Gaetano Biasini, eredetileg Gaetano Biassini, utóbb Biasini Kajetán (Milánó vagy LodiAsztalos Lajos szerint Milánó, a Magyar Szablyavívó Iskola honlapja szerint Lodi.„1832. május 29-én „Majlándi [Milánó német neve] születésű Biassini Kajetán, római katolikus, a polgári hüt és 3 arany polgári díj letétele mellett, a tekintetes nemes tanács 2009. szám alatt május 23-án költ válaszánál fogva, a városi hütös polgárok közé bevétetett”.” Asztalos Lajos: Biasini és Pataki-ház: nevek a források tükrében 1790 – Kolozsvár, 1847. augusztus 1.PIM és Asztalos Lajos cikke.) olasz vívómester, vendéglő- és szállodatulajdonos. A reformkorban jelentős szerepet játszott Kolozsvár polgári átalakulásában.
Pályafutása Miután katonatisztként részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában, és orosz fogságot szenvedett, Bécsben telepedett le, és vívóiskolát nyitott. Itt ismerkedett meg 1818-ban gróf Béldy Ferenccel, akinek meghívására Kolozsvárra utazott, és ott folytatta vívómesteri tevékenységét. Vívóiskolája először a Redutban, majd a Fő téri Tivoliban, utána gróf Bethlen Domokos házában működött a Király utcában. A vívóiskolába elsősorban a helyi arisztokrácia tagjai (gróf Kendeffy Ádám, báró Jósika Lajos, gróf Béldy Ferenc, báró Wesselényi Miklós) jártak. 1824-ben az iskola Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére nyilvános intézetté alakult át, Kolozsvári Viadal Iskola névvel, majd 1834-től részvénytársaságként működött 26 fiatal arisztokrata részvényessel.A részvénytársaság alaptőkéjének kamataiból fizették a vívómestert, felszerelést vásároltak, és az alapszabály lehetővé tette, hogy 20 szegényebb sorsú, jó erkölcsű fiatal ingyen látogathassa az intézetet.
A vívásoktatással párhuzamosan francia és olasz nyelvet, illetve zenét és táncot is tanított. 1832-ben házat vásárolt a Híd utcában, és május 29-én „a városi hütös polgárok közé bevétetett.” Ettől az időponttól kezdve volt joga vállalkozási tevékenységet folytatni a városban. 1835-ben visszavonult a vívásoktatástól, és bérkocsiszolgálatot indított; a vívómesterséget fia vette át. 1837-ben átépíttette a Külső-Torda utcában található Szacsvay-fogadót, amelynek eredménye egy korszerű szálloda lett, a földszintjén pedig kávéházat nyitott; a továbbiakban itt volt a Pest és Bukarest közötti gyorskocsijárat állomása. A szálloda bálok színhelyéül is szolgált, így hamarosan a polgári társasági élet központjává vált. Biasini alapította az első kolozsvári cselédszerző hivatalt is; a munkanélküli cselédeknek átmeneti szállást és étkezést biztosított. A nevéhez fűződik a virág- és narancsbálok divatja, illetve az új stílusú halottaskocsik elterjedése.
A város polgári fejlődésében szerzett érdemeiért az 1837–38. évi erdélyi országgyűlés (Nagyszeben) határozatában armálisra (címeres nemes levélre) érdemesnek ajánlotta.Erdélyi országgyűlés dokumentumai 1790–1864. Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez. N. Szebenben. Nyomtattatott Filtsch Sámuel Könyv Nyomó Intézetében, 1837–(1838), 153. országos ülés Végül a nemességet és címert posztumusz kapta meg ő és özvegye, s törvényes leszármazottai „kibédi” nemesi előnévvel 1869. január 30-i dátummal Ferenc Józseftől Bécsben.MNL. OL. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 68. kötet - 103 - 105. oldal.
A Házsongárdi temetőben (I. A.) található Biasini-kriptában nyugszik, melyet 2017-ben renováltatott a Házsongárd Alapítvány. Műemléki védettség alatt áll: CJ-IV-m-B-07839.001.
Családja Felesége Kibédy Anna, Kibédy Sámuel református esperes leánya volt, művelt asszony, aki magyarra fordította Vergilius Aeneisét. Hat gyermekük született, négy fiú és két lány. Utódai közül elsőszülött fia, Domokos (1821–1895) és unokája, Biasini Mari (1866–1937) váltak híressé.
Jegyzetek
Források
Kategória:Kolozsváriak Kategória:1790-ben született személyek Kategória:1847-ben elhunyt személyek Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek