Baden bei Wien

Baden bei Wien (ejtsd: báden báj vín, a többi Badentől való megkülönbeztetésül), röviden Baden (am. „fürdők”, közép-bajorul Bodn) osztrák város, Alsó-Ausztria Badeni járásának székhelye. 2022 januárjában 25 783 lakója volt. Baden Bécs déli előkelő elővárosa és a kaszinójáról, gyógyvizéről ismert. Badent gyakran nevezik még Biedermeier városnak (németül Biedermeierstadt) is. 2021 óta az Európa nagy fürdővárosai világörökségi helyszín része.

Elhelyezkedése bélyegkép|balra|160px|Baden bei Wien fekvése a Badeni járásban

A környező önkormányzatok: északra Pfaffstätten, északkeletre Traiskirchen, keletre Oberwaltersdorf és Tattendorf, délkeletre Teesdorf, délre Sooß, Bad Vöslau és Kottingbrunn, nyugatra Alland, északnyugatra Heiligenkreuz.

Baden a tartomány Industrieviertel (am. Ipari negyed) régiójában fekszik, a Bécsi-medence délnyugati peremén, a Schwechat folyó mentén. Területének 28,5%-a erdő, 21,3% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzathoz egyetlen település (Baden) tartozik, részei Haidhof-Siedlung, Haidhofteich, Lorenzteich és Kiebitzmühle.

A város Bécstől 26 km-re délre fekszik a B210 és B212-es főutak mentén. A várostól keletre halad el az A2-es autópálya. A várost érinti az Osztrák Déli Vasút, valamint a Baden – Bécsi Opera között közlekedő elővárosi vasút, a Wiener Lokalbahn.

Története Melegvizű, kénes forrásait már a rómaiak is felfedezték. A Claudius római császár idején (i. sz. 41–54) itt alapított település az Aquae (magyarul: fürdők) nevet kapta, ami mutatja, hogy már akkor is jelentős szerepet töltött be a gyógyfürdő. 869-ben a várost Padunként említik. A városi címet 1480-ban kapta. 1488-ban Aragóniai Beatrix magyar királyné ide érkezett, hogy meddőségét gyógyíttassa.

A törökök Bécs 1529-es, majd 1683-as ostroma során elpusztították a várost. 1713-ban a pestis, majd 1714-ben egy nagy tűzvész volt jelentős esemény a település életében.

I. Ferenc osztrák császár 1796–1834 között minden nyarat Badenben töltött és felépíttette nyári rezidenciáját. Az 1782-ben, II. József által kiadott türelmi rendelet a bécsi és alsó-ausztriai zsidókat is érintette, egyben elősegítette, hogy fontos gyógyüdülővé váljon. Nyaranta a felsőbb osztályok kedvelt üdülőhelye lett Baden, amit erősített az 1867-es, zsidóknak nyújtott egyenlő állampolgárság intézkedése is.

bélyegkép|balra|160px|Az 1812. július 26-i tűzvész ábrázolása

Az 1812-es nagy tűzvész után a várost átépítették. Az új biedermeier stílusnak megfelelően tette le névjegyét Joseph Kornhäusel tervező. 1842. május 5-én megnyílt az osztrák Déli vasút vasútvonal első szakasza, egyben a vasútállomás létesült a városban.

1850-ben egyesült Leesdorf és Gutenbrunn településekkel, amit 1912-ben Weikersdorf községgel való összeolvadás követett.

1916-ban a Weilburg kastélyban kapott helyet a k. u. k. Hadseregfőparancsnokság. Ez a lépés viszont nehezítette a hadvezetés munkáját, lassította a hadműveleti intézkedéseket, és hamarosan bizonyos elszakadás jelei mutatkoztak a hadszíntéren harcoló hadsereg és felső vezetése között. A I. Károly osztrák császár által irányított hadseregfőparancsnokság 1918 novemberéig maradt itt.

Az 1926-os badeni egyezmény értelmében Magyarország a m. kir. honvédség iratanyagát visszakapta, de maradtak az ország területén közös alakulatoknak iratai, amelyek levéltári kezelésbe kerültek.

A Badeni Kaszinó (Casino Baden) 1934-es megnyitásával a legfontosabb fürdővárosa lett Ausztriának.

Az 1945. április 2-án végrehajtott bombázások során megsemmisült számos épület, így a Weilburg kastélynak is csak homlokzata maradt meg. 1945-től 1955-ig Baden a szovjet megszállási övezet, a KGB délkelet-európai főhadiszállása és a szovjet katonai azonnalítélő hadbíróság székhelye is volt Ausztriában. A megszállás idején a Vörös Hadsereg katonái fosztogattak, de történt nemi erőszak és gyilkosságok is. A Nikoladonivillában (Schimmergasse 17.) tartottak fogva foglyokat és deportáltak a Szovjetunióba. Tíz magyar volt abból a 104 emberből, akiket Ausztriában tartóztattak le és Moszkvában lőttek főbe az ország 1945–55 között tartó megszállása idején.„Eltussolni a kivégzéseket” - Kik voltak a szovjetek magyar áldozatai Ausztriában?

1965 után a teljes turisztikai infrastruktúra és a város megújult, visszanyerte régi rangját és az egyik legfontosabb gyógyfürdőhellyé vált Ausztriában.

A belváros utcáit sétálóutcákká alakították át.

Népessége A Baden bei Wien-i önkormányzat területén 2022 januárjában 25 783 fő élt. A lakosságszám 1951 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2020-ban az ittlakók 82,4%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 3,6% a régi (2004 előtti), 5,8% az új EU-tagállamokból érkezett. 4,4% az egykori Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 3,8% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 62,7%-a római katolikusnak, 8,3% evangélikusnak, 3,6% ortodoxnak, 4% mohamedánnak, 16,8% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor a legnagyobb nemzetiségi csoportokat a németek (85,2%) mellett a szerbek (3,1%), a horvátok (1,6%), a magyarok (1,5%) és a törökök (1,3%) alkották.-30604 - Baden Statistik Austria

A népesség változása:

A városképet a biedermeier stílus uralja. A 19. század elejétől beindult gazdasági fejlődés mind a turizmusra épült. Baden 1994-től tagja az osztrák Történelmi Kisvárosok Szövetségének (Kleine historische Städte).

A badeni színházi élet jellemzői az operett-előadások. Télen az előadásra a városi színházban került sor (épült: 1908–1909-ben, tervező: ifj. Ferdinand Fellner és Fellner & Helmer iroda), a nyár folyamán pedig a Badner Arena 1906-ban emelt épületében (tervező: Rudolf Krausz).

A Városi Könyvtárat 1940–41-ben alapították. 1959-ben költözött mai helyére. Az Weikersdorf városrészben lévő fiókkönyvtár 1964-ben nyílt meg.

A város két jelentősebb parkkal rendelkezik. A Fürdő park (Kurpark) a belváros mellett található és 52 hektáros területén nyári koncerteket szoktak rendezni. A történeti kertet számtalan művész és hős szobra ékesíti, de van itt egy kút, egy templom és egy nosztalgikus park kávézó is. A kert néhány féltrópusi növénynek is otthont ad. A nála kisebb, nyolchektáros Doblhoffpark Baden egyik legkedveltebb területe, több mint 600 féle rózsával, több mint 30 ezer rózsafával 175 virágágyon. A rózsák júniusban és októberben virágzanak.

A sétálóutca és Fő tér érintésével a kaszinóig tartó területen minden évben karácsonyi vásárt rendeznek.

Múzeumok Arnulf-Rainer-Museum Beethovenhaus Haus der Kunst (Művészetek háza) Kaiser-Franz-Josef-Museum (elsősorban néprajzi tárgyak és történeti kézműves termékek) Puppenmuseum (babamúzeum) Rollettmuseum

Különleges építmények Badeni akvadukt: épült 1870–1872 között Bécs és környékének vízellátására. Scharfeneck várrom: a 15. századból Bürgerspital (középkori közkórház) Rauheneck várrom: 2,5 km-re nyugatra a városközponttól Rauhenstein várrom: Schwechattól északkeletre egy sziklaormon magasodó 12. századi várrom. Kaiserhaus: 18. században épült a császár számára a Fő téren, 2013-tól a Habsburgok életét bemutató múzeum kapott itt helyet. Szent István-plébániatemplom: a 12. században említik először. Sauerhof: eredetileg rezidenciának épült épület, majd később hotel. Leesdorf kastély: a 12. században már említést tesznek itt egy épületről, ma iskola Weikersdorf kastély: középkori eredetű, ma reneszánsz kastélyszálló Zsinagóga: épült 1872–73-ban, 1938 nyarán belülről kifosztották, de az épület megmenekült, ma is őrzi eredeti funkcióját, mellette zenei és kulturális központ is lett.

Már lebontott/megsemmisült épületek Central-Hotel Sanatorium Gutenbrunn Weilburg kastély: Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg 1820-ban kezdett a Weilburg kastély építésébe, amely 1823-ban készült el. A főherceg családjával együtt ideköltözött. 1916–1918 között Cs. és kir. Hadseregfőparancsnokság épülete, 1945-ben bombatalálat érte, majd 1964-ben elbontották megmaradt főhomlokzatát, ma már csak a főpárkány címere emlékeztet rá egykori helyén.

Híres emberek Itt született Katharina Schratt (1853–1940) osztrák színésznő, Ferenc József császár szeretője Mavrák Béla (1966–) magyar tenor Max Reinhardt (1873-1943) osztrák-amerikai színész, színházi rendező Pazeller Jakab (1869–1957) zeneszerző, karmester

Itt halt meg Beck János Nepomuk (1789–1833) orvos Carl Giskra (magyarosan Giskra Károly) (1820–1879) osztrák szabadelvű politikus, belügyminiszter Popper Dávid (1843–1913) gordonkaművész, zeneszerző, Popper Leó édesapja Eduard Mautner (1824–1889) osztrák író, műfordító Illésházy István (politikus), gróf (1762–1838) főúr, politikus, katonatiszt. A Napóleon elleni nemesi felkelés ezredese, majd örökös főispán, az 1800-as évektől a reformellenzékkel rokonszenvező politikus volt. 1830-tól a Magyar Tudós Társaság igazgató tagja. A nagybirtokos főúri Illésházy család utolsó sarja Josef Barco lovag (1797–1861) osztrák altábornagy Johann Schober (1874–1932) osztrák politikus, rendőrtiszt. Két ízben, 1921–1922-ben és 1929–1930-ban volt hazája kancellárja. Kiemelkedő szerepet játszott az Interpol létrehozásában Habsburg–Tescheni Mária Karolina Lujza főhercegnő (1825–1915) osztrák főhercegnő, Károly tescheni herceg legifjabb leánya, az ifjabb Rainer (Ferdinánd) főherceg felesége. Moritz Gottlieb Saphir (1795–1858) osztrák humorista, író, lapszerkesztő. Rökk Marika (1913–2004) színész-táncosnő, operettprimadonna Schey Fülöp (1798–1881) egy osztrák–magyar nemes, nagykereskedő, Kőszeg és a kőszegi szegények legnagyobb mecénása. Schey Fülöp elsőként kapott magyarországi zsidóként nemesi rangot az Osztrák–Magyar Monarchiában. Térey Gábor (1864–1927) bölcseleti doktor, művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum egyik igazgatója Vázsonyi Vilmos (1868–1926) magyar ügyvéd, liberális-polgári demokrata politikus, miniszter

Fordítás

Jegyzetek

További információk Hivatalos honlap

Kategória:Alsó-Ausztria települései Kategória:Ausztria világörökségi helyszínei Kategória:Kulturális világörökségi helyszínek Kategória:Ausztria fürdőhelyei

Baden bei Wien

Źródło i licencja