője a Magyar Politikatudományi Társaság 2006, 2007, 2008, 2009 évi vándorgyűléseinek A Miskolci Egyetem BTK Kari Tanács tagja: 2008-2012 A Magyar Politikatudományi Társaság Elnökségi tagja: 2004-2015 (négy választási ciklus során) A Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézetében kiadott Műhelytanulmányok sorozat szerkesztője: 2008–2012. A Studia Politica című angol nyelvű romániai folyóirat Editorial Boardjának tagja: 2009-től
Kitüntetések, szakmai elismerések Miniszteri dicséret, 1975. Adományozó a művelődési miniszter. Pro Scientia tanári díj, 1995. Adományozó az MTA elnöke, az oktatási miniszter és az OTDK elnöke. Széchenyi Professzori Ösztöndíj, 2000 – 2003. Adományozó az Oktatási Minisztérium. Bibó István díj, 2006. Adományozó a Magyar Politikatudományi Társaság Elnöksége és a Bibó István Demokráciáért Alapítvány Kuratóriuma Kolnai Aurél díj, 2012. Adományozó a Magyar Politikatudományi Társaság Elnöksége
Források Szabó Márton munkásságával foglalkozó könyvek, tanulmányok, elemzések Kiss Lajos András: Politika és diskurzus. Szabó Márton politikafilozófiai invenciója. Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2015. 201. p.