Antiokheia

bélyegkép|jobbra|260px|Mozaik Antiokheia városából, Louvre, Franciaország Antiokheia (latinosan Antiochia, magyarosan Antiók[h]ia) a hellenisztikus világ egyik jelentős városa a mai Törökország és Szíria határvidékén, amelyet I. Szeleukosz alapított Kr. e. 300 körül. A késő ókor egyik legnagyobb és legfontosabb görög városa volt; a Szeleukida Birodalom fővárosaként, majd a római és a Bizánci Birodalom regionális fővárosaként szolgált. A római és bizánci időkben a Földközi-tenger keleti részének egyik legnagyobb és legfontosabb városa volt az egyiptomi Alexandria és (később) Konstantinápoly mellett. Kr.u. 100 körül a Római Birodalom valószínűleg harmadik legnagyobb városa, közel félmillió lakossal.Jean-Claude Golvin: Metropolen der Antike, Theiss-Verlag, Stuttgart 2005

Fontos szerepet játszott a kereszténység korai történetében, itt nevezték először keresztényeknek Krisztus követőit, és a város Pál apostol missziós székhelye volt 47–55 körül. Itt volt az öt ősi patriarchátus (egyházkormányzati központ) egyike és itt jött létre az ún. antiochiai iskola.

Az egykor fényes központot a többi Antiochia nevű várostól megkülönböztetve gyakran a nevéhez azt is hozzátették, hogy a város az Orontész folyó partján áll, vagy egyszerűen csak szíriai Antiochiának nevezték. A város ma az Antakya nevet viseli, és sokkal jelentéktelenebb, mint amikor a Kelet Királynőjeként ismerték, és kiemelkedő szerepet játszott a történelemben. 250px|jobbra|bélyegkép|Antiochia késő ókori térképe I. Theodosius idején

Etimológia és nevei A latin Antiochia szó az ógörög Ἀντιόχεια (Antiokheia ) átírása.

A görög Ἀντιόχεια (Antiokheia) szó az Ἀντιόχος (Antiokhosz, “Antiochus”) személynévből + -εια (-eia, “ia”) helynévképzőből tevődik össze.

A név jelentéseː Antiokhosz városa, ugyanúgy, ahogy Caesarea Caesar városát, Alexandria pedig Sándor városát jelenti.

Amikor Szeleukosz Nikátor király lett, tizenhat várost alapított és nevezett el apja, Antiokhosz (Αντιοχος) tiszteletére, köztük ezt a várost.

Nevének magyar írása A város nevének magyar alakja az irodalomban szokatlanul nagy változatosságot mutat:

Antiokheia: az ógörög névalak népszerű akadémiai átírása, ennek fényében ezt ajánlja az Osiris helyesírási szótára, és ennek nyomán több helyesírási portál.https://e-nyelv.hu/2023-05-29/antiokheia/

Antiochia: Ez a leggyakoribb szóalak, a latin írásmód direkt átvétele. A magyar nyelvben néhány példa: Vizsolyi Biblia, Györkösy-Kapitánffy-Tegyey: Ógörög-magyar nagyszótár, Magyar Nagylexikon, Magyar Akadémiai Kislexikon. Ez az Osiris helyesírási szótárának egyik javaslata is. A magyar nyelven főleg az időben hosszú, és használatban széleskörű tradíció támogatja.

Antióchia: a Szent István Társulat bibliafordítása, és vélhetően ennek nyomán több katolikus forrás így használja. (A 21. század elején a Káldi-Neovulgáta is, de később a revíziós bizottság az "Antiókhia" átvétele mellett döntött) Ugyanakkor a latin átirat következetlen magyarítását jelenti önmagában a hosszú ó bevezetése a latin szóalakba.

Antiokhia: Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár. A szótáríró szerző közvetlenül a görög omikron mellett vélhetően nem vállalta az újabb kori protestáns hagyomány hosszú ó-ját.

Antiókhia: A Károli-biblia már legalább az 1872-es kiadás óta használja; ezentúl a Magyar Bibliatársulat új fordítása, Simon Tamás László katolikus bencés Újszövetség-fordítása, több bibliai lexikon, Runciman: A keresztes hadjáratok története című művének magyar fordítása. A szóalak nagyjából megfelel a magyaros kiejtésnek, használata időben hosszú, és elterjedésében széles: nem kizárólagosan protestáns szóhasználati tradíció támogatja.

Antiokia: Káldi György fordításának eredeti, 1626-os kiadása. Újabb nyoma nincs, és a rövid "o" a teljesen magyaros "k" mellett nem következetes.

Antiókia: Főleg a Jehova Tanúinak a szóhasználata, akik az Új világ fordításukban is ezt választották. A magyaros kiejtésnek megfelel.

Antiocheia: Ritkán használt alak, de létezik; például a Szépművészeti Múzeumban.http://hyperion.szepmuveszeti.hu/hu/targy/4190?screen=search&search_mode=detailed&material=9740&page=1&order_dir=rand

Fekvése Valamikor az Amanosz (Amanus) és a Kasziosz (Casius) hegyvonulatainak ölelésében feküdt. Talán azonos az i. e. 1. évezred elejének fontos várával, amelyet az asszírok mindenképp birtokolni akartak, de legtöbbször nem sikerült bevenni, Alimussal.

A hellenisztikus Szíria legpompásabb városa. Antiochia helyén már több száz éve létezett egy város, Alalah, amelyet Nagy Sándor hódításai söpörtek el, hogy azután a kiváló makedón hadvezér egyik hű szolgálója, Antigonosz kapja meg ezt a területet. Ő alapította meg itt Antigonia városát, de Sándor halála után a hatalmas birodalom a makedón uralkodó legkiválóbb hadvezérei között újra felosztódott. I. Szeleukosz Nikátor legyőzte Antigonoszt, és az elpusztított Antigonia helyén álmodta meg új birodalma fővárosát.

A Szeleukida Birodalom alapítóját lenyűgözte a Toros-hegység és a Libanon-hegység vonulatainak találkozása, amelyen utat tört magának az Orontész folyó. A korábbi városoktól északabbra alapította meg birodalmi központját, a folyó partján, a fenséges Szilpiusz-hegy lábánál. A várost apja, Antiokhosz tiszteletére Antiochiának nevezte el.

A közeli Földközi-tenger felé vágtató Orontész termékeny síkságot épített ki magának, amelyet Amik-alföldnek neveztek. A Közel-Keleten meginduló kereskedelem lassan fontos központtá emelte Antiochiát. A zord hegységek itt engedtek átjutást északról dél felé, Palesztina városai irányába. Antiochia a másik nagy szír város, Aleppó felé is nagy forgalmat bonyolított le. A két város között a Bailan-hágón, vagy ahogyan az ókorban nevezték, Szíria Kapuin keresztül lehetett közlekedni. A hágó előterében épült fel Antiochia.

Szeleukosz városát részben az Orontész egyik szigetére építtette, részben az életet adó folyó partjára és részben a Szilpiusz-hegy sziklás oldalára. A korabeli kereskedelmi utak gyújtópontjába épült város fontos kikötővé vált, ahol a selyemút áruit egyszerű volt hajóra rakni, amelyek aztán az Orontész folyón kijutottak a nyílt tengerre és végül gazdára találtak a Jordán-folyó vidékén élő zsidó törzsek között. Az északi hegyvonulatok hágóin érkező ázsiai kereskedők az Aleppóba vezető úton kívül más fontos utakon is elindultak Antiochiából. A város központjából vezetett egy út a mindössze 8 km-re fekvő híres jóshely, Daphne felé. A tenger felé, Antiochia saját kikötőjéig, Seleuceiáig is vitt egy út, és a 480 km-re dél felé fekvő Jeruzsálem irányába is vezetett egy igen fontos kereskedelmi út. Az ősi város hamarosan az Orontész mindkét partját elfoglalta. Virágkorában öt híd ívelt át a folyón, amelyekből mára csak egy római eredetű maradt fenn. Az egyre nagyobb lélekszámú város egészen a Szilpiusz-hegy csúcsától az Amik-alföld távoli síkjáig terjedt. Újabb városnegyedek és külvárosok jelentek meg, amelyek az idő folyamán különálló kis falakkal vették körbe magukat. Mindemellett a város védelmét szolgálta egy közös, hatalmas erődrendszer is, amelynek citadellája a Szilpiusz-hegyen állt. A többször is katasztrófák, főként földrengések által sújtott város így fejlődött a kelet királynőjévé. A közeli hegyekben kőfejtők és mészkőbányák működtek.

Története

Antiochia történelme nemcsak a város eseményeit öleli magába, hanem a hellenisztikus világ egyik legfontosabb központjaként az ókori Közel-Kelet egészére kihatással volt. Ugyan Antiochia fénykora a görög hódításokhoz, a hellenizmushoz köthető, mégsem ekkor kezdődött a később lenyűgöző keleti város élete. A Perzsa Birodalom uralma alatt több száz éven át falvak álltak helyén. Korábban a perzsák sosem tulajdonítottak jelentőséget ennek a területnek, ezért a Szilpiusz-hegy lábánál több kisváros is kialakult. A krónikák megemlékeznek Meroe városáról, később a Szilpiusz csúcsán álló Iopolis válik a környék vezető településévé. Bottia az Amik-alföldön épült fel, Casiotide pedig az egyiptomi befolyás növekedése folyamán épült fel ezen a környéken. A görög történetírók rámutattak, hogy ugyan a korabeli Antiochia a perzsák uralma alatt állt, mégis ezeket a városokat (főként Iopolist) nagyrészt görög telepesek alapították. Erre utalnak a hellenisztikus nevek, és azok az érmék, amelyeket ugyan már Antiochiában vertek, mégis kísértetiesen hasonlítottak az athéniekre. Hátoldalukon a görög városállam fellegvára állt. Libanius később úgy írt Antiochia történelméről, hogy az ott lakók mind Athén és Argosz leszármazottainak tartják magukat.

Szeleukidák

Antiochia igazi története valójában Nagy Sándornak, Makedónia kiváló hadvezérének és uralkodójának színre lépésével vette kezdetét. A nagy uralkodó megpihent a későbbi város területén, és a legendák szerint építtetett egy oltárt Zeusznak, hogy segítse meg a perzsák ellen vívott háborúiban. Ezek azonban a krónikák hagyományaira épülő történelmi adatok. Az azonban biztos, hogy a nagy vezér halála után a makedón seregek vezetői felosztották egymás között a birodalmat. A hatalmas hadurak keserves harcok árán szerezték meg új birodalmaikat, és a véres események nem kerülték el Antiochiát sem. A Ptolemaioszok Egyiptomra tették rá a kezüket, és az egyik legnagyobb hadvezér, Antigonosz Monophthalmosz foglalhatta el Kis-Ázsiát és a közel-keleti térség nagy részét. Antigonosz új birodalmat akart létrehozni, amelynek központját az Orontész partján alapította meg Kr. e. 306-ban. Ezt a várost Antigoniának nevezték el, de nem tudott igazán negyra fejlődni, ugyanis India felől veszélyes ellenlábas fenyegette Antigonosz uralmát. A harcok közben elesett Antiokhosz makedón hadvezér fia, Szeleukosz talpra állt, és megtámadta Antigonosz birodalmát. I. e. 301-ben Ipszosznál került sor a végső összecsapásra, amelyen Szeleukosz győzött. bélyegkép|300px|Antiochia erődfalai a 18. században. A nagy múlt jelei még ekkor is megmutatkoztak A diadalmas Szeleukosz létrehozta az erős, és hatalmas Szeleukida Birodalmat, amely az Indiai-óceán partjaitól egészen Anatólia középső részéig tartott. Szeleukosz az új birodalomnak méltó fővárost akart építeni, és sokáig kereste székvárosának megfelelő helyét. A legenda szerint a kiváló hadvezér 301-ben két istenséget is segítségül hívott döntéséhez. Elsőként Tükhéhez, a szerencse egyik megszemélyesítőjéhez fordult, hogy döntését mindenképpen az ő jegyében hozza meg. Az igazi kérdést az Orontész mellett álló Zeusz-oltáron tette fel a főistennek. Az uralkodó áldozatot mutatott be az istennek. Zeusz egy sast küldött Szeleukosz áldozatáért, amely megragadta zsákmányát és egy részét az Orontész bal partján tette le, míg a csőrében tartott áldozattal a Szilpiusz-hegy tetején szállt le. Ebből a madárjósok azt olvasták ki, hogy az új főváros a hegy előterében, az Orontész bal partján kell hogy felépüljön. A hegyen pedig majdan az uralkodói palota vagy egy citadella épüljön. A sas a később itt veretett érméken is megtalálható.