Hosszú Zoltán, olykor Hosszu (Kálnok, 1897. október 14. – Ukrajna, 1944) magyar színész, rendező, a Nemzeti Színház örökös tagja, Gera Zoltán Kossuth-díjas színész édesapja, Eszenyi Olga színésznő férje.Hosszu Zoltán ébresztése (Látogatóban Kálnokon)
Élete és pályafutása Édesapja Hosszú Ferenc állami iskolaigazgató volt, édesanyja sepsibodoki Henter Gizella, vallása unitárius. Harcolt az első világháború idején, 1919-ben a Székely Hadosztály tagja volt. Sepsiszentgyörgyön járt gimnáziumba, Szegeden és Kolozsvárott végezte felsőfokú tanulmányait, jogi diplomát szerzett. 1923-ban pénzügyi fogalmazó lett a fővárosban a VII. kerületi adófelügyelőségnél, ám 6 hónap után mégis a színészet mellett döntött. Beiratkozott az Országos Színészegyesület színészképző iskolájába, amelynek elvégzése (1925) után egy ideig Forgács Rózsi Kamaraszínházában szerepelt, majd 1926 végén a Nemzeti Színházhoz szerződtették. 1928 tavaszán megkapta a Farkas–Ratkó-díjat. A legnagyobb sikert egy mesélő székely bácsi, Dani bá' szerepében aratta. 1931. július 4-én Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött a nála 13 évvel fiatalabb Eszenyi Olgával, Eszenyi László és Bardon Matild lányával.A házasságkötés bejegyezve a Bp. IX. ker. állami házassági akv. 484/1931. folyószáma alatt. 1939-ben a Belvárosi Színházban rendezett, majd a háború idején a Frontszínház kötelékében látogatta a frontot Ukrajnában, ahol 1944-ben rejtélyes módon nyoma veszett.
1943-ban feleségével megalapította a Hosszu Zoltán Filmgyártó Vállalat Kft.-t.
Fő műve Dani bá (Márton Ferenc rajzaival. Bp., 1932.)
Főbb filmszerepei Szent Péter esernyője (1935) – Egyházfi Légy jó mindhalálig (1936) Méltóságos kisasszony (1937) – Inas A kölcsönkért kastély (1937) – Varga bácsi Torockói menyasszony (1937) – Fakereskedő A falu rossza (1938) – Koma Marika (1938) – János, komornyik Gyimesi vadvirág (1939) – Magdolna apja Tiszavirág (1939) – Kocsmáros Földindulás (1940) – Szektás Samu NegyedíziglenForgatókönyvíró is egyben. Forrás: PORT.hu (1942) – Keresztes István A hegyek lánya (1942) – Balogh Péter, pályaőr És a vakok látnak... (1944) – Madarász Mihály, Irma apja A két Bajthay (1944) – Id. Bajthay Péter
Megjegyzések
Jegyzetek
Források
Mudrák József - Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2006., 143-144. o. Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. Bp., Blaha Lujza Emlékbizottság, 1927. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. Gyöngyösi Almanach. 1938. Sajtó alá rend. Gorzó Nándor. Bp., Gyöngyösi István Társaság, 1938. Kónya Ádám: A Mikóból indultak... Sepsiszentgyörgy, Medium Kiadó, 2000. Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005. A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny. Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930.
További információk
Kategória:1897-ben született személyek Kategória:Magyar színészek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:A Nemzeti Színház örökös tagjai Kategória:Magyar színházrendezők Kategória:Farkas–Ratkó-díjasok