Horváth Ferenc (Gyöngyösszentkereszt, 1911. július 12. – Csáford, 1969. május 31.) vállalkozó és gazdálkodó, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője.

Élete Ifjúkora és közszereplővé válása

A cipész Horváth Gyula és Kozmor Julianna legidősebb gyermeke, még egy húga és két öccse született. Római katolikus vallásban nevelkedett. Az elemi után a polgári négy osztályát Szombathelyen végezte el, majd mezőgazdasági szakiskolába járt. Tanulmányai befejeztével Kám községben vendéglőt nyitott, amit később egy hentesüzlettel bővített. Vállalkozása mellett saját és bérelt földjén gazdálkodott. 1930-ban belépett a KALOT helyi szervezetébe, valamint szervezte az aranykalászos gazdamozgalmat, Csáfordon pedig tagja lett a helyi római katolikus egyházközségnek. A nyilas hatalomátvétel után Kőszeg-Írottkőn katonai szolgálatot teljesített. 1945 márciusában alakulata felbomlott, akkor hazatért.

Politikai pályája Ismerősei hívták ugyan aFüggetlen Kisgazdapártba, de nem lépett be. 1947-ben a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon Zala megyei jelöltként pótképviselővé választották. Berkes János mandátumának megfosztása után behívták az Országgyűlésbe. Aktív képviselői munkát végzett. A DNP frakciójának megszűnése után párton kívüli képviselőként dolgozott tovább.

A diktatúra idején Mandátumának lejárta után visszavonult a politikától. 1951-ben azonban koholt vádak alapján, feljelentési kötelezettség címén Csáfordon letartóztatták, a következő évben pedig államellenes bűncselekmény vádjával 5 év börtönre ítélték. Márianosztrán és Oroszlányban raboskodott. 1954-es szabadulása után a felesége nevén maradt földön gazdálkodott tovább.

Az 1956-os forradalom idején csatlakozott a Demokrata Néppárt megyei újjászervezéséhez. A párt ideiglenes megyei és városi vezetésének társelnöke lett. A megyei forradalmi bizottságba is bekerült. A forradalom leverését követő megtorlások idején ismét letartóztatták. 1957-ben Zala Megyei Bíróság a népi demokratikus államrend meg­döntésére irányuló mozgalom vezetésének vádjával elítélte, amit 1958-ban a Legfelsőbb Bíróság 12 év fegyházbüntetésre emelt. Vácott, Kaposvárott és ismét Márianosztrán raboskodott. 1963-­ban egyéni kegyelemmel szabadult Zalaegerszeg­ről. Szabadulása után segédmunkásként, pincérként és gazdálkodásból tartotta el családját. Korai halálát közúti baleset okozta, 1969-ben hunyt el.

Források Országgyűlés almanachja 1947-1949, 160-161. o. Horváth Ferenc szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány

További információk Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-. Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. Zalai életrajzi kislexikon. 2. javított, bővített kiadás. Szerk. Bilkei Irén, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1997. Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.

Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1969-ben elhunyt személyek Kategória:Országgyűlési képviselők (1947–1949) Kategória:Országgyűlési képviselők (DNP) Kategória:DNP-tagok Kategória:KDNP-tagok Kategória:A KDNP korábbi tagjai Kategória:A kommunizmus üldözöttei Magyarországon