A 16. sakkolimpia 1964. november 2. és november 25. között Izraelben, Tel-Avivban került megrendezésre. Helyszíne a Sheraton Hotel volt. Ez volt az első sakkolimpia, amelyet az ázsiai földrészen rendeztek, és ez volt az első olyan, amelyen Ausztrália indulásával mind az öt kontinens képviseltette magát.
A résztvevők Az eseményen 50 ország vett részt, 294 versenyzővel. A mezőny erősségét a megjelent 31 nemzetközi nagymester és 40 nemzetközi mester jelezte.
A szovjet csapat volt a mezőnyben az egyetlen, amelyben hat nemzetközi nagymester szerepelt. Ennek megfelelően a sorrendben hat alkalommal is elnyert cím után ezúttal is ők voltak a legesélyesebbek az aranyéremre. Az első táblán a világbajnok Tigran Petroszján, a másodikon és harmadikon két exvilágbajnok: Mihail Botvinnik és Vaszilij Szmiszlov, a negyediken Paul Keres, az első tartalék újoncként Leonid Stein, míg a második tartalék a későbbi világbajnok Borisz Szpasszkij volt.
Az amerikai csapatból ezúttal hiányzott Bobby Fischer, helyette azonban szerepelt Samuel Reshevsky, aki az előző két olimpián azért nem játszott, mert nem fogadta el, hogy Fischer mögött csak a második táblán játszhat. A második táblán a magyar származású Benkő Pál játszott. A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon az 5 nagymesterrel felálló jugoszláv csapatot, valamint a nyugat-német és a magyar válogatottat.
A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.
A verseny lefolyása Az 50 csapatot 7 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, az 5–6. helyezett a „C” döntő, a többiek a „D” döntő mezőnyét alkották.
A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ezután is holtverseny állt volna fenn, akkor a holtversenyben levő csapatok egymás elleni eredménye döntött volna a helyezésekről. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.
A versenyt meggyőző fölénnyel, sorban hetedszer a címvédő szovjet csapat nyerte Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság előtt. Magyarország fél ponttal lemaradva a dobogóról a 4. helyen végzett, úgy, hogy a dobogós Jugoszláviát és az NSZK-t is legyőzte. Játékosaink közül Portisch Lajos az első táblán egyéni bronzérmet szerzett, emellett különdíjat kapott, mint az „A” döntőben az első táblán legjobb eredményt elért játékos.
A verseny eredményei Elődöntők 1. csoport: 1. Szovjetunió 23½, 2. Spanyolország 14, 3. Fülöp-szigetek 11, 4. Chile 10½, 5. Svájc 10%, 6. Venezuela 7½, 7. Dél-afrikai Köztársaság 7. 2. csoport: 1. Jugoszlávia 19½, 2. Hollandia 19, 3. Mongólia 14½, 4. Ausztria 12½, 5. Mexikó 10, 6. India 4½, 7. Bolivia 4. 3. csoport: 1. Magyarország 20, 2. Izrael 16, 3. Svédország 15, 4. Skócia 11½, 5. Franciaország 11, 6. Írország 6½, 7. Luxemburg 4. 4. csoport: 1. Amerikai Egyesült Államok 21, 2. Lengyelország 14½, 3. Anglia 13, 4. Norvégia 11, 5. Törökország 9½, 6. Irán 8, 7. Portugália 7. 5. csoport: 1. Románia 18, 2. Csehszlovákia 18, 3. Kuba 12½, 4. Paraguay 11, 5. Kolumbia 10½, 6. Puerto Rico 9½, 7. Ausztrália 4½. 6. csoport: 1. Argentína 18½, 2. Kanada 17½, 3. NDK 17, 4. Ecuador 11½, 5. Monaco 7, 6. Írország 7, 7. Uruguay 5½. 7. csoport: 1. Bulgária 22½, 2. NSZK 22½, 3. Dánia 18½, 4. Peru 17, 5. Finnország 14½, 6. Görögország 9½, 7. Dominikai Köztársaság 5½, 8. Ciprus 2.
Az „A” döntő végeredménye H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 + −
Pont 1 16px 2 1 2½ 2½ 4 3 2½ 3½ 2 4 3 3½ 3
10 1 2 36½ 2 2 16px 2 1½ 2 2 2 3 2 3½ 2½ 3 3 3½
6 1 6 32 3 3 2 16px 1½ 2 2 2½ 2½ 2 2½ 3 3½ 1 3
7 2 4 30½ 4 1½ 2½ 2½ 16px 2½ 2 1 3 2 2½ 3 2½ 3 2
8 2 3 30 5 1½ 2 2 1½ 16px 1½ 2 2 1½ 2 3½ 3 2½ 3½
4 4 5 28½ 6 0 2 2 2 2½ 16px 2 2½ 2½ 2½ 1½ 2½ 3 2½
7 2 4 27½ 7 1 2 1½ 3 2 2 16px 3 2 1½ 1½ 2½ 2 3
4 4 5 27 8 1½ 1 1½ 1 2 1½ 1 16px 3 2½ 2½ 3 3½ 3
6 6 1 27 9 ½ 2 2 2 2½ 1½ 2 1 16px 2 3 3 2 2½
4 3 6 26 10 2 ½ 1½ 1½ 2 1½ 2½ 1½ 2 16px 3 1 2½ 2½
4 6 3 24 11 0 1½ 1 1 ½ 2½ 2½ 1½ 1 1 16px 2½ 3 3
5 8 0 21 12 1 1 ½ 1½ 1 1½ 1½ 1 1 3 1½ 16px 2 2½
2 10 1 19 13 ½ 1 3 1 1½ 1 2 ½ 2 1½ 1 2 16px ½
1 9 3 17½ 14 1 ½ 1 2 ½ 1½ 1 1 1½ 1½ 1 1½ 3½ 16px
1 11 1 17½
Az egyéni legjobb pontszerzők Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Portisch Lajos az első táblások között egyéni bronzérmet szerzett. Portisch, Mihail Botvinnik, Vaszilij Szmiszlov, Pfleger (NSZK), Stein (Szovjetunió) és Matulović (Jugoszlávia) különdíjat kaptak, mint az „A” döntőben legjobb eredményt elért versenyzők.
{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+ 1. tábla |- |20px||Wolfgang Uhlmann||||B||15||18||83,3 |- |20px||Miguel Cuéllar Gacharna||||C||14||18||77,8 |- |20px||Portisch Lajos||||A||12||16||75
{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+2. tábla |- |20px||Tudev Ujtumen||||B||13½||17||79,4 |- |20px||Heikki Westerinen||||C||13||17||76,5 |- |20px||Mihail Botvinnik||||A||9||12||75
{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+3. tábla |- |20px||Vaszilij Szmiszlov||||A||11||13||84,6 |- |20px||Pablo Vergara||||B||10½||15||70 |- |20px||Aatos Fred||||C||11||16||68,8 |- |20px||Milko Bobotsov||||C||11||16||68,8
{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+4. tábla |- |20px||Paul Keres||||A||10||12||83,3 |- |20px||David Friedgood||||D||10||12||83,3 |- |20px||Helmut Pfleger||||A||12½||15||83,3
{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+5. játékos (1. tartalék) |- |20px||Leonid Stein||||A||10||13||76,9 |- |20px||Zdravko Milev||||A||11½||16||71,9 |- |20px||Owen Hindle||||B||11||16||68,8
{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+6. játékos (2. tartalék) |- |20px||Milan Matulović||||A||11||13||84,6 |- |20px||Günther Möhring||||B||11||13||84,6 |- |20px||Borisz Szpasszkij||||A||10½||13||80,8
A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei Szovjetunió Tigran Petroszján (+6 −0 =7) Mihail Botvinnik (+7 −1 =4) Vaszilij Szmiszlov (+10 −1 =2) Paul Keres (+9 −1 =2) Leonid Stein (+8 −1 =4) Borisz Szpasszkij (+8 −0 =5)Jugoszlávia Svetozar Gligorić (+4 −1 =11) Borislav Ivkov (+8 −1 =7) Alekszandar Matanović (+6 −2 =7) Bruno Parma (+2 −1 =6) Mijo Udovčić (+4 −1 =2) Milan Matulović (+10 −1 =2)Német Szövetségi Köztársaság Wolfgang Unzicker (+11 -3 =4) Klaus Darga (+5 −2 =8) Lothar Schmid (+7 −2 =5) Helmut Pfleger (+10 −0 =5) Dieter Mohrlok (+2 −2 =5) Wolfram Bialas (+1 −1 =7)
A magyar versenyzők eredményei FordulóEllenfélborder|90pxPortisch Lajosborder|90pxSzabó Lászlóborder|90pxBilek Istvánborder|90pxLengyel Leventeborder|90pxForintos Győzőborder|90pxFlesch JánosPont Elődöntő (3. csoport)1Porath1Kraidman0Domnitz1Aloni132Thiellement1Bergraser1Noradounguian1Zinser143Fairhurst½Aitken½Fallone1Baxter134Ståhlberg½Johansson½Nilsson0Jansson126Az 5. fordulóban a csapat szabadnapos volt.Reilly1O’Hare1Cassidy1De Loughrey147Philippe1Schneider R.1Wantz1Thill14 „A” döntő1Padevsky0Tringov½Milev½Spiridonov012 Svetozar Gligorić½Ivkov½Matanović1Parma½2½3 Medina García½Menvielle Lacourrelle1Mora½Pérez Gonsalves134 Tigran Petroszján½Mihail Botvinnik½Vaszilij Szmiszlov0Borisz Szpasszkij½1½5 Doda½Bednarski½Śliwa1Filipowicz½2½6 Erich Eliskases1Garcia R.0Schweber1Wechsler027 Ghiţescu1Gheorghiu1Ciocâltea½Radovici½38 Pachman1Filip½Kavalek1Jansa02½9 Porath½Kraidman0Domnitz½Stepak1210 Anderson1Vranesic1Suttles0Witt½2½11 Kuijpers1Langeweg1Zuidema½Prins½312 Samuel Reshevsky½Saidy1Bisguier½Addison0213 Unzicker1Darga½Schmid1Pfleger02½Szerzett pontszám(Játszmák száma)12 (16)7 (12)8½ (13)10 (14)6 (10)6½ (11)
Jegyzetek
Források OlimpBase Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974. Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14
További információk
Tournament Review Frank Große: Die Geschichte der Schacholympiade (V): 1960 – 1966
1964 Sakkolimpia Kategória:Izrael sportélete