bélyegkép|300px|Csehszlovákia nyelvi térképe 1930-ban Csehszlovákia (csehül és szlovákul: Československo, Česko-Slovensko) 20. századi, többnemzetiségű közép-európai ország volt. 1918–1939, majd 1945–1992 között állt fenn. Fővárosa és legnagyobb városa Prága volt. 1918 és 1939 között nyugatról és északnyugatról Németország, északról Lengyelország, délről Ausztria, Magyarország és Románia határolta. 1945 és 1992 között nyugatról az NSZK, északnyugatról az NDK, északról Lengyelország, keletről a Szovjetunió, délről Ausztria és Magyarország határolta. Tengerparttal nem rendelkező ország volt. 1918-ban hozták létre, miután felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia.

1938-ban a müncheni egyezmény értelmében a Szudétavidék Németország része lett, ezután Lengyelország megszállta Teschent, Magyarország pedig az első bécsi döntés következtében megkapta a túlnyomórészt magyarok által lakott dél-felvidéki területeket. 1939 márciusában az állam megszűnt, miután a németek megszállták a megmaradt cseh területeket (a német bábállam Cseh–Morva Protektorátus) Szlovákia kikiáltotta függetlenségét, Kárpátalja – 1938-ban megmaradt nagyobb részre – pedig Magyarországhoz került. A második világháborút követően visszaállították Csehszlovákia határait Kárpátalja kivételével, ami a Szovjetunióhoz került. 1948 és 1989 között szocialista államként a keleti blokk része volt. 1949-től a KGST és 1955-től a Varsói Szerződés tagja. 1968-ban az ország demokratizálására tett kísérlet elhozta a Prágai tavaszt, ami erőszakba torkollott, amikor a Szovjetunió fegyveresen, a Varsói Szerződés országainak támogatásával megszállta az országot. 1989-ben a bársonyos forradalom a kommunista rendszer végét eredményezte. 1989. november 17-én kezdődött és 11 nappal később a kommunista vezetők és a kommunista párt lemondásával ért véget. 1993. január 1-jén békésen különvált Csehországra és Szlovákiára.

Hivatalos nevei 1918–1920: Cseh–Szlovák Köztársaság vagy Csehszlovák Köztársaság (rövidítése: RČS); rövidebben Cseh–Szlovákia vagy gyakran Csehszlovákia 1920–1938 és 1945–1960: Csehszlovák Köztársaság (ČSR [kezdetben RČS-nek rövidítve]); rövidebben Csehszlovákia 1938–1939: Cseh–Szlovák Köztársaság; Cseh–Szlovákia 1960–1990: Csehszlovák Szocialista Köztársaság (ČSSR); Csehszlovákia 1990 áprilisától 1992. december 31-ig: Csehszlovák Szövetségi Köztársaság (cseh változat) és Cseh–Szlovák Szövetségi Köztársaság (szlovák változat), utána: Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság (ČSFR, rövidebben Csehszlovákia (cseh változat) és Cseh–Szlovákia (szlovák változat)

Címere 1920–1945: kis változat, közepes változat, nagy változat 1945–1960: 1960–1990: 1990–1992:

Államformái 1918–1968 (kivéve 1938–1945): Csehszlovák Köztársaság, centralizált ország; 1969–1992: Cseh Szocialista Köztársaságból (1990–1992: Cseh Köztársaság) és Szlovák Szocialista Köztársaságból (1990–1992: Szlovák Köztársaság) álló szövetségi köztársaság; 1918–1939 és 1945–1948 és 1990–1992: demokratikus köztársaság 1939–1945: szétszakadt Cseh–Morva Protektorátusra és Szlovák Köztársaságra 1945–1948: rövid időre helyreállt a demokratikus Csehszlovák Köztársaság 1948–1989: szocialista köztársaság 1990–1992: szövetségi köztársaság

Szomszédai 1992-ben

Földrajza

Csehszlovákia részei a következők voltak:

A korábban a "cseh korona országaiként" szereplő, cseh-német lakosságú nyugati országrészek; 1526-1918 között osztrák örökös tartományok: Csehország (Cesko, Böhmen): a Cseh-medencét és hegységkeretét magában foglaló országrész (52 ezer km², 1930-ban 7,1 millió lakos). Morvaország és Cseh-Szilézia (Morava a Slezsko, Mahren und Schlesien): a Morva-medence és hegységkerete, valamint Szilézia kis déli része (27 ezer km², 1930-ban 3,6 millió lakos).

Az első világháború előtti két örökös osztrák tartomány közül Osztrák-Szilézia nagy része Lengyelországhoz került. A cseh-morva országrészek 10,7 milliós lakosságából (1930) a csehek 68, a németek 29%-ot tettek ki. A németek fő tömegei a határok mentén félkörívben, a cseheket három oldalról körülvéve éltek, de voltak német lakosságú szigetek az ország belsejében is.

Az 1918-ig Magyarországhoz tartozott országrészek: A magyar Felvidék, Szlovákia (Slovensko) néven (49 ezer km², 1930-ban 3,3 millió lakos). Kárpátalja (Rusinsko, Podkarpatská Rus) a volt Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegye többségében ukránok (ruszinok) lakta része (13 ezer km², 1930-ban 725 ezer lakos).

Domborzata változatos volt. Az ország nyugati része a közép-európai rögvidékhez tartozott, azon belül a Cseh–Morva-medencéből és középhegyvidékből állt. A keleti területek döntően az Északnyugati-Kárpátok és – 1945-ig – az Északkeleti-Kárpátok hegyeiből, valamint a Kisalföld északi részéből, a Duna menti alföldből álltak.

Területi változások a második világháború előtt, alatt és után 1938 szeptemberében a müncheni egyezmény értelmében Németországhoz kerültek a cseh országrészek nagyrészt német lakosságú határvidékei, az úgynevezett Szudétavidék (29 ezer km², 3,4 millió lakos). 1938. november 2-án az első bécsi döntés Magyarországnak ítélte a Felvidék déli peremét, Szlovákia és a Kárpátalja döntően magyar lakosságú déli sávját (12 ezer km², 1,1 millió lakos). 1939 márciusában a maradék Csehszlovákia is darabokra hullott: a cseh országrészeket a németek megszállták, és Cseh–Morva Protektorátus néven bekebelezték a hitleri Harmadik Birodalomba (49 ezer km², 7 millió 1.). Ugyanakkor német bábállamként megalakult az első Szlovák Köztársaság (39 ezer km², 1940-ben 2,6 millió lakos), Kárpátalját pedig Magyarország szállta meg (12 ezer km², 665 ezer lakos).

A második világháború végén a győztes hatalmak helyreállították Csehszlovákiát az 1937-es határok között; kivéve: a túlnyomórészt ukrán lakosságú Kárpátalját 1945-ben a Szovjetunióhoz, azon belül az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz csatolták az 1947-es párizsi béke Csehszlovákiához csatolt Magyarországtól további három dunántúli községet, úgymond a Pozsonyi-hídfő biztosítása érdekében.

Népessége Nemzetiségek

A megalakult Csehszlovákia több nemzetiségű állam volt. Nemzetiségeinek megoszlása ekkoriban: csehek (51%), szlovákok (16%), németek (22%), a magyarok (5%) és a ruszinok (4%) voltak."The War of the World", Niall Ferguson Allen Lane 2006. A cseh uralkodó réteg meghirdette az egységes Csehszlovákia ideológiáját, ami állandósuló feszültséget teremtett a csehek és a szlovákok között éppúgy, mint az iparilag fejlett Szudéta-vidék német ajkú lakossága és a csehek között, valamint a magyar és a szlovák lakosság között.

A Csehszlovákiához csatolt felvidéki és kárpátaljai országrészben az 1910-es, Magyarország által rendezett népszámlálás 1084 ezer, az 1930-as csehszlovák népszámlálás 717 ezer (=18%) magyart mutatott ki. Az ukránok száma 1930-ban 560 ezer volt.

Csehszlovákia nemzetiségi megoszlása (1921)Škorpila F. B.; Zeměpisný atlas pro měšťanské školy; Státní Nakladatelství; second edition; 1930; Czechoslovakia teljes népesség csehszlovák % német nemzetiségiek % magyarok % ruténok % zsidó vallásuak % lengyelek % egyéb % külföldiek %

1945-ben a Beneš köztársasági elnök által kiadott dekrétumok a német és magyar kisebbségek teljes jog- és vagyonfosztását rendelték el. Ezután a potsdami konferencia döntései alapján kitelepítették az országból a mintegy 3 milliós német lakosságot, elsősorban a Szudétavidékről. Helyükre az ország minden részéből, köztük Szlovákiából is tömegével költöztettek embereket. (Köztük 44 ezer magyart is.) Tervezték a magyar nemzetiség erőszakos kitelepítését is, de a magyar kormánynak sikerült elérni, hogy ehelyett lakosságcserére kerüljön sor. Így csak annyi magyart telepíthettek ki, amennyi szlovákot Magyarországról toborozni tudtak. 1945-48 között így is 120 ezer szlovákiai magyar volt kénytelen Magyarországra költözni, míg innen 73 ezer szlovák települt át.

A csehszlovákiai lakosság 1991-es hivatalos összetétele a következő volt: Lakosság: 15 600 000 fő. Etnikumok: cseh 54,1%, szlovák 31,0%, morva 8,7%, magyar 3,8%, cigány 0,7%.

Vallások 1991: római katolikus: 46,4%, evangélikus: 5,3%, ateista: 29,5%, egyéb: 16,7%.

Története thumb|250px|Csehszlovákia 1928–1938 bélyegkép|250px|Hatalmas tömeg gyűlt össze 1918. október 28-án a prágai Vencel téren Csehszlovákia megalakulása alkalmából

Megalakulása Csehszlovákia 1918-ban alakult meg a széteső Osztrák–Magyar Monarchia ausztriai és magyarországi, zömében cseh, illetve szlovák lakosságú országrészeiből: a régi Csehországból, Morvaországból, Szilézia egy részéből valamint a Magyarországtól elcsatolt Felvidékből (a mai Kárpátalját is beleértve). Határait politikai alapon vonták meg a saint-germaini és a trianoni békeszerződések, azok az etnikai határokkal szinte sehol sem estek egybe. A két világháború közötti „első csehszlovák köztársaság” területe 140 ezer km², lakossága 1930-ban 14,7 millió fő volt (ebből 66,6% „csehszlovák”, 22,3% német, 4,8% magyar, 3,8% ukrán, 1,3% zsidó, 0,6% lengyel).

A Párizs környéki békeszerződések ezzel tulajdonképpen az Osztrák–Magyar Monarchia kicsinyített mását hozták létre, keresztmetszetét adva a vesztes birodalomnak a legfejlettebb cseh tartományoktól az elmaradott Kárpátaljáig. Az új állam uralkodóosztálya a feltörekvő cseh burzsoázia lett; a mesterséges államalakulatot a cseh nacionalizmus tartotta össze.

Az 1918. július 13-án megalakult Csehszlovák Nemzeti Bizottság (, ) az első világháború végén, 1918. október 28-án Prágában az antant támogatásával megszüntette az Osztrák–Magyar Monarchia fennhatóságát Csehország felett és átvette a kormányzást. bélyegkép|150px|bal|A kor egyik jelképe: a Monarchia bélyegén, amely IV. Károly királyt ábrázolja, ott az új csehszlovák felülbélyegzés 1918. november 14-én összeült a Nemzetgyűlés Prágában és proklamálta a Csehszlovák Köztársaságot. A megalakult új államot rövidesen sorban elismerték a győztes hatalmak.

A Nemzetgyűlés Tomáš Garrigue Masarykot választotta elnökké és meghatározta Csehszlovákia működési formáit, amelynek értelmében a törvényhozás 300 tagot számláló, hat évre választott képviselőházból és 150 tagot számláló, kilenc évre választott szenátusból állt. A képviselőház és a szenátus közösen választotta a köztársasági elnököt, hét évre. Az elnök nevezte ki minisztereket, a főbb hivatalok vezetőit, ő volt jogosult dönteni a háború és békekötés ügyében, a törvényhozás beleegyezésével. Az új törvény értelmében a választások listáról történtek, és titkosak voltak. Minden 21. életévét betöltött csehszlovák állampolgár, képviselőnek választható volt. Az első választásokat 1920 áprilisára írta ki az elnök.

Csehország 9, Morvaország és Szilézia 6, a Felvidék 6 közigazgatási kerületre lett felosztva. Általános hadkötelezettséget vezettek be, a férfiaknak 20 és 50 éves koruk között 14 hónapra kellett bevonulniuk.

Csehszlovákia a békeszerződés értelmében a németországi hamburgi és a stettini kikötőket szabadon használhatta.Az Est Hármas Könyve 1923/ 153. oldal - Csehszlovákia szócikk

A két háború között bélyegkép|200px|Csehszlovákia címere 1918-1938 között

Csehszlovákia az Osztrák–Magyar Monarchia egyik viszonylag fejlett utódállama lett, főleg a cseh ipar révén. Közlekedési hálózata is jó volt, azonban az örökölt vasút- és úthálózat kettős középpontjában Bécs, illetve Budapest volt. Nagy gondot okozott a vasúti gördülőanyag megosztása is. A vasúti és közúti hálózat átalakítása az új területi viszonyokra hosszú évekre lekötötte az ország közlekedésfejlesztési kapacitásait.

A közállapotokra a demokratikus szellem töretlen megvalósulása volt jellemző.