Albert Sidney Johnston

Albert Sidney Johnston (Washington, Mason megye, Kentucky, 1803. február 2. – Shiloh-i csata, Hardin megye, Tennessee, 1862. április 6.) három különböző nemzet hadseregének, a Texasi hadsereg, az US Army, és a CSA tábornoka volt. Katonai karrierje során részt vett a Texasi függetlenségi háború, a Mexikói-amerikai háború, a Utah-i háború és az amerikai polgárháború fegyveres konfliktusaiban.

Jefferson Davis, az Amerikai Konföderációs Államok elnöke a legkitűnőbb tábornokok között tartotta számon Robert E. Lee csillagának felemelkedése előtt, de a polgárháború korai ütközetében, a Shiloh-i ütközetben elesett. Johnston volt a legmagasabb rangú elesett katona az egész háború folyamán.Eicher, p. 322. Davis véleménye szerint Johnston halála "sorsfordító pontja volt életünknek".Dupuy, p. 378.

Johnston nem állt rokonságban Joseph E. Johnston konföderációs tábornaggyal.

Ifjúsága és tanulmányai Johnston a Kentucky államban található Washington városában született, Dr. John és Abigail (Harris) Johnston legifjabb fiaként. Apja Connecticutból származott. Noha Albert S. Johnston Kentucky-ban született, élete nagy részében Texas-ban lakott, és ezt az államot tekintett otthonának. Elsőként a Transylvania University-re járt Lexingtonban, ahol megismerte iskolatársát, Jefferson Davis-t. Mindketten az Egyesült Államok katonai akadémiáján felvételiztek, Davis két évfolyammal Johnston után.Woodworth, p. 46. 1826-ban Johnston a 41 fős évfolyamból 8-ként végzett a West Point-on és címzetes hadnagyi rangot kapott a 2. gyalogezrednél.Eicher, p. 322.

Johnston New York-i és Missouri állambeli állomáshelyeken szolgált, majd 1832-ben Henry Atkinson dandártábornok törzsfőnökeként részt vette a Black Hawk háborúban.

Házassága és családi élete 1829-ben feleségül vette Henrietta Prestont, egy Kentucky állambeli politikus és későbbi polgárháborús tábornok William Preston nővérét. Egy fiuk született, William Preston Johnston, aki később ezredességig vitte a konföderációs hadseregben. Johnston 1834-ben kilépett munkájából és visszatért Kentuckyba, hogy tüdővészben megbetegedett felesége mellett lehessen, aki végül is két évvel később meghalt.

1838 és 1840 között Johnston a Texasi Köztársaság hadügyminisztere volt, majd lemondott és visszatért Kentuckyba. 1843-ba feleségül vette Eliza Griffint, felesége unokatestvérét. Texas-ba költöztek és egy nagy ültetvényen telepedtek le Brazoria megyében. Johnston a birtokát China Grove-nak keresztelte el. Itt nevelték fel Johnston első házasságában született két gyermekét, valamint három közös gyermeküket. Johnston hatodik gyermeke később született, mikor Los Angeles-ben éltek, Kaliforniában.

A Texas-i Hadsereg

1834 áprilisában Johnston földműveléssel kezdett foglalkozni Texas-ban. 1836-ban jelentkezett közlegénynek a Texas-i hadsereg kötelékébe, hogy részt vehessen a Texasi függetlenségi háborúban, melyet Mexikó ellen vívtak. Egy hónappal később Johnstont előléptették őrnaggyá és Sam Houston szárnysegédje lett. 1836. augusztus 5-én előléptették ezredessé és kinevezték a Texasi hadsereg főhadsegédjének. 1837. január 31-én rangidős dandártábornok lett.

1837. február 7-én a Texas-i hadsereg parancsnokságának megszerzéséért párbajt vívott Felix Huston dandártábornokkal. Johnston nem volt hajlandó Hustonra lőni, és mivel jómaga medencesebet kapott, a párbajt elvesztette.

1838. december 22-én Mirabeau B. Lamar, a Texasi köztársaság második elnöke felkérte hadügyminiszternek. Johnston szervezte meg a határ védelmét a mexikói támadással szemben, majd 1839-ben hadjáratot indított az indián bennszülött cserokik ellen Észak-Texas területén. 1840 februárjában lemondott és visszatért Kentucky-ba.

Az Egyesült Államok hadserege thumb|Albert S. Johnston Johnston a mexikói-amerikai háború miatt lépett be ismét a Texas-i hadsereg kötelékébe. Zachary Taylor tábornok parancsnoksága alatt szolgált ezredesi rangban az 1. önkéntes lövészezrednél. Önkéntesei sorkötelezettsége közvetlenül a Monterrey-i csata előtt járt le. Johnston, mint az önkénteseket felügyelő intendáns meggyőzött néhány önkéntest, hogy maradjon és harcoljon a küszöbön álló Monterrey-i és később a Buena Vistai csatában.

A háborút követően farmján gazdálkodott, míg egykori parancsnoka, a közben az Egyesült Államok elnökévé választott Zachary Taylor 1849 decemberében felkérte számvevőnek és őrnaggyá léptette elő az USA hadseregében. Több mint öt évig viselte ezt a tisztséget, ötször újrázott és több mint 4000 mérföldet utazott minden évben Texas indiánok lakta peremvidékén. Fort Masonben és más nyugati állomáshelyeken szolgált a Texasi határvidéken.

1855-ben Franklin Pierce elnök előléptette az újonnan felállított 2. lovasezred (a későbbi 5. lovasezred elődalakulata) ezredesének, melynek megszervezését Johnston maga végezte. A kansas-i határvidéken éleződő konfliktus miatt 1856. augusztus 19-én Persifor Smith tábornok Wilson Shannon, a Kansas-i Territórium kormányzója kérésére Johnston parancsnoksága alatt útnak indította a 2. lovasezred dragonyosát Fort Riley-ból Jefferson Barracks-be. A feladat a 6. gyalogezred egyik zászlóalja és Howe százados tüzérszázada védelmezte Lecompton, Kansas territoriális fővárosának megerősítése volt James H. Lane abolicionista Északi Hadseregének küszöbön álló támadásával szemben. A Utah-i háború egyik vezéregyéniségeként Johnston a hadsereg egységeivel új, nem mormon kormányzatot állított fel a korábbi mormon területeken. Utah-i tevékenysége elismeréseként 1857-ben címzetes dandártábornoki kinevezést kapott. 1860. december 21-én Kentucky-ból Kaliforniába indult, hogy átvegye a Department of the Pacific, Pacifikus katonai körzet parancsnokságát.

A polgárháború

A polgárháború kitörésekor Johnston még mindig a Pacifikus katonai körzet parancsnoka volt Kaliforniában. Sok más déli származású tiszthez hasonlóan ő is ellenezte az elszakadást, de miután megtudta választott hazája, Texas kiválását az Unióból, azonnal benyújtotta lemondását. A lemondást a hadügy 1861. május 6-án vette tudomásul, május 3-i kezdettel.Johnston, p. 273. Április 28-án Johnston Los Angeles-be utazott, sógorához, John Griffinhez. Azt tervezte, hogy feleségével és öt gyermekével együtt ott is szándékozott maradni, ám ez csak májusig tartott. Kaliforniában is kiéleződött az észak-déli ellentét a lakosság soraiban. Az unió helyi tisztségviselőinek gyanakvása letartóztatással fenyegetett, melynek elkerülése érdekében május 27-én a Warner's Ranch-ről a Los Angeles-i lovas lövészezredhez menekült és közlegényként belépett az egységbe.Johnston, pp. 268, 275-91. Részt vett az alakulattal a délnyugati sivatagon át Texas-ig tartó portyáján és menekülésén. 1861. július 4-én átkeltek a Colorado folyón az Arizonai Konföderációs Territóriumba.

A polgárháború kezdetén Jefferson Davis konföderációs elnök elhatározta, hogy országa semennyi területet sem ad fel stratégiai megfontolásból és haderejét elosztotta a határok és partvonalak mentén.Woodworth, pp. 18–19. 1861 nyarán Davis számos tábornokot nevezett ki a Mississippitől kelet felé az Allegheny hegységig húzódó vonalak megtartása érdekében.Woodworth, pp. 17–33. Ezek két kulcsfontosságú pontját, a Mississippi folyó mentét és Nyugat-Tennessee-ben a Cumberland folyó partjaitWoodworth, pp. 20–22 Leonidas Polk vezérőrnagyra és Gideon Pillow dandártábornokra bízta. Utóbbi eredetileg Tennessee állam területének parancsnoka volt, lévén az állam legmagasabb rangú katonája.Woodworth, pp. 30–32.

Pillow és Polk 1861. szeptember 3-án bevonult a kentuckybeli Columbus városába, miután az északi hadsereg kiképzőtábort létesített az állam északi határánál.Woodworth, pp. 39, 50. Ezt követően a Kentucky államban a nyáron megválasztott túlnyomórészt északi érzelmű törvényhozás megszavazta az uniós erők felkérését a konföderációs katonaság eltávolítására.Woodworth, pp. 35, 45.Long, p. 114. Polk és Pillow akciójára válaszként Ulysses S. Grant dandártábornok megkapta az ürügyet és elfoglalhatta a stratégiailag fontos Paducah városát Kentucky lakosságának felháborítása nélkül.Woodworth, p. 39.Long, p. 115. Ezzel Kentucky, Johnston szülőállama csatlakozott Északhoz, mielőtt Johnston szeptember 5-én a földrészt keresztben átszelő utazását követően a konföderációs fővárosba, Richmondba érkezett.

A Nyugati hadszíntér konföderációs parancsnoka

1861. szeptember 10-én Johnstont kinevezték az Allegheny hegységtől nyugatra fekvő hatalmas konföderációs területek parancsnokának, a parti területek kivételével.Woodworth, p. 51.Long, p. 116. Ő lett a Konföderáció nyugati hadszínterén levő összes hadsereg parancsnoka, s ezzel a Western Military Department, a Nyugati katonai körzet parancsnoka. Barátja és csodálója, Davis elnök kinevezte tábornaggyá, melyet a Konföderációs Szenátus 1861. augusztus 31-én erősített meg, de a hatályba lépését visszadatálták május 30-ra, s ezáltal ő lett szenioritásban a második a tábornagyok között. Csak az elsőként tábornagyi rangot kapott Samuel Cooper hadseregfelügyelő és főhadsegéd volt a rangidőse.Eicher, Civil War High Commands. p. 807. From General Command Line List. Weigley, p. 110. McPherson, p. 394. Kinevezése után Johnston azonnal a nyugati hadszíntérre sietett.Woodworth, p. 52. Engedélyt kapott újoncok kiállítását kérni Arkansas, Tennessee és Mississippi kormányzóitól, de rendelkezéseit nagyban akadályozták egyes politikai törekvések, különösen Mississippiben. 1861. szeptember 13-án Johnston parancsot adott Felix Zollicoffer dandártábornoknak, hogy 4000 emberével foglalja el a Cumberland-hágót Kentuckyban és akadályozza meg az uniós seregek Kelet-Tennessee-be való behatolását. Szeptember 18-ig Johnston további 4000 katonája Simon Bolivar Buckner dandárábornok vezénylete alatt elfoglalta a bowling greeni Tennesse-be vezető vasútvonalat.Long, p. 119.

Johnstonnak mindössze kevesebb mint embere állt rendelkezésre Kentucky, Tennessee, Arkansas és Missouri államban szétszórva.Woodworth, p. 53. Ebből fölött Sterling Price vezérőrnagy diszponált Missouriban. Johnston első próbálkozásakor a megkeresett kormányzóktól nem kapott erősítést és még ennél is súlyosabb problémája volt az emberei által birtokolt fegyverzettel és lőszerrel kapcsolatban. Mivel a konföderációs kormányzat fő erőit a keleti hadszíntérre koncentrálta, így Johnston kevés katonát és minimális fegyver-, valamint lőszerellátmányt kapott.Woodworth, p. 55. A gondjaira bízott területek védelmét hónapokon keresztül úgy tudta biztosítani, hogy katonáit portyákra küldve teljes erejét jóval nagyobbnak láttatta, mint az valójában volt. Ez a taktika annyira összezavarta William Tecumseh Sherman dandártábornokot, hogy levert idegi állapotában jelentősen felülbecsülte a vele szemben álló erőket, ami 1861. november 9-én végül leváltásához és Don Carlos Buell dandártábornokkal való helyettesítéséhez vezetett.Woodworth, pp. 55–56Long, p. 138.McPherson, p. 394 szerint Johnstonnak embere volt, hogy 1861 végén az Appalache-hegység és a Missouriban fekvő Ozarks-tó közötti területeket megvédje.

A Mill Springs-i csata