A 10. sakkolimpia 1952. augusztus 9. és augusztus 31. között Finnországban, Helsinkiben került megrendezésre, a XV. nyári olimpiai játékok követő rendezvényeként. Ezen a sakkolimpián szerepelt először a Szovjetunió válogatottja, és kezdte meg mintegy negyven éven át tartó hegemóniáját, amelyet csupán Magyarország tudott megtörni az 1978-as sakkolimpián. right|thumb|Finn emlékbélyeg a sakkolimpiára A résztvevők A sakkolimpiák állandónak számító résztvevői közül csak Belgium, Franciaország és Bulgária hiányzott, így a versenyen 25 ország 140 versenyzője – köztük 13 nemzetközi nagymester és 38 nemzetközi mester – vett részt, amely a játékosok számát tekintve rekord volt a sakkolimpiák történetében. Az 1939-es sakkolimpián 27 ország csapata indult el, de akkor még csak 1 tartalék nevezésére volt lehetőség. Ezúttal a csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

Az erőviszonyok alapján öt csapat pályázott eséllyel az olimpiai bajnoki címre: a Szovjetunió mellett Argentína, a címvédő Jugoszlávia, valamint Magyarország és Csehszlovákia.

A verseny lefolyása A csapatokat 3 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntőbe, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny mind az elődöntőben, mind a döntőben körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A kilenccsapatos döntő eredménye egyöntetű vélemények szerint nem tükrözte hűen az erőviszonyokat, ezért a FIDE úgy döntött, hogy a jövőben a döntő mezőnyét legalább 12 csapatnak kell alkotnia.

A versenyt végül a világbajnok Botvinnik nélkül, de még így is hat nemzetközi nagymesterrel felálló, minden tekintetben kiemelkedő szovjet csapat nyerte az argentin válogatott előtt, és Jugoszlávia csapata szerezte meg a bronzérmet. Magyarország a 6. helyen végzett, játékosaink közül az első táblán egyéni bronzérmet szerzett Szabó László emelkedett ki.

A verseny eredményei Elődöntők + Első csoport Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + −

Pont «A» 16px 2 2 3½ 3½ 3½ 3½ 3½ 4 6 0 2 25½ «A» 2 16px 2 2½ 2½ 3½ 2½ 4 4 6 0 2 23 «A» 2 2 16px 2½ 3 3½ 2½ 3 4 6 0 2 22½ «B» ½ 1½ 1½ 16px 2 2 2½ 4 4 3 3 2 18 «B» ½ 1½ 1 2 16px 2 1½ 3 4 2 4 2 15½ «B» ½ ½ ½ 2 2 16px 2½ 2½ 3½ 3 3 2 14 «C» ½ 1½ 1½ 1½ 2½ 1½ 16px 1½ 2 1 6 1 12½ «C» 23px Saar-vidék ½ 0 1 0 1 1½ 2½ 16px 4 2 6 0 10½ «C» 0 0 0 0 0 ½ 2 0 16px 0 7 1 2½

+ Második csoport Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 + −

Pont «A» 16px 2 2 3½ 2 3½ 4 4 4 0 3 21 «A» 2 16px 2½ 2½ 4 3 4 2½ 6 0 1 20½ «A» 2 1½ 16px 3 2½ 3 3 3½ 5 1 1 18½ «B» ½ 1½ 1 16px 3 1½ 2½ 3½ 3 4 0 13½ «B» 2 0 1½ 1 16px 2½ 2 2½ 2 3 2 11½ «B» ½ 1 1 2½ 1½ 16px 1 3½ 2 5 0 11 «C» 0 0 1 1½ 2 3 16px 3 2 4 1 10½ «C» 0 1½ ½ ½ 1½ ½ 1 16px 0 7 0 5½

+ Harmadik csoport Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 + −

Pont «A» 16px 3 2½ 3 3½ 4 3½ 4 7 0 0 23½ «A» 1 16px 1½ 4 1½ 2 4 4 3 3 1 18 «A» 1½ 2½ 16px 1½ 1½ 3 4 3 4 3 0 17 «B» 1 0 2½ 16px 2½ 2 4 4 4 2 1 16 «B» ½ 2½ 2½ 1½ 16px 1½ 1½ 3½ 3 4 0 13½ «B» 0 2 1 2 2½ 16px 2½ 2½ 3 2 2 12½ «C» ½ 0 0 0 2½ 1½ 16px 3 2 5 0 7½ «C» 0 0 1 0 ½ ½ 1 16px 0 7 0 4

Az „A” döntő végeredménye H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + −

Pont 1 16px 2½ 2 2 2 2½ 3 3½ 3½ 5 0 3 21 2 1½ 16px 2½ 1½ 1½ 3 3½ 2½ 3½ 5 2 0 19½ 3 2 1½ 16px 2½ 2 3 2½ 3 2½ 5 1 2 19 4 2 2½ 1½ 16px 2 1½ 2 3 3½ 3 2 3 18 5 2 2½ 2 2 16px 2 1½ 3 2 2 1 5 17 6 1½ 1 1 2½ 2 16px 2½ 2 3½ 3 3 2 16 7 1 ½ 1½ 2 2½ 1½ 16px 2 2 1 4 3 13 8 ½ 1½ 1 1 1 2 2 16px 1½ 0 2 6 10½ 9 ½ ½ 1½ ½ 2 ½ 2 2½ 16px 1 5 2 10

Az egyéni legjobb pontszerzők Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A 2. tartalékok között csak két olyan játékos volt, aki legalább a fordulók felének megfelelő, azaz minimum kilenc játszmát játszott. A magyarok közül Szabó László az első táblán bronzérmet szerzett.

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+1. tábla |- |20px||Miguel Najdorf||||12½||16||78,1 |- |20px||Gideon Ståhlberg||||10||13||76,9 |- |20px||Szabó László||||10½||14||75

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+2. tábla |- |20px||Vaszilij Szmiszlov||||10½||13||80,8 |- |20px||Lothar Schmid||||9||12||75 |- |20px||Braslav Rabar||||8||12||66,7

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+3. tábla |- |20px||David Bronstejn||||8||10||80 |- |20px||Jan Donner||||10||13||76,9 |- |20px||Robert Byrne||||10½||15||70

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+4. tábla |- |20px||Cenek Kottnauer||||12½||15||83,3 |- |20px||Efim Geller||||10½||14||75 |- |20px||Bogdan Śliwa||||9||12||75

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+5. játékos (1. tartalék) |- |20px||Héctor Decio Rossetto||||8||10||80 |- |20px||Dennis Morton Horne||||5½||9||61,1 |- |20px||Wilfried Lange||||5||10||50

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+6. játékos (2. tartalék) |- |20px||Ludwig Rellstab||||6½||9||72,2 |- |20px||Izaak Grynfeld||||7||10||70

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei Szovjetunió Paul Keres (+3 −2 =7) Vaszilij Szmiszlov (+8 −0 =5) David Bronstejn (+7 −1 =2) Efim Geller (+8 −1 =5) Iszaak Boleszlavszkij (+6 −0 =2) Alekszandr Kotov (+1 −0 =2)Argentína Miguel Najdorf (+11 −2 =3) Julio Bolbochán (+4 −0 =10) Erich Eliskases (+4 −2 =4) Herman Pilnik (+6 −1 =7) Héctor Rossetto (+8 −2 =0)Jugoszlávia Svetozar Gligorić (+6 −2 =7) Braslav Rabar (+5 −1 =6) Petar Trifunović (+3 −2 =8) Vasja Pirc (+2 −1 =7) Andrija Fuderer (+2 −0 =3) Boriszlav Milić (+3 −0 =2)

A magyar versenyzők eredményei FordulóEllenfél border|90pxSzabó Lászlóborder|90pxBarcza GedeonSzily JózsefFlórián TiborPogáts JózsefMolnár IstvánPont Elődöntő (2. csoport)1Porreca1Nestler0Scafarelli1Calà132Svetozar Gligorić1Braslav Rabar ½Petar Trifunović ½Vasja Pirc½2½3Ståhlberg½Stoltz½Lundin½Sköld½24Koch1Pietzsch½Platz0Müller K.12½5 German1Mangini1Carvalho jr.1Vasconcellos146Vestøl1Myhre½Rojahn1Madsen02½7Lokvenc1Poschauko1Beni1Palda14 „A” döntő1Paul Keres1Vaszilij Szmiszlov0David Bronstejn½Efim Geller01½2 Filip1Pachman½Šajtar½Kottnauer½2½3 Svetozar Gligorić½Rabar0Trifunović½Pirc014 Böök1Ojanen1Kaila1Salo½3½5 Teschner½Schmid ½Heinicke1Rellstab026 Ståhlberg0Stoltz½Lundin1Johansson12½8A 7. fordulóban a magyar csapat szabadnapos volt. Samuel Reshevsky½Byrne½Bisguier½Koltanowski½29 Miguel Najdorf½Bolbochán0Erich Eliskases0Pilnik½1Szerzett pontszám(Játszmák száma)10½ (14)6½ (14)9 (14)6½ (12)3 (3)1 (3)

Jegyzetek

Források OlimpBase Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974. Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk Tournament Review Sakk-kombinációk Helsinkiből

1952 Sakkolimpia Kategória:Finnország sportélete