thumb|Tibeti buddhista bhikkhuk a múlaszarvásztiváda szerzetesrend hagyományvonalából
A múlaszarvásztiváda (szanszkrit: मूलसर्वास्तिवाद; kínai: 根本說一切有部, pinjin: Gēnběn Shuō Yīqièyǒu Bù) korai buddhista iskola volt az ókori Indiában. Az iskola eredete és kapcsolata a szarvásztiváda iskolával a mai napig tisztázatlan, jóllehet több magyarázó elmélet is létezik. A múlaszarvásztiváda vinaja hagyományvonalat a mai napig megőrizték a tibetiek és a mongolok.
Története Indiában A múlaszarvásztiváda és szarvásztiváda iskolák kapcsolata vita tárgyát képezi. A mai tudósok afelé hajlanak, hogy a két iskola egymástól független.Charles Willemen, Bart Dessein, Collett Cox. Sarvāstivāda Buddhist scholasticism. Brill, 1988. p.88. Jicsing középkori kínai szerzetes beszámolójában azt állítja, hogy a múlaszarvásztiváda a szarvásztivádából vált külön, azonban a 14. századi Buton Rincsen Drub tibeti tudós szerint a szarvásztiváda név az összes buddhista gyökériskola együttes neve volt, így mindkét iskola a tisztelet jeléül vette fel ezt a nevet.Elizabeth Cook. Light of Liberation: A History of Buddhism in India. Dharma Publishing, 1992. p. 237 Bhikkhu Szudzsato szerint a múlaszarvásztiváda a 2. században alakult ki és a 7. században indult hanyatlásnak.Gregory Schopen. Figments and fragments of Māhāyana Buddhism in India. University of Hawaii Press, 2005. pp.76-77.
Közép-Ázsiában A múlaszarvásztiváda bizonyos időszakokban nagy népszerűségnek örvendett Közép-Ázsiában a különböző misszionárius tevékenységeknek köszönhetően. A tudósok a közép-ázsiai buddhista missziókat három időszakra osztják. Ezek időrend szerint a következőek voltak:Willemen, Charles. Dessein, Bart. Cox, Collett. Sarvastivada Buddhist Scholasticism. 1997. p. 126
dharmagupta szarvásztiváda és múlaszarvásztiváda
Szrívidzsajában A 7. században Jicsing Szrividzsajában tartózkodott hét évig, amely időszak alatt szanszkrit nyelven tanult és szövegeket fordított kínai nyelvre. Beszámolójában azt írja, hogy a múlaszarvásztiváda jelentős volt a Szrividzsaja Birodalomban (ma Indonézia területén), ahol a múlaszarvásztiváda vinaját használta szinte az összes szerzetesrend.Coedes, George. The Indianized States of South-East Asia. 1968. p. 84 A tantárgyak, a szabályok és a szertartások is lényegében ugyanazok voltak mint Indiában. Jicsing szerint az ezeken a szigeteken élő népek javarészt "hínajána" beállítottságúak, de a dzambi királyságban mahájána tanításokat is hallani, mint például az Aszanga-féle Jogácsárabhúmi-sástra.
Vinaja vonal A múlaszarvásztiváda vinaja a három életben maradt vinaja hagyományvonal egyike - a másik kettő a dharmaguptaka és a théraváda. A tibeti Ralpacsen király a buddhista szerzetesrendek hagyományvonalaira vonatkozó szabályrendszert leredukálta a múlaszarvásztiváda vinajára. Mongóliában is hasonló a helyzet, hiszen a buddhizmus Tibeten keresztül érkezett oda.
A múlaszarvásztiváda vinaja a mai napig fennmaradt tibeti (9. század) és kínai (8. század) nyelven, valamint egy része szanszkrit nyelven is.
Jegyzetek
Hivatkozások Yamagiwa Nobuyuki. "Recent Studies on Vinaya Manuscripts". Journal of Indian and Buddhist studies 52.1 (2003) Satoshi Hiraoka. "The Relation between the Divyavadana and the Mulasarvastivada Vinaya". Journal of Indian Philosophy 26.5 (1998) History of the Mulasarvastivada Ordination Lineages in Tibet
Kategória:Korai buddhista iskolák Kategória:Tibeti buddhizmus