A latgal nyelv (latgalul: latgalīšu volūda, lettül: latgaliešu valoda) vagy latgal nyelvjárás (latgalul: latgalīšu volūdys izmeja, lettül: latgaliešu valodas paveids) a lett nyelv egyik nyelvjárása, amelyet körülbelül 200 000-enhttp://www.ethnologue.com/language/ltg beszélnek Lettország legkeletibb, Latgale nevű kultúrtáján, és amely a lettől elsősorban hangtanában és szókincsében tér el.
A lett nyelv nyelvjárásai 350 px|thumb|A lett nyelv nyelvjárásai A lett nyelvészet hagyományosan három fő nyelvjárást különböztet meg, amelyek további alnyelvjárásokra oszthatók.
Lībiskais dialekts – lív nyelvjárás Kurzemes izloksnes – kurzemei al-nyelvjárás Vidzemes izloksnes – vidzemei al-nyelvjárás Vidus dialekts – középső nyelvjárás Kursiskās izloksnes – kurs/kursz al-nyelvjárás Zemgaliskās izloksnes – zemgal/zemgál al-nyelvjárás Vidzemes izloksnes – vidzemei al-nyelvjárás Aukšzemnieku dialekts – felső nyelvjárás Latgaliskās izloksnes – latgal nyelvjárás Sēliskās izloksnes – sel/szél al-nyelvjárás
A lett lív nyelvjárása nem azonos a lív nyelvvel, amely egy balti finn nyelv. Ugyanakkor a lett lív nyelvjárására igen nagy hatást gyakorolt a lív nyelv, a lív nyelvjárás azon a területen alakult ki, amelyen egykor a lívek laktak, azaz a Balti-tenger partvidékén, ennek megfelelően a lív nyelvjárásnak van kurzemei, azaz Kurzeme területén lévő és vidzemei, azaz Vidzeme területén lévő al-nyelvjárásai.
A középső nyelvjárás két alnyelvjárása szintén olyan népek neveit őrzi, amelyekkel a lettek együtt éltek, és amelyekről azt feltételezik, hogy szintén balti népek voltak. A kurszokról és a zemgalokról kevés történelmi feljegyzés maradt, nyelvükről pedig szinte semmit sem tudunk. A kurszokról mai nyelvjárási adatok alapján azt tartják, hogy vagy a kelet-balti nyelvekhez tartozott, mint a lett és a litván, vagy pedig egy teljesen eltűnt közép-balti ág tagja volt. A zemgalok valószínűleg nyelvileg nem különböztek a lettektől, nevük összetétele hasonló, mint a latgaloké, minden valószínűség szerint a zem- 'alacsony' és a gals 'vég' elemekből áll. Evvel a megnevezéssel áll szemben a harmadik nyelvjárás Aukšzemnieku , azaz aukš- 'felső' + zem(e)- 'föld' + -nieks 'ember' kifejezésével.
Az felső nyelvjárás két al-nyelvjárásból áll, a latgal nyelvjárásból és a szél nyelvjárásból, ez utóbbi a selek/szélek nevét őrzi, akikről szintén azt feltételezik, hogy balti nép voltak, de nyelvi emlék tőlük sem maradt fenn.
Története és jelene 275px|bélyegkép|bal|Lettország történelmi kultúrtájai: Kurzeme, Vidzeme, Zemgale és Latgale 360px|bélyegkép|bal|Az I. Lengyel Köztársaság 1618-ban
A mai Lettország történelme során számtalan hódításnak esett áldozatul, és az ország egyes területei gyakran más-más birodalmak fennhatósága alá tartoztak. Latgale egészen 1918-ig a másik három, lettek által lakott területhez képest teljesen eltérő módon fejlődött. A nyugati területeket a német lovagok hamar meghódították, keleten viszont először a litvánok, később pedig a lengyelek lettek az urak. Latgalét a litván-lengyel uralom alatt Inflanty Polskie ('Lengyel Lívföld') avagy egyszerűen csak Inflanty névvel illették. A kifejezés Lívföld nevéből származik, amely az idők folyamán hangalakjában módosult: Livland > Liefland > Liflanty > Iflanty > Inflanty. A litván-lengyel uralom megmutatkozott mind társadalmilag, mind kulturálisan, mind pedig nyelvileg. Az Inflanty területén erős lengyelesítést hajtottak végre, a lengyel főúri nagybirtokrendszer megszilárdította a jobbágyságot, ennek eredményeként a többi lettek által lakott területhez képest társadalmi-gazdasági lemaradás jellemezte. A területen katolizáció is zajlott, az első kinyomtatott latgal nyelvű szöveg is egy prédikációgyűjtemény fordítása volt, amit 1753-ban Vilniusban adtak ki.Bojtár 1997: 133.
1772-ben, Lengyelország első felosztásakor az Inflanty cári uralom alá került. Csakúgy, mint a lengyelek lakta területeken, itt is elkezdték a lakosság pravoszláv hitre való áttérítését és betiltották a latin betűs írást. Ezek között a körülmények indult meg a latgal újjászületési mozgalom. A mozgalom egyik vezéralakja Francis Kemps (latgalul: Fraņcs Kemps) volt, ő adta ki az első latgal nyelvű újságot a Gaisma-t ('Világosság') és az első folyóiratot az Austra-t ('Hajnal'), ő írta meg Latgale első kultúrtörténetét Latgalieši ('A latgalok') címmel.Bojtár 1997: 134. Francis Kemps alkotta meg a Latgale (latgalul: Latgola) és a latgalieši (latgalul: lotgolīši) szavakat, amely szavak első része a 'lett' jelentésű lat- (pl.: latvietis 'lett férfi') elem, második része pedig a gals 'valaminek a vége' szó, az összetétel tehát annyit jelent, mint a 'lettek vége', tehát a lettek legtávolabbi területe.
300px|bélyegkép|jobb|A latgal nyelv mindennapi használata 2011-ben
1918 után, Lettország függetlenségének kikiáltását követően Latgale széles körű autonómiát kapott, a latgal nyelvet hivatalosnak ismerték el, és a lakosság szabadon gyakorolhatta vallását. Az újonnan létrejött állam területeit megpróbálták egységesíteni, de a keleti területek felzárkózása lassan haladt a gazdasági és társadalmi elmaradottság, valamint a nagy számú egyéb kisebbségek miatt. A folyamatnak az 1944-es szovjet megszállás vetett véget, a latgal szellemi elit teljesen megszűnt, nagyobb részük Gulagba került, kisebb részük emigrált. A pártállami időkben a latgal különállás minden elemét üldözték.
Lettország 1991-ben kiáltotta ki a függetlenségét, ekkor a betelepítések nyomán a népességnek csupán 52%-a volt lett anyanyelvű.Lagzi 2008: 22. A keleti részeken, ahol alacsonyabb volt a születések száma, viszont nagyobb a betelepítéseké, ez az arány még rosszabb volt. Ennek következtében a nyelv különösen fontos szerepet kapott a lett politikában mint az integrálás eszköze.Vö. Lagzi 2008, Laczházi 2005, Németh 2009, Ambrus 2004, Jávorszky 1997. A felmérések alapján a Lettországban élő oroszok egy része (különösen a keleti területeken) egyáltalán nem beszéli a lettet. Viszont az idősebb lettek jól beszélik az oroszt is, és „A magánszférában a lettek a nemzetiségiekkel (értsd: oroszokkal) érintkezve ritkán kezdeményeznek beszélgetést lettül, a nemzetiségiek pedig a lettekhez fordulva még ritkábban teszik ezt”.Laczházi 2005. A függetlenség kikiáltása után a balti államokban a jelentős orosz kisebbség miatt igen szigorú nyelvtörvényeket és állampolgársági törvényeket fogadtak el,Lagzi 2008. és számos Lettországban élő orosz anyanyelvű személy nem kapott lett állampolgárságot. Ennek eredményeként az a furcsa helyzet állt elő Lettországban, hogy míg a népesség harmadát kitevő oroszok nem használhatják hivatalosan nyelvüket, addig a mára kihalt lívet a törvény majdhogynem egyenrangúvá tette a lettel. A lett nyelvhasználatot szabályozó törvény a következőképpen fogalmaz:
A latgal jelenleg küzd a regionális hivatalos nyelvi státuszért, nem sok sikerrel. 2009-ben a lett legfelsőbb bíróság határozata kimondta, hogy a latgal nem használható a közigazgatásban, mert a Lett Köztársaság hivatalos nyelve a lett irodalmi nyelv. A latgalt pedig ebből a szempontból idegen nyelvnek kell tekinteni. Az indoklás szerint:
A latgal nyelv használata ennek ellenére aktív a lakosság és a kulturális élet valamint média részéről. Számos egyesület és mozgalom foglalkozik a megőrzésével, a tévében vannak latgal nyelvű műsorok és működnek latgal rockegyüttesek. Gyakoriak a település, utcai táblák és üzletek feliratai latgalul.Lazdiņa, Sanita (2013): "A Transition from Spontaneity to Planning? Economic Values and Educational Policies in the Process of Revitalizing the Regional Language of Latgalian (Latvia)". Current Issues in Language Planning. 14 (3–04): 382–402. doi:10.1080/14664208.2013.840949. S2CID 144103270.
Areális kapcsolatok
Számtalan nyelvész foglalkozott a Balti-tenger körül található nyelvek közös jellemzőivel, ugyanis a tartós és szoros együttélésnek, valamint a kései írásbeliségnek köszönhetően a baltikumi nyelvek igen nagy hatása voltak egymásra nemcsak szókincs, de a nyelvi struktúra tekintetében is. A változások olyan nagy léptékűek is lehettek, hogy az egyes nyelvek tipológiája is jelentősen eltolódhatott.
Lásd még: Areális nyelvészet
A latgal a Baltikum számos nyelvével mutat hasonlóságot és különbséget. A latgal örökölt és tipológiai sajátosságait módosító vagy erősítő hatásokat jobban megérthetjük, ha bizonyos jelenségeit összevetjük a terület többi nyelvének egyes jelenségeivel hangtani, strukturális ész szókészleti szempontból. A latgalt érdemes összehasonlítani mindenekelőtt a lettel és a litvánnal, amelyekhez mint balti nyelvekhez genealógiailag kapcsolódik. A latgal a lettől elsősorban szókincsében különbözik, a szókincsbeli különbség lehet csupán az adott szó hangalakját érintő (pl.: lett māte 'anya' : latgal muote 'anya'), de lehet teljesen eltérő szó is, amely szavak jellemzően a litvánból kerültek át (pl.: lett lasīt 'olvasni' : latgal skaiteit 'olvasni' : litván skaityti 'olvasni'). A szláv nyelvek közül területi közelség alapján érdemes megvizsgálni a latgal és az orosz közös tulajdonságait, tartós együttélés alapján pedig a lengyellel való hasonlóságait. A finnugor nyelvek közül tanulságos lehet a leginkább konzervatívnak tartott finnel, a tipológiájában elmozduló észttel, a területileg közvetlenül érintkező, sok egyedi jegyet mutató észt nyelvjárással, a võróval, valamint a lettre legnagyobb hatást gyakorló lívvel összevetni.
A latgal nyelv egyik jellemző hangtani sajátja, hogy benne megtalálható az ún. hátul képzett [ɨ] hang, amely a magyarból is ismert [i] hang palatális megfelelője.Az [ɨ] hangról azt tartják, hogy egykor a magyarban is megvolt, később azonban egybeolvadt az [i] hanggal. Evvel magyarázható, hogy bizonyos szavak annak ellenére kapnak mély hangrendű toldalékokat, hogy bennük magas hangrendű [i] található, pl.: híd : hidak, nyíl : nyilak. Mások szerint nincs szükség az [ɨ] meglétének feltevésére, ugyanis az [i] hangrendileg semleges, ezért nincs hangrendi alternánsa például az -ig ragnak sem. Az [ɨ]-t a magyar nyelvtörténet i̮-ként jelöli. Ez a hang a lettből hiányzik, de a latgallal közvetlen érintkező más nyelvekben viszont megvan. Így a hátul képzett [ɨ] megvan a võróban és a lengyelben, ahol y-nal jelölik, csakúgy, mint a latgalban, valamint megvan az oroszban, ahol ы a jele. Az [ɨ] hangot az oroszban és a latgalban is hagyományosan az i fonéma alternánsának tartják.
A latgalban és a lettben – a magyarhoz hasonlóan – a magánhangzók hosszúságának jelentés-megkülönböztető szerepe van. Ez a jelenség finnugor sajátosság, amely megtalálható a finnben, az észtben, a võróban és a lívben is. Evvel szemben a litvánban, az oroszban és a lengyelben a szóhangsúly helyének van hasonló szerepe. A balti finn nyelvek között is találunk olyanokat, amelyekből szláv nyelvi hatásra eltűnt a magánhangzók mennyiségi korrelációja (pl.: vepsze). A tonalitás jelensége ugyanakkor nem veszett ki teljesen sem a latgalból, sem a lettből, de csak az ún. hosszú szótagokraAz olyan szótagokban, amelyekben egy hosszú magánhangzó, egy diftongus vagy egy diftongus és l, m, n vagy r hang kapcsolata található, a három szótagintonáció (hosszú, megszakított és ereszkedő) jobban megőrződött. Ezekben az esetekben az intonáció minősége jelentés-megkülönböztető szereppel is bírhat. Az intonációs jelenség egyes lett nyelvjárásokban jobban megőrződött, máshol kevésbé. A latgal intonációs gyakorlata nem mindig esik egybe a lettével. korlátozódik.
Lásd még: A latgal nyelv magánhangzói