thumb|260px|Ralph Burton karikatúrája a Puck 1916. október 28-i számának borítóján A ripacs külsődleges eszközöket, hatásvadász, harsány, kulisszarengető gesztusokat használó, mindenáron a közönség tetszését kereső színész (tágabb értelemben minden így fellépő előadóművész).
Jellemzői Aki a színpadon ripacskodik, az széles eszközökkel, az átélést nélkülözve, hadonászva, kiabálva és grimaszolva túljátssza, imitálja az érzelmeket, az indulatokat; olcsó, könnyen elérhető hatásokra tör.
Egyes jelentős, tehetséges színészek is hajlamosak a ripacskodásra, ami leginkább a figura meg nem lelése, illetve a rendezés nem kielégítő munkája következtében fordul elő.
A cirkuszi bohóc tulajdonképpen ugyanezt csinálja, de azt stilizálva, karikírozva; nem utolsósorban a sajátos kosztümje álarcába rejtőzés segítségével.
Ripacsnak titulálnak harsányan színészkedő politikusokat is. Mussoliniről is azt mondják, hogy rettentő ripacs volt.
A szó Szigeti József Csókon szerzett vőlegény című színművének Ripacs nevű züllött színészalakja nevéből ered.
Eredetileg bármilyen felületi egyenetlenség, szakadás elnevezése volt, a népnyelvben főként a himlőhelyé.Révai Nagy Lexikona. Hasonmás kiad. H. n., 1994. Babits K. XVI. köt. 281. l.
Jegyzetek
Források Színházi kislexikon. Főszerk. Hont Ferenc. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1969. Gondolat. 375. l. További információk Medgyes Sándor: Az identitáskeresés Tóth Árpád Ripacs című művében = Irodalomismeret 2014. 1. sz. 126–131. l.
Kapcsolódó szócikkek Ripacsok, Sándor Pál filmje. Ripacs Martin, William Golding regénye.
Kategória:Színházművészet