A Manga Shakespeare a SelfMadeHero nevű, klasszikus irodalmi műveket adaptáló, brit kiadó népszerű sorozatainak egyike. A sorozatot 2007 márciusában indították a Hamlet, illetve a Rómeó és Júlia manga-adaptációjával.http://www.mangashakespeare.com/ A sorozat számos híres Shakespeare-drámával bővült, többek között a Lear király, A velencei kalmár, Julius Caesar, Othello stb. adaptációival, így a sorozat már 14 műre bővült 2009 szeptemberére. Az adaptációk társszerzemények, amelyekben a drámák tartalmát Richard Appignanesi igazítja az új műfajhoz, míg a grafikát, művenként más és más művész végzi (Hamletet Emma Vieceli, Othellot Ryuta Osada, Rómeó és Júliát Sonia Leong rajzolta).Richard Appignanesi. Rómeó és Júlia. (Selfmadehero, 2007). Fordította: Nádasdy Ádám.
Miből született a Manga Shakespeare?
A klasszikusok képregény-adaptációjának hagyománya
Az irodalmi klasszikusok adaptációja 1941-ben veszi kezdetét, amikor Albert Lewis Cantner a Classic Comics amerikai sorozatot, amelyben főként 19. századi regények képregényes adaptációját publikálja főként oktató célzattal pl. Monte Cristo grófja, Ivanhoe, A három testőr képregény-változatát.Bayer Antal. Az adaptáció kísértése. (Budapest, Nero Blanco Comix, 2013). 4-5. 1948-tól címet váltott a sorozat és a Classics Illustrated néven futott be sikeres pályát a 60-as évek elejéig, amikor népszerűsége hirtelen lecsökkent, majd a vállalkozásnak vége szakadt.Bayer Antal. Az adaptáció kísértése. (Budapest, Nero Blanco Comix, 2013). 5-7. Ezek főként az eredetik illusztrált egyszerűsítő kiadásainak tekinthetők, de a sorozat végén már akadtak olyan adaptációk, amelyek forrásokként használták az eredetit, és a cselekmény vagy a narrációs technika megváltoztatásával önálló/egyedi művet hoztak létre, pl. Marco Polo kalandjai vagy Buffalo Bill.Bayer Antal. Az adaptáció kísértése. (Budapest, Nero Blanco Comix, 2013). 6. A Classics Illustrated megszűnése után, a Pendulum Press másolta le az ötletet, és 1973-ban kiadta az Illustrated Classics sorozatot, amely viszont nem aratott nagy sikert, és csupán 14 számot ért meg.Bayer Antal. Az adaptáció kísértése. (Budapest, Nero Blanco Comix, 2013). 8. Viszont ezek, és a már meglévő (ki nem adott) prototípusok alapján, amelyeket a Pendulumtól megvásárolt, a 70-es évek második felében a Marvel képregény-kiadó megjelentette a Marvel Classics Comics sorozatot. Ez a sorozat már a klasszikus művek cselekményét és szereplőit, az addigra jól kiforrt marvel szuperhős-történetek receptje szerint adaptálta pl. Az utolsó mohikán-t vagy a Robinson Crusoe-t. Ezt még tovább vitte 1990-ben a First Comics, újabb művek, modernebb adaptálásával, bár nem érte el a Marvel sikerét.Bayer Antal. Az adaptáció kísértése. (Budapest, Nero Blanco Comix, 2013). 9. Így létrejött a klasszikusok képregényesítése, amely már nem csupán illusztrációs egyszerűsített kiadás volt, és nem is oktatási segédanyag vagy ismertetése az eredetinek, hanem önálló élvezeti cikk.
Két hagyomány határán: kettős adaptáció?
Az amerikai adaptáció-hagyománnyal párhuzamosan és közel egyidőben egy másik, a manga adaptációjának folyamata játszódott le a világ másik felén. Japánban a Tezuka Osamu által modernizált, egyre népszerűbb műfajt adaptálták a televízió médiumára és létrehozták Tezuka mangája, The mighty atom (1852-68), alapján az első japán animációt 1963-ban, amely fergeteges sikert aratott, e világszinten elsőként elterjedt anime pedig angolul Astroboy néven lett ismert.Jerôme Schmidt, Hervé Martin Delpierre. Manga. Fordította Hajós Katalin. (Budapest, Jószöveg Műhely, 2006). 13. Az animeken keresztül a 90-es évekre a nyugati képregényírás egyre jobban megismerkedett a tőle függetlenül létrejött, műfajilag jóval érettebb, technikailag pontosabban kódolt japán képregénnyel, a mangával.Scott McCloud. A képregény mestersége. Fordította Kepes János. (HarperCollins Publishers, 2005). 222-23.
A mangák másként vonják be az olvasót és funkciójukat tekintve jóval nagyobb és változatosabb közönség igényeit szolgálják, így tematikailag bizonyos csoportokra tagolódtak, ami a megjelenítési technikában, végül pedig a műfajiságban erős konvenciókat eredményezett, azaz, tisztán elhatárolt alműfajokat.Scott McCloud. A képregény mestersége. Fordította Kepes János. (HarperCollins Publishers, 2005). 216-17. E tény és az egyébként is egzotikus ábrázolás-technika annyira megragadta a nyugati képregény alkotókat, hogy a mangabeli ábrázolási sajátosságokat kezdték alkalmazni saját alkotásaikban, természetesen a tematikai és mély-szerkezeti megkötések nélkül. Így mondhatni létrejött a manga stílusban alkotott képregény, amelyet world manga-nak is neveznek, mert látszatra közel, tartalmilag nagyon távol esik a japánban művelt műfajoktól.Comics buyer’s guide 1603. szám (2005. április) A Manga Shakespeare is world manga ebben az értelemben. Ugyanakkor nemcsak egy önálló képregény manga-szerű megjelenítése, hanem egy Shakespeare-dráma adaptációjának manga-szerű realizációja.
Manga Shakespeare: hagyomány vagy újítás?
A kérdés jogos, mivel gyakorlatilag két hagyomány (a klasszikusok képregény-adaptációja, valamint a képregény mangásodása) metszéspontján helyezkedik el a jelenség. Továbbá, egy régivágású képregény-adaptációval találjuk magunkat szemben, amely igyekszik megőrizni az eredetinek fontos elemeit, pl. a Shakespeare-i nyelvezetet („Lenni vagy nem lenni?”-Hamlet, „Ilyen vad öröm, vad véget ér”-Rómeó és Júlia) jórészt átviszi az aktuális nyelv szlenges közegébe, a cselekmény összes mozzanatát megtartja, az összes szereplőt megőrzi, stb. A manga műfaji jegyeiből, leginkább a Sódzsu/Shojo (lányoknak szóló szerelmi történetek) felszínes jegyeit (lásd: McCloud, 2005) alkalmazza, főként a két leghíresebb prototípusban: Rómeó és Júlia, illetve Hamlet adaptációiban (ezekről bővebben lásd a Shakespearemanga: Rómeó a rockstar).
Tehát a két folyamattal gyakorlatilag teljesen körül tudjuk határolni a sorozatot, önmagában ez a tény alapvetően hagyományosnak minősítené. Viszont a két hagyomány kombinálása olyan sajátos feszültséget eredményez az eredeti (16. századi angol drámák) és az adaptáció (21. századi japán stílusú képregény) között, amely elemi újítóerővel bír, és amelyet csakis egy adaptálásra tervezett emblematikus műcsoport viselhet el. Tartalmilag a Shakespeare-adaptáció, formailag a képregény mangásodása érvényesül, így e rendkívül merész kísérleti jelenséget mangaptációnak tekinthetjük.
A Manga Shakespeare: egyedi adaptáció vagy sajátos innováció?
A dráma, mint adaptációra tervezett (irodalmi) műfaj
A dráma, mint irodalmi szöveg eredendően azért jön létre, hogy színpadi előadás legyen belőle. Népszerű és produktív nézet az előadást adaptációnak tekinteni, elvégre médiumváltás történik, miközben a tartalomátvitelre törekszik a rendező, aki viszont szükségszerűen értelmezi a dráma szövegét.Aston, Alaine & Savona, George. A színház, mint jelrendszer. A szöveg és az előadás szemiótikája. In Demcsák Katalin, Kis Attila Atilla. Színház-szemiográfia: Az angol és olasz reneszánsz dráma és színház ikonográfiája és szemiotikája. (Szeged, JATEPress, 1999). 35-44. Mivel ez egy előre eltervezett adaptáció, a drámaíró (hagyományosan) úgy szerkesztette szövegeit, hogy audiovizuális médiumban könnyen realizálódhassanak, pl. színpadi utasításokkal vannak ellátva, a dialógusra és a monológra támaszkodnak a cselekménybonyolításban, kevésbé a narrációra, amelyhez használatkor mindig valami személyt társít a drámaíró(nincs objektív, mindent-tudó narrátor), és vizuálisan jól megjeleníthető eseményeket tartalmaznak. Továbbá a műfaj rengeteg deiktikus (rámutató) elemmel dolgozik mind nyelven belül pl. mutató- és személyes névmások („ez”, „az”, „én”, „te”), mind nyelven kívül (gesztusok, díszlet, jelmez).Elam, Keir. A színház és dráma szemiotikája. In Demcsák Katalin, Kis Attila Atilla. Színház-szemiográfia: Az angol és olasz reneszánsz dráma és színház ikonográfiája és szemiotikája. (Szeged, JATEPress, 1999). 13-34. E tulajdonságok nagyon megkönnyítik a vizuális műfajra való konvertálását a szövegnek, így a képregény-adaptációt is, sőt a dráma szinte követeli saját vizuális adaptációját, ellentétben például a regénnyel, vagy még inkább a lírai műfajokkal.
A mangaptáció és a rendezés
Az említett elgondolástól, már csak egy lépés Bayer Antal gondolata, hogy a képregényadaptáció a (színházi) rendezéssel rokon, abban a tekintetben, hogy mindkettőnek fő feladata a szöveg hiányait vizuális elemekkel feltölteni saját eszköztárukból, így hasonló adaptációs nehézségekkel néznek szembe.Bayer Antal. Az adaptáció kísértése. (Budapest, Nero Blanco Comix, 2013). 3. Mivel a dráma törekszik elősegíteni ezt a feltöltést, szükségszerűen a korabeli színházhoz és ízléshez igazodik, amint ez színház-szemiotikai tanulmányokból kiderül, vagyis realista vizuális látványra törekedve időben és térben lehorgonyozott alkotássá válik. A dráma szövege, a jobb vizuális megvalósíthatóság érdekében nagymértékben tartalmazza korának külső jegyeit, szokásait, tipikus helyzeteit, szófordulatait stb.Wicham, Glyne. Angol színpadok a korai időkben. In Demcsák Katalin, Kis Attila Atilla. Színház-szemiográfia: Az angol és olasz reneszánsz dráma és színház ikonográfiája és szemiotikája. (Szeged, JATEPress, 1999). 291-98. Mivel a drámaszöveg térben és időben lehorgonyozott, ezért könnyen elavul, így a rendezőnek rendszerint két választása van: vagy megváltoztatja, aktualizálja, adaptálja a közönséghez a drámai cselekmény kontextusát (a szereplők státuszát pl. pohárnokból tisztviselő, a helyszínt pl. királyi udvarból parlament, díszletet pl. nyoszolyából kanapé, nyelvezetet stb.), vagy lemond a dráma rendezéséről és aktuálisabb darabokra koncentrál. Az aktualizáló rendezés mindig nagy feszültséget kelt tartalom és forma között.
Glynne Wickham ezt a lehorgonyozottságból következő elavultságot a színházi konvenciók realista-fotografikus jellegéből eredezteti, abból az elgondolásból, hogy a daraboknak valószerűnek és látványosnak kell mutatkozniuk a néző számára.Wicham, Glyne. Angol színpadok a korai időkben. In Demcsák Katalin, Kis Attila Atilla. Színház-szemiográfia: Az angol és olasz reneszánsz dráma és színház ikonográfiája és szemiotikája. (Szeged, JATEPress, 1999). 297-8. A jó darabok tartalma, üzenete időtálló, felszíni rétegei viszont nem lehetnek azok. Ezért van az, hogy Shakespeare drámáit mind a mai napig megrendezik, és a rendezések szükségszerűen korszerűsítőek, így bemutatáskor valósággal sokkolnak belső feszültségük által, például, abban a rendezésben, amelyben Othelló nőként jelenik meg egy patriarchális társadalomban, amin aligha tesz túl Romeo rockstar mangaptációja. A Manga Shakespeare darabjainak ugyanilyen belső konfliktusokkal küszködve kell megalkotniuk saját koherenciájukat.
A mangaptáció műfajközisége és funkciói
A manga és a képregény: hasonlóságok és eltérések
Bevett gyakorlata egyes teoretikusoknak a mangát, a képregény egy sajátos fajtájának tekinteni (lásd: Bayer, 2013) vagy japán képregénynek (lásd: Schmidt, Delpierre, 2005), bár többen is, legpontosabban Scott McCloud (lásd: McCloud, 2006), rámutatnak a nyilvánvaló különbségekre a két műfaj, a két világ között. Én a szembetűnőbb hasonlóságokkal kezdeném, hogy kimutassam, miért keverik vagy rokonítják e két fogalmat.