bélyegkép|A Mahábódhi templom a történelmi Buddhával kapcsolatos négy szent hely egyike, UNESCO világörökségi helyszín. bélyegkép|A Mahabódhi templom a felújítása előtt, az 1780-as években, Bodh-Gaja. thumb|Buddha szobor Visákhapatnam város közelében. bélyegkép|Ősi buddhista kolostorok a Dhámek-sztúpa környékén, Szárnáth-ban bélyegkép|Púdzsá szertartást végző emberek Ellórai-barlangok egyik barlangjában.

A buddhizmus világvallás, amely az ősi Magadha nagyfejedelemség (ma Bihár, India) területén és korában fejlődött ki, Gautama Sziddhártha herceg megvilágosodása után A történelmi Buddha idejében is már elkezdett terjedni a dharma, Buddha tanításai.

A Maurja Birodalom buddhista császára, Asóka idején a buddhizmus két ágra szakadt: mahászánghika és szthaviraváda. Mindkettő elterjedt Indiában, miközben több apró szektára bomlottak szét.Akira Hirakawa, Paul Groner, A history of Indian Buddhism: from Śākyamuni to early Mahāyāna. Reprint published by Motilal Banarsidass Publ., 1993, page 2. Ma a buddhizmusnak két fő ága van: a théraváda (Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában) és a mahájána (a Himalájában és Kelet-Ázsiában.

A buddhizmus különálló és szervezett vallásként történő gyakorlása vesztett a jelentőségéből a Gupta Birodalom pusztulása után (7. század), sőt a 13. századtól kezdve még a buddhizmus származási helyén is hanyatlásnak indult - jóllehet mély nyomokat hagyva maga után. Ma a buddhizmus gyakorlása Indiában egyedül a Himalája-közeli területeken jelentős - például Ladak, Arunácsal Prades és Szikkim. Ez elmúlt évszázad óta fellendülőben van a buddhizmus Indiában, köszönhetően a nagy számú indiai értelmiséginek, akik a buddhista gyakorlatokat választják; a sok tibeti menekült bevándorlónak; valamint annak a több százezer dalit (kaszt) hindunak, akik tömegével váltottak át a buddhizmusra.

Gautama Sziddhártha Gautama Sziddhártha Lumbiniben született a Gangesz-síkság közepén, a mai Nepál területén, a védikus törzsfőnök Suddhódana fiaként. Sok évi aszkézis és meditáció után Buddha felfedezte a szélsőségektől mentes középutat miközben a bódhifa alatt elérte a megvilágosodás szintjét.

Az észak-indiai Váránaszi közelében található Szarvas-park medencéje mellett osztotta meg felismeréseit azzal az öt aszkétával, akikkel évekig gyakorolt korábban - ezt nevezik úgy, hogy először forgatta meg a dharma kerekét. Ők hatan jelentették az első Szangha megalakulását. Innentől kezdve létezik a három drágaság a buddhizmusban: Buddha (tanító), dharma (tanítás) és szangha (tanítványok közössége).

Buddha hátralevő életében sokat utazott, főleg az Indo-Gangeszi-síkságon.

Buddha végül Kusínagar mellett távozott végleg (parinirvána).

Buddhisták Magyarul a buddhizmus követőit buddhistának nevezik, Indiában ők szaugatának nevezik magukat. Az ősi Indiában használták még a sákjai, Sakjabhikszu Sakjaputto, Arijászavako és Dzsinaputto kifejezéseket is.

Buddhista mozgalmak bélyegkép|A Rádzsgír melletti Szattapanni-barlangokban tartották az első buddhista tanácskozást. bélyegkép|A nagy Száncsi-sztúpa északi bejárata. bélyegkép|Gurubhaktulakonda buddhista kolostor romjai Ramatheertham faluban.

Buddha nem jelölt ki utódot, csak arra kérte követőit, hogy dolgozzanak a megszabadulásért. Tanításai csak orális formában léteztek. A szangha később több tanácskozást is tartott, hogy közösen megegyezzenek a buddhista tanok és gyakorlatok ügyében.

Mahákásjapa, Buddha egyik tanítványa összehívta az első buddhista zsinatot Rádzsgírban. Az volt a céljuk, hogy felidézzék, egyetértsenek és leírják Buddha valóságos tanításait és a buddhista közösség fegyelmi szabályait. Egyes tudós fiktívnek tekinti ezt a buddhista tanácskozást. A második buddhista zsinat állítólag Vaisáliban volt. Célja a továbbra is kérdőjelesen maradt gyakorlatok megvitatása volt. A tanács elítélte a pénz használatát, a pálmabor fogyasztását és egyéb szabálytalanságok elkövetését. A harmadik buddhista zsinatot Pátaliputra ősi városban tartották a 3. században Asóka király kezdeményezésére. A tanácskozást végül egy Móggaliputta Tissza nevű buddhista szerzetes hívta össze. Fő szándékuk az volt, hogy megszabaduljanak azoktól a szerzetesektől, akik csak azért léptek be a szanghába, mert az királyi oltalom alatt állott. Sok tudós manapság úgy véli, hogy ezen a tanácskozások kizárólag a théraváda vonal vett részt, továbbá a sok szerzetes elbocsájtásának ehhez semmi köze nem volt. A negyedik buddhista zsinat a kusán nemzetségű Kaniska császár védnöksége mellett történt a mai Kasmír régióban. Az általános nézet szerint ez a tanácskozás a szarvásztiváda iskolához tartozott.

A korai buddhizmus iskolái

A korai buddhista iskolák közé a Buddha halálát követő első néhány évszázadban végbemenő szakadások által létrejött mindenféle elő-szektariánus iskolákat szokták sorolni. A legelső szakadás a mahászánghika és a szthaviraváda iskolái között történt.

Théraváda: főleg Srí Lanka, Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz és Banglades. Dharmaguptaka: elsősorban Kína, Korea, Vietnám és Tajvan. Múlaszarvásztiváda: Tibet.

A Dharmaguptaka iskolák több erőfeszítést tettek a többi iskolánál, hogy Indián kívül is terjesszék a buddhizmust. Ők olyan helyekre jutottak el és értek el sikereket, mint Irán, Közép-Ázsia vagy Kína. Ennél fogva azok az országok, amelyek Kínából vették át a buddhizmust, a dharmaguptaka vinaját és az ő szerzetesi (bhikkhu) és apácai (bhikkhuni) vonalukat követték.

A kínai buddhizmus korai időszakából sok fontos buddhista vinaja maradt fent - olyanok, mint mahísászaka-vinaja (T. 1421), mahászánghika-vinaja (T. 1425), dharmaguptaka-vinaja (T. 1428), szarvásztiváda-vinaja (T. 1435) és múlaszarvásztiváda-vinaja (T. 1442). Maradtak fenn ezen kívül ágamák (Szutta-pitaka), egy teljes szarvásztiváda Abhidharma-pitaka, valamint a korai buddhista iskolák jó néhány szövege.

Indiában a korai buddhista iskolák gyakran osztották fel a buddhista gyakorlatokat "szekerekre" vagy "kocsikra" (jána). Például a Vaibhásika szarvásztiváda hagyomány követői állítólag a három szekér gyakorlatát alkalmazták:

Srávakajána Pratjékabuddhajána Bodhiszattvajána

Mahájána

A mahájána hagyomány a bódhiszattva ("megvilágosodott lény") koncepcióját népszerűsítette és a hozzájuk való imádkozást. A mahájána gyakorlatokban nagyra becsülték az olyan bodhiszattvákat, mint Mandzsusrí, Avalókitésvara és Maitréja. A mahájána hagyományokban a bodhiszattva ösvényt követik, gyakorolják a páramitákat ("tökéletességeket"), amelynek a beteljesülése a Pradzsnyápáramitá, azaz a bölcsesség tökéletessége. A mahájána buddhizmus Indiában alakult ki.

A mahájána buddhizmushoz a következő indiai iskolák tartoznak:

Madhjamaka - (Középút) Jógácsára - (Csak tudat)

Vadzsrajána

A vadzsrajána az indiai buddhizmus egy formája, amely a 4. század körül alakult ki és később terjed el Kínába (Tangmi), Japánba (Singon), Tibetbe, Srí Lankába, Indonéziába és más országokba. Széles körben elterjedt a tibeti buddhizmusban, valamint Nepálban, Butánban és Mongóliában.

Ez az iskola az észak-indiai erdő meditációs hagyományból alakult ki, amelyben a hangsúly a gyakorláson volt, hogy még ebben az életben elérjék a megvilágosodást. Ezt a hagyományt Gyémánt szekérnek és tantrikus vagy ezoterikus buddhizmusnak is nevezik. Az ún. "előidéző szertartások" alkalmával például belépnek a mandalába, amely a spirituális világegyetem szimbolikus térképe. Ezen kívül használnak mudrákat és mantrákat.

A buddhizmus megerősödése Indiában Kezdeti terjeszkedés Az i. e. 5-6. században a kereskedelem és a készpénz egyre fontosabbá vált. A kereskedőknek jobban tetszett a buddhista erkölcs, mint a hagyományos brahmin papok ezoterikus szertartásai, amelyek úgy tűnt, hogy az újonnan kialakuló társadalmi osztályokkal nem igazán törődött.

Asóka és a Maurja Birodalom

thumb|A buddhizmus terjeszkedése Asóka idején (i. e. 260-218), a kőbevésett rendeletei alapján. thumb|Pancsika (balra) és Hárítí (jobbra) buddhista istenek, 3. század, Takht-i Bahi, Gandhára, British Museum. A Maurja Birodalom Asóka király idejében élte fénykorát, aki felesége hatására a kalingai háború után felvette a buddhizmust. Ez később hosszú stabilitást hozott a buddhista uralkodó birodalmában. Követeket küldött idegen országokba, hogy hirdessék a buddhista tanokat. Egy görög követ, Megasztenész leírta a maurja főváros gazdagságát. A birodalom méreteit jelzik a Száncsi, Szárnáth és Mathura közelében található sztúpák, oszlopok és kőmaradványok.

Asóka király volt a Maurja Birodalom uralkodója i. e. 273 és i. e. 232 között.

Egy sor hadműveletet követően Asóka India legnagyobb része fölött uralkodhatott. Birodalma elért Dél-Ázsiától Afganisztánon és Perzsia egy részén át Bengálig, Asszámig és Maiszúrig.

A legenda szerint Asóka egy megnyert háború után vált buddhistává a felesége közbenjárásával - tanítói Rádásvámí és Mandzsúsrí voltak. Olyan építményeket emeltetett, amelyek a történelmi Buddha életéből mesélnek történeteket.

Görög-Baktriai királyság és az indo-párthusok Menandrosz volt a leghíresebb baktriai király, akinek a székhelye Takszilában, majd Szagalában volt. A buddhista irodalom egy hatalmas buddhista filozófussal való párbeszéde miatt jegyezte fel (Milinda-panyha).

I. e. 90-re a párthusok elfoglalták kelet Iránt i. e. 50-re végleg elűzték a görögöket Afganisztán területéről. A 7. századra az egyik indo-párthus dinasztiának sikerült elfoglalni Gandhárát, ahol folytatták a görög művészeti hagyományokat. Ez az időszak jelzi a gandhárai Grékó-buddhista művészet kezdetét (i. e. 50 - i. sz. 75).

Kusána Birodalom A Kusán Birodalmat Kaniska király idején úgy ismerték, hogy a Gandhárai királyság. Innen terjedt el a buddhista művészet Ázsia többi részére. A király nagyban támogatta a buddhizmust. Ez előtt Buddhát nem ábrázolták emberi formában. Gandhárában a mahájána buddhizmusban viszont virágzott Buddha emberi formában történő megjelenítése.

Dharma mesterek thumb|Bódhidharma, fatábla lenyomat, 1887

A kusán birodalom bukása után a 4-6. század között a Gupta dinasztia idején, Indiában virágzott a buddhizmus. Mahájána oktatási központokat hoztak létre, főleg az észak-indiai Nálandában, ahol az egyik intézmény évszázadokon keresztül a legjelentősebb buddhista egyetemnek számított olyan neves tanítókkal, mint Nágárdzsuna. A Gupta stílus buddhista művészetre gyakorolt hatása a hittel együtt tovább terjedt Délkelet-Ázsiából Kínába.

thumb|left|200px|Buddha és bodhiszattvák, 11. század, Pála Birodalom. Az indiai buddhizmus legyengült a 6. században, a fehér Hunok fosztogatásai és Mihirkulasz kivégzése után.

Hszüan-cang az utazásai során feljegyezte, hogy a 7. században a buddhizmus népszerű volt Andhra, Vidzsajouada és Dravida területeken, amely hozzávetőlegesen a mai Ándhra Prades és Tamilnádu államoknak felel meg. Hszüan-cang hódolatát fejezte ki Harsha, indiai uralkodó előtt, miközben a buddhisták Gouda királyság területén történő üldöztetéséről és számtalan elhagyatott sztúpáról számolt be a mai Nepál területe környékén. A Harṣzavardana királyság pusztulása után számos kis királyság létrejötte közepette tört ki a Rádzsputok felkelése, amely a buddhista klánok uralmának végét jelentette. Később újabb támogató királyok jelentek meg a bengáli területeken, ahol virágzásnak indult a Mahájána buddhizmus és tovább is terjedt Tibet, Bután és Szikkim felé. A Pála Birodalomban rengeteg templomot építettek valamint egy speciális buddhista művészeti iskola is kiformálódott.

1193-ban mérföldkövet jelentett az indiai buddhizmus hanyatlásában, hogy török-iszlám fosztogatók porig égették Nálandát. A 12. század végére a buddhizmus visszahúzódott a Himalája lába felé északra vagy délen Srí Lankára. Ennek oka az volt, hogy a legfőbb bihari buddhista központokban az iszlám vallás nyomult be és ezzel egyidejűleg megszűnt a politikai támogatottság is valamint erős kaszt nyomás volt tapasztalható. Továbbá, nem kedvezett a buddhizmus számára az újraéledő Hinduizmus.

A buddhizmus hanyatlása Indiában