Schmidt Ferenc (Temesvár, 1827. február 14. – Budapest, 1901. március 7.) építészmérnök, Bolyai-kutató. Fia, Schmidt Márton a kor jelentős nyelvésze.

Életpályája Apja, Schmidt Antal, személyesen ismerte Bolyai Jánost, és sokat mesélt róla fiának. Ferenc Bécsben és Münchenben tanult a műegyetemen. Építészmérnöki oklevelet szerzett. Előbb Temesváron majd Pesten dolgozott mérnökként. Mindent megtett a két Bolyai, Farkas és János elismertetéséért. Ezért a Matematikai és Fizikai Társaság egyik legmegbecsültebb tagja lett. Tagja volt az 1870-es években alakult Bolyai Bizottságnak, amelynek fő feladata volt a Bolyai-hagyaték feldolgozása. Neki köszönhetjük, hogy 1894-ben a Matematikai és Fizikai Társaság sírkővel jelöltette meg Bolyai János marosvásárhelyi elfelejtett sírját.

Munkássága Kutatta a két Bolyai munkásságát, és több tanulmányban, könyvben mutatta be a kutatás eredményét. Először írt németül és franciául a Bolyaiakról. Stäckel Pállal közösen kiadta a Bolyai Farkas Gauss-szal folytatott levelezését.

Művei: Aus dem Leben zweier ungarischer Mathematiker, Wolfgang und Johann Bolyai von Bolya, Archiv für Math. und Phys., 48 (1867) 217–228. Ugyanez franciául: Bordeaux Mém. 5 (1867) 191–205. Bolyai Farkas és Gauss Frigyes Károly levelezése. Az MTA megbizásából szerkesztették, jegyzetekkel és életrajzzal ellátták Schmidt Ferenc és Stäckel Pál. Budapest, 1899. Ugyanaz német bevezetéssel: Leipzig, 1899.

Források Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, főszerkesztő: Nagy Ferenc. Better–MTESZ–OMIKK, 1997. Toró Tibor: A temesvári és a nemzetközi Bolyai-kultusz genezistörténetéből, Korunk, 2002. november. Online hozzáférés

Kategória:Magyar építészmérnökök Kategória:1827-ben született személyek Kategória:1901-ben elhunyt személyek Kategória:Temesváriak