232px|bélyegkép|jobbra|upright|A buddhista iskolák legfőbb földrajzi központjai Dél-Ázsiában, Hszüan-cang 7. századi látogatása körül. Magyarázat:* piros: nem-pudgalaváda szarvásztiváda iskola* narancs: nem-dharmaguptaka vibhadzsjaváda iskolák* sárga: mahászánghika* zöld: pudgalaváda* szürke: dharmaguptakaMegjegyzés: A piros és szürke iskolák a későbbi mahájána iskolák elődei, míg a srí-lankai narancs színű terület (lásd Tamrasatija) a modern théraváda buddhizmus fő központja. A korai buddhista iskolák azok az iskolák, amelyekre feloszlott a buddhista szangha – a szerzetesekre (bhikkhuk és bhikkhunik) vonatkozó fegyelmi szabályzat (vinaja) és a tanok különböző nézőpontjai miatt.

Az eredeti szangha Gautama Buddha halála után sok évvel oszlott két iskolára: a szthaviraváda és a mahászánghika. Collett Cox szerint a legtöbb tudós egyetért abban, hogy az legelső elismert csoportok gyökere Asóka előtt is már létezett, azonban a tényleges szétválás csak a halála után történt.Disputed Dharmas: Early Buddhist Theories on Existence. by Collett Cox. The Institute for Buddhist Studies. Tokyo: 1995. pg 23 Később ezek további iskolákra bomlottak – összesen 18-20 iskolát különböztetnek meg a különböző források. A szakadások néha, amiatt történtek, mert nem egyezett a nézőpontjuk a Szutta-pitaka valódi értelmezésén vagy a vinaja pontos szabályait illetően. A saját ideológiáikat az abhidhammák és egyéb magyarázószövegek tartalmazzák. A különböző szekták szutta-pitákáinak összehasonlítása olykor bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy az abhidhammákban szereplő ideológiák felbukkannak a szutta-pitakákban is, mintegy alátámasztandó az abhidhammákban szereplő állításokat.

Az iskolák kialakulásai

Az első tanácskozás

Az írások szerint (Csullavagga XI.1 ff), Gautama Buddha parinirvánája után három hónappal tartották az első buddhista tanácskozást (magyarul zsinatként is szokás fordítaniBuddhista szemszögből a tanácskozás kifejezés szerencsésebb, mivel a zsinat a kereszténység köreiben használatos fogalom és más jellemzői megszokottak.) Rádzsgírban. A tanácskozáson Buddha tanítványai vettek részt, akik mind elérték az arhat tudatszintet. A théraváda nézőpont szerint ekkor egységesek voltak az álláspontok. Buddha minden tanítását egy idősebb szerzetes emlékezetére és tanítványaira bízták.

Az iskolák különbözőképpen számolnak be az első tanácskozásról és egyes tudósok kétségbe vonják az első buddhista tanácskozás létezését is.Hoiberg, Dale; Indu Ramchandani. "Early Buddhist schools" entry in Students' Britannica India, p. 264. Popular Prakashan, 2000. .Williams, Mahayana Buddhism, Routledge, 1989, page 6

A második tanácskozás

A második buddhista tanácskozás Gautama Buddha halála után mintegy száz évvel történt. Szinte minden tudós egyetért abban, hogy ez a tanácskozás történelmi tény."Buddhist council." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008. Az egyes hagyományok tanácskozással kapcsolatos beszámolói ellentmondásosak, de egyetértenek abban, hogy ekkor történt a szangha nagy szétválása szthaviraváda és a mahászanghika iskolákra. Az okokat illetően nincs egyetértésSkilton, Andrew. A Concise History of Buddhism. 2004. p. 47

Harmadik tanácskozás Asóka idején

A hagyomány szerint a buddhizmus 18 iskolára szakadt, de a különböző források más listákat adnak meg, ezért a tudósok úgy vélik, hogy ez a szám csak konvencionális.

A théraváda források szerint az i. e. 3. században, Asóka idején ült össze a harmadik buddhista tanácskozás. Más források azonban nem említik ezt a tanácskozást.Macmillan Encyclopedia of Buddhism Néhány tudós valószerűtlennek tartja a théraváda forrásokat, mások úgy tartják, hogy ezen a tanácskozáson csak théraváda-Vibhadzsjaváda iskolák találkoztak. Asóka idején a szthavira iskola három iskolára bomlott szét a tant illetően, de gyakorlatilag csak később váltak külön a szerzetesrendjeik.

A théraváda írások szerint a tanácskozást azért tartották, hogy egységesítsék a hivatalos (egyház) közösséget. A tanácskozáson megvitatták a vinaja (magaviseleti szabályzat) és a tanok egyes részeit is. A tanács elnöke, Moggaliputta Tissza könyvet írt az eseményről Kathá-vatthu címmel. A tanácskozást követően Asóka király is hivatalosan felvette a buddhizmust. Páli nyelven ezt a gondolati iskolát nevezték Vibhadzsjavádának, amelynek szó szerinti fordítása „azok elmélete, akik megkülönböztetnek”.

A jelenségek létezésének megkülönböztetéséről volt szó – a múlt, a jövő és a jelen dammáiról. A harmadik tanácskozás idején született írásokat – köztük a Vinaja-pitaka, a Szutta-pitaka és az Abhidhamma-pitaka – gyűjtőnéven „Tipitaka”) Asóka fia, Mahinda elvitte Srí Lankára, amelyet ott lefordítottak páli nyelvre. A mai napig a páli kánon a legteljesebben fennmaradt nikája-gyűjtemény, jóllehet a szarvásztiváda kánon többsége is fennmaradt kínai és tibeti fordításban, valamint szanszkrit nyelven is léteznek kéziratok.

A harmadik tanácskozás után Asóka után újabb buddhista irányzatok alakultak ki és további iskolák születtek. A nikája buddhizmus összes korai iskoláját a későbbi forrásokban úgy nevezték, hogy a "tizennyolc iskola". A théraváda kivételével sajnos egyik korai iskola sem élte túl a középkort, bár némely iskolából fennmaradtak kanonikus irodalmak – elsősorban kínai fordításban.

Az i. e. 1. század és az i. sz. 1. század között először használták a „mahájána” és a „hínajána” fogalmakat – például a Lótusz szútrában.

Mahájána tagok Annak ellenére, hogy ma a korai buddhista iskolákat szimplán „hínajánának” nevezik, ez nem fedi tökéletesen a valóságot. Jan Nattier szerint a mahájána sosem vonatkozott a buddhizmus egy külön iskolájára (szanszkrit: nikāya), hanem a bodhiszattváknak szánt tanok és ideák gyűjtőfogalmát jelentette.Nattier, Jan (2003), A few good men: the Bodhisattva path according to the Inquiry of Ugra: p. 193-194 Paul Williams úgy véli, hogy a mahájána hagyományban sohasem kívántak megteremteni egy külön vinaját vagy szerzetesrendet, emiatt minden egyes mahájána rendbe belépő bhikkhu és bhikkhuni egy korai iskolához tartozik.

Ilyen értelemben a kelet-ázsiai dharmaguptaka iskolák és a tibeti múlaszarvásztiváda iskolák is a korai iskolákhoz tartoznak és a mahájána sohasem számított külön, rivális szektának a korai iskolákon belül.Williams, Paul (2008) Mahayana Buddhism: The Doctrinal Foundations: pp. 4-5 Paul Harrison magyarázata szerint minden mahájána tag a korai iskola tagja, de nem minden korai iskola tagja volt mahájána.Guang Xing. The Concept of the Buddha: Its Evolution from Early Buddhism to the Trikaya Theory. 2004. p. 115

Ji-csing kínai buddhista utazó Indiai utazásával kapcsolatban azt írja, hogy négy fő (korai) buddhista iskolát talált: mahászánghika, szthavira, múlaszarvásztiváda és szammitíja.Walser, Joseph (2005) Nagarjuna in Context: Mahayana Buddhism and Early Indian Culture: pp. 41 Arról nem ír, hogy melyik volt mahájána vagy hínajána.Walser, Joseph (2005) Nagarjuna in Context: Mahayana Buddhism and Early Indian Culture: pp. 41-42

A tizennyolc iskola Az általános nézet szerint ebben a korban 18 buddhista iskola létezett. Jóllehet ekkor még nem léteztek külön intézmények, az esetlegesen külön irányzatot képviselő szerzetesek egymás mellett éltek és ugyanazokat az előadásokat hallgatták. Csak más könyvekből tanultak.Elizabeth Cook. Light of Liberation: A History of Buddhism in India. Dharma Publishing, 1992. p. 299 A listán szereplő iskolák a forrásoktól függően eltérhetnek.

A Dipavamsza szerinti lista Ez a lista srí lankai krónikákból való (Dípavamsza és Mahávamsza). Szthaviraváda/Vibhadzsjaváda/théraváda Mahísászaka – első szakadás Szarvásztiváda – harmadik szakadás Kásjapíja – negyedik szakadás Szankrantika – ötödik szakadás Szautrántika – hatodik szakadás Dharmaguptaka – harmadik szakadás Pudgalaváda – első szakadás Dharmottaríja – második szakadás Bhadrajáníja – második szakadás Szannágaraka – második szakadás Szammitíja – második szakadásMahászánghika Kukkutika – első szakadás Pradzsnaptiváda – második szakadás Bahusrutíja – második szakadás Ekavjávahárika – első szakadás Csaitika – harmadik szakadás Ezen felül a Dípavamsza a következő hat iskolát is felsorolja: Hemavatika (szanszkrit: Haimavata) Radzsagiríja Sziddhatthaka Pubbaszelíja Aparaszelíja (szanszkrit: Aparasaila) Apararadzsagirika

A Vaszumitra szerinti lista Ez a lista a Szamajabhedo Paracsana Csakrából való, szerzője Vaszumitra szerzetes. Szthaviraváda Haimavata – első szakadás Szarvásztiváda – első szakadás Pudgalaváda – második szakadás Dharmottaríja – harmadik szakadás Bhadrajáníja – harmadik szakadás Szammitíja – harmadik szakadás Szannágaraka – harmadik szakadás Mahísászaka- negyedik szakadás Dharmaguptaka – ötödik szakadás Kásjapíja – hatodik szakadás Szautrántika – hetedik szakadásMahászánghika Ekavjávahárika – első szakadás Lokottaraváda – első szakadás Kukkutika – első szakadás Bahusrutíja – második szakadás Pradzsnaptiváda – harmadik szakadás Csaitika – negyedik szakadás Apara Saila – negyedik szakadás Uttara Saila – negyedik szakadás

A Vinitadeva szerinti lista Vinitadeva (645-715 körül) múlaszarvásztiváda szerzetes volt. Szthaviraváda Dzsetavaníja Abhadzsagirivasza Mahaviharavasza Szammitíja Kaurukullaka Avantaka Vatsíputríja Szarvásztiváda Múlaszarvásztiváda Kásjapíja Mahísászaka Dharmaguptaka Bahusrutíja Tamraszatíja VibhadzsjavádaMahászánghika Purvaszaila Aparaszaila Haimavata Lottaravadin Pradzsnaptiváda

A Sáriputrapariprccsá szerinti lista

Szthaviraváda Szarvásztiváda Mahísászaka Dharmaguptaka Szuvarsza Pudgalaváda Dharmottarika Bhadrajaníja Szammitíja Szannagarika Kásjapíja Szutravadin SzankrantikaMahászánghika Ekavjávahárika Lokottaraváda Kukkutika Bahusrutíja Pradzsnaptiváda Mahádeva Csaitika Uttara Saila

A mahájána kínai nyelvű lista szerint Szthaviraváda (上座部) 11 szektára vált szét. Ezek: Szarvásztiváda (説一切有部), Haimavata (雪山部), Pudgalaváda (犢子部), Dharmottara (法上部), Bhadrajáníja (賢冑部), Szammitíja (正量部), Csannagirika (密林山部), Mahísászaka (化地部), Dharmaguptaka (法蔵部), Kásjapíja (飲光部), Szautrántika (経量部).

Szthaviraváda, később Haimavata Szarvásztiváda Pudgalaváda Dharmottara Bhadrajáníja Szammitíja Csannagirika Mahísászaka Dharmaguptaka Kásjapíja SzautrántikaMahászánghika (大衆部) 9 szektára vált szét. Ezek: Ekavjávahárika (一説部), Lokottaraváda (説出世部), Kukkutika (鶏胤部), Bahusrutíja (多聞部), Pradzsnaptiváda (説仮部), Csaitika (制多山部), Apara Saila (西山住部) és Uttara Saila (北山住部).

Mahászánghika Ekavjávahárika Csaitika Lokottaraváda Apara Saila Kukkutika Uttara Saila Bahusrutíja Pradzsnaptiváda

Elméleti egyesített lista

Szthaviraváda Pudgalaváda ('perszonalista') (kb. i. e. 280) Pudgalaváda (Asóka idején) később: Szammitíja Dharmottaríja Bhadrajáníja Szannágaraka Vibhadzsjaváda (i. e. 240 előtt; Asóka idején) théraváda (i. e. 240 körül) Mahísászaka (i. e. 232 körül) Dharmaguptaka (i. e. 232 után) Szarvásztiváda (i. e. 237 körül) Kásjapíja (i. e. 232 után) Szautrántika (i. e. 50 és i. sz. 100 között) Múlaszarvásztiváda (3-4. század) Vaibhásika Mahászánghika Ekavjávahárika (Asóka idején) Lokottaraváda Kukkutika (Asóka idején) Bahusrutíja (i. e. késő 3. század) Pradzsnaptiváda (i. e. késő 3. század) Csaitika (i. e. 1. század közepe) Apara Saila Uttara Saila

Örökségek

Srí Lanka, Burma és Thaiföld théraváda iskolái a szthaviraváda, illetve még pontosabban a vibhadzsjaváda iskola utódai. Kétszer ment át névváltozáson. Valamikor a 4. század környékén vették fel a „théraváda” nevet.

A korai iskolák hagyományai megőrzésre kerültek több mahájána iskolában is. A tibeti buddhizmus összes iskolája a múlaszarvásztiváda-féle vinaját használja és a szarvásztiváda abhidharmát gyakorolja, amelyeket kiegészítettek mahájána és vadzsrajána szövegekkel. A kínai iskolák a dharmaguptaka iskola vinajáját használják főleg.

Kapcsolódó szócikkek Atthakavagga és Parajanavagga Buddhista zsinatok A buddhizmus története Nikája buddhizmus Rinocérosz-szútra A buddhizmus iskolái