A megvilágosodás négy szintje a buddhizmusban négy egymást követő szintet jelöl, amelyek végén a gyakorló eléri a megvilágosodást arhatként.

A négy szint a szotápanna, a szakadágámi, a anágámi és az arhat. A történelmi Buddha úgy utalt azokra az emberekre, akik a négy szint bármelyikén helyezkedtek el, hogy nemes emberek (arija-puggala) és ezen emberek közösségére pedig úgy, hogy nemes szangha (arija-sazngha).http://www.accesstoinsight.org/lib/thai/lee/triplegem.htmlhttp://www.accesstoinsight.org/ptf/

A megvilágosodás négy szintjének tanítása a korai buddhista iskolák központi témája, amelyek közül a tháraváda iskola a mai napig létezik.

Eredete A Szutta-pitakában sokféle típusú buddhista gyakorló szerepel, akik különböző szintre jutottak el tanulmányaik során. Hagyományosan négy szintet szoktak megkülönböztetni, de léteznek hosszabb leírások is több típusról. A négy szint a folyamba-lépett, egyszer-visszatérő, nem-visszatérő és az arhat. A Viszuddhimaggában a négy szint a hét megtisztulás csúcspontja. A leírások kidolgozottak és harmonizáltak. Ugyanazt a megtisztulási sorrendet mutatják minden egyes szint elérése előtt. A Viszuddhimagga szerint a pradzsnyá, az anatta és a buddhista tanítások nagyon fontosak a megszabaduláshoz. A vipasszanának ebben központi szerepe van.

A hétköznapi ember Egy hétköznapi ember (puthuddzsana - (páli; szanszkrit: prthagdzsana, például pritha : nélkül, és jána : tudás) fogva tart a szamszárában való végtelen bolyongás. Az ember újraszületik, él és meghal végtelen újraszületéseken át - dévaként, emberként, állatként, férfiként, nőként, semlegesként, szellemként, aszúraként, pokollakóként vagy egyéb más entitásként a létezés különböző szintjén.

Egy közönséges lény még sosem látott és nem tapasztalta a dharma legvégső igazságát, ezért nincs rá módja, hogy kiutat találjon a véget nem érő ciklusokból. Csak akkor keres gyógyírt, amikor a szenvedés már elviselhetetlenné válik és ekkor találja meg a dharmát.

A megvilágosodás négy szintje A Tathagata (Buddha) tanítványainak csoportja (az arija szangha) négy- vagy nyolcféle személyt tartalmazott. Négy akkor, amikor az ösvény és gyümölcs párba van állítva és nyolc akkor, amikor minden ösvény és gyümölcs külön van számítva: (1) a folyamba-lépő útja; (2) a folyamba-lépő gyümölcse; (3) az egyszer-visszatérő útja; (4) az egyszer-visszatérő gyümölcse; (5) a nem-visszatérő útja; (6) a nem-visszatérő gyümölcse; (7) az arhatság útja; (8) az arhatság gyümölcse.

A folyamba-lépő

Az első szint a Szotápanna (páli; szanszkrit: Szrotápanna), szó szerint "az aki belép (ápadjate) a folyamba (szotasz)", amelyben a folyam a nemes nyolcrétű ösvény, a legmagasabb szintű dharma. A folyamba-lépőről úgy tartják, hogy "kinyitotta a dharma szemét" (dhammacsakkhu, szanszkrit: dharmacsakszu).

A folyamba-lépő hét újjászületésen belül eléri az arhat szintjét.

Amiatt, hogy a folyamba-lépő elérte a buddhista tan egy szintjét, a "helyes látásmódot" - amely szerint teljes az önbizalma (Szaddha) a három drágaságban: Buddha, Dharma és Szangha - ezért ez a személy már nem fog újjászületni az embernél alacsonyabban lévő létsíkon (állatvilág, éhes szellem világ, vagy pokol).

Az egyszer-visszatérő

A második szint a szakadágámi (szanszkrit: szakrdágámin), szó szerint "az aki egyszer (szakrt) jön (ágaccsati)". Az egyszer-visszatérő legfeljebb egyszer fog visszatérni az emberi világba. A folyamba-lépő és az egyszer-visszatérő is már megszabadultak az első három béklyótól, azonban ez utóbbi nagy mértékben megszabadult ezen túl a kéjtől, gyűlölettől és a káprázattól is. Az egyszer-visszatérő ezért sokkal kevesebbszer születik már újra. Történhet ez többször is, de csak az emberi világnál magasabb létsíkon és az emberként legfeljebb egyszer. Az egyszer-visszatérőknek nem csupán egy újraszületésük van, ahogy azt az elnevezés sugallja.

A nem-visszatérő

A harmadik szint az Anágámi (szanszkrit: Anágámin), szó szerint "az aki nem (an-) jön (ágaccsati)". A nem-visszatérő, mivel az érzékiségen már túl van, az emberi világba (vagy a többi szerencsétlen világba) már nem tér vissza a halál után. Visszatér viszont az öt speciális világ egyikébe, amelyeket "tiszta tartózkodási helyeknek" neveznek a buddhizmusban. A nirvánát ott érik el.

Az Anágámi már megszabadult a tíz béklyó közül öttől, amelyek a lényeket a szamszarához kötik.

Arhat

A negyedik szint az Arhat (vagy Arahant), a teljesen megvilágosodott lény, aki halála után megszabadul mind a tíz béklyótól (szanszkrit: Parinirvána, páli: Parinibbána) és soha nem születik újra semelyik létsíkon. Teljes mértékben kilépett a szamszarából. Az arhat az által világosodik meg, hogy követi a Buddha által kijelölt ösvényt. A Buddha ehhez képest saját maga fedezte fel az utat.

Jegyzetek

Források Gomez, Luis O. (1991). Purifying Gold: The Metaphor of Effort and Intuition in Buddhist Thought and Practice. In: Peter N. Gregory (szerk.)(1991), Sudden and Gradual. Approaches to Enlightenment in Chinese Thought, Delhi, Motilal Banarsidass Publishers Private Limited Warder, A.K. (2000). Indian Buddhism, Delhi, Motilal Banarsidass Publishers

További információk Mahasi Sayadaw, '' A belsőlátás folyamata (Visuddhiñana-katha) Bodhiketu, Az út szintjei: folyamba-lépés és azon túl Az Abhidhamma bemutatása: 13. rész - A nemeslelkűek A megvilágosodás szintjei és az én fogalma

Kategória:Buddhista filozófia