Zélandia, más néven Tasmantis vagy új-zélandi kontinens nagyrészt a tengerszint alatt fekvő kontinenstöredék a Csendes-óceán délnyugati részén. Mintegy 60-85 millió éve szakadt el Ausztráliától, amellyel együtt kb. 85-130 millió éve vált külön Antarktikától. Egyes feltételezések szerint 23 millió éve teljes területét tenger boríthatta, és területének 93%-át ma is víz borítja.
Leírás Zélandia területe millió km², több, mint Grönlandé vagy Indiáé, és majdnem a fele Ausztrália területének. A hosszúkás alakú kontinens északon Új-Kaledóniától (déli szélesség 19°) délen Új-Zéland szubantarktikus szigeteiig (déli szélesség 56°) nyúlik, ami megfelel Skandinávia északi csücske és Kréta távolságának. A legnagyobb szárazföld Új-Zéland, ezt követi Új-Kaledónia.
A kontinens tengerszint alatti területének főbb részei a Lord Howe-hát, a Challenger-plató, a Campbell-plató, a Norfolk-hátság és a Chatham-hát. Hozzá tartozik továbbá a kisebb kiterjedésű Louisiade-plató, Mellish-hát, Kenn-plató, Chesterfield-plató és Dampier-hátság. A különállónak látszó Gilbert-fenékhegy (Fiordlandtól északnyugatra) szintén Zélandia része, ugyanakkor a Bollons-fenékhegy (a Chatham-szigetektől délre) kapcsolata Zélandiával egyelőre nem tisztázott.
Zélandia tengerrel borított részein jelentős halászmezők találhatók, és itt fekszik Új-Zéland legnagyobb földgázmezője is (Taranaki partjai mentén). A Déli-szigettől délre az 1960-as évek óta kutatnak kőolaj után, mindeddig kevés sikerrel. A tengerfenék ásványkincsei között található vastartalmú homok, vulkáni eredetű fémszulfidok, ferromágneses gumók.
Geológia
Zélandia alapvetően két, közel párhuzamos gerincből áll, amelyek között egy inaktív hasadékvölgy húzódik. A gerinceket kontinentális kéreg alkotja, azonban mivel az vékonyabb a szokásosnál (csak mintegy 20 km vastag), néhány sziklás kis sziget kivételével nem érik el a tengerszintet, hanem csak mintegy 1000–1500 m-re emelkednek a mélytengeri síkság fölé.
Mintegy 25 millió éve Zélandia déli része (amely a Csendes-óceáni-lemezen helyezkedik el) az alpi-vető mentén elkezdett elcsúszni az északi részhez képest (amely az Ausztrál–Indiai-lemez ausztrál részén fekszik). Az ennek eredményeként létrejött, mintegy 500 km-es elmozdulás jól látható a geológiai térképeken. Ugyanezen elmozdulás nyomán szakadt meg az Új-Kaledóniai medence és a Bounty-árok folytonossága.
A lemezhatár mentén kialakult feszültség hatására emelkedett ki a Déli-Alpok hegylánca. Az erózió miatt a hegység magassága csak csekély mértékben tükrözi a teljes függőleges elmozdulást. Északabbra, a Csendes-óceáni-lemez alábukása kiterjedt vulkanizmust hozott létre, például a Coromandel-félszigeten és a Tapuo vulkáni területen. Az ehhez kapcsolódó szétsodródás és szubdukció nyomán keletkezett a Hauraki-árok, később a Whakatane-árok és a Wanganui-medence.
A kontinenstöredék területén ezt megelőzően, a Gondwanáról való leszakadás előtt, alatt és után is működtek tűzhányók. Bár Zélandia mintegy 6000 km-t sodródott a földköpenyhez képest azután, hogy elszakadt Antarktikától, ezen vulkánok anyagának összetétele mégis hasonló a szétválás előtt a közelükben fekvő ausztráliai és antarktiszi területekéihez.
E vulkánosság nyomai számos helyen fellelhetők a kontinens területén, bár jellemzően kis mennyiségben. Ez alól csak a Banks- és Otago-félszigetet felépítő pajzsvulkánok jelentenek kivételt. Ezenkívül több kisebb területen zajlott vulkanizmus a késő kréta és a kainozoikum egész folyamán, ám ennek okai máig sem tisztázottak. A miocén során Zélandia északi része (Lord Howe-hát) áthaladhatott egy forró folt felett, létrehozva ezzel a Lord Howe-fenékhegyláncot.
Biogeográfia Új-Kaledónia az ősi kontinens északi peremén fekszik, Új-Zéland pedig az azt kettészelő lemezhatáron. Ezek a területek az antarktikus flórabirodalom északi nyúlványai, araukáriákkal és kőtiszafafélékkel. A Curio-öbölben a Gondwanától való elszakadás előtti, jura időszaki erdők fosszilizálódott fatörzsei láthatók, hasonlóak a mai kaurikhoz és norfolk-szigeti fenyőhöz.Fossil forest: Features of Curio Bay/Porpoise Bay Hozzáférés ideje: 2007-11-06 Ezeket vulkáni iszapárak temették el, majd a növényi szövetek helyét szilícium-dioxid foglalta el, létrehozva a fosszíliákat.
Glaciális időszakok idején Zélandia jelenleginél nagyobb területei kerültek szárazra. Korábban úgy gondolták, a kontinensen nem voltak bennszülött emlősfajok, de a 2006-ban az Új-Zéland Otago régiójában talált, miocén kori fosszilis állkapocs ennek ellenkezőjét tanúsítja.
Politikai felosztás
Új-Zéland – km², 93% a két fő sziget, a környező szigetek, valamint az Ellenlábas-szigetek, Auckland-szigetek, Bounty-szigetek, Campbell-szigetek és a Chatham-szigetek (de a Kermadec-szigetek vagy a Macquarie-sziget nem) Új-Kaledónia és a környező szigetek – km², 7% Ausztrália egyes külbirtokai Lord Howe-szigetcsoport (Új-Dél-Wales) – 56 km², 0,02% Norfolk-sziget – 35 km², 0,01%) Elizabeth- és Middleton-zátony – 0,25 km²
Teljes szárazföldi terület ~ km²
Népesség Új-Zéland – fő Új-Kaledónia – fő Norfolk-sziget – fő Lord Howe-sziget – 347 fő Elizabeth- és Middleton-zátony – lakatlan
Teljes népesség: fő
Jegyzetek
További információk Zealandia the New Zealand (drowned) Continent, from Te Ara
Fordítás
Kapcsolódó szócikk Új-Zéland földtörténete
Kategória:Kontinensek Kategória:Óceánia