A Moszkva–Petuski (Москва–Петушки) az új orosz irodalom Venyegyikt Vasziljevics Jerofejev (1938–1990) által írt groteszk-realista kisregénye.
Jerofejev a moszkvai Lomonoszov Egyetemre járt, ahonnan – állítólag mert nem látogatta a honvédelmi órákat – kirúgták. Ezután volt kőműves, vakolómunkás, könyvtáros és kábelfektető is.
Munkásként írta meg a Moszkva–Petuskit, mindössze 5 hét alatt. A Szovjetunióban – kezdetben egyetlen gépelt példányban – szamizdatként terjedt 1969 őszétől. Nyomtatásban először Izraelben látott napvilágot, egy 300 példányszámban megjelenő folyóiratban (AMI, 1973/3),https://www.novayagazeta.ru/articles/2011/10/24/46448-zagranitsa-151-moskva-151-petushki végül Párizsban 1977-ben önálló kötetben is kiadták.YMCA-Press, Paris, 1977
A Szovjetunióban először – cenzúrázott változatban – 1988–1989-ben adták közre a Trezvoszty i Kultura (Józanság és Kultúra) c. folyóiratban.A nyomdafestéket nem tűrőnek ítélt szövegrészeket végig kipontozva.. Teljes szövegű kiadására még a szerző életében, a Veszty almanachban került sor 1989-ben.https://fantlab.ru/work924516 Önálló kötetben először 1989-ben jelent meg Moszkvában.Prometyej (Prométheusz), Moszkva, 1989, Ilja Kabakov illusztrációival
A művet sok nyelvre, így magyarra is lefordították.
A könyv önéletrajzi ihletésű, gogoli, bulgakovi fantasztikus látomás az orosz alkoholizmusról. (A szerző művét „poémaként” határozta meg.)
Cselekménye Moszkva–Petuski a valóságban egy helyiérdekű vasútvonal. E vonal állomásai tagolják az elbeszélést fejezetekre és elképesztően fokozódó irracionális ivászatra.
Az alkoholista főhős, VenyicskaVenyegyikt, Venya, Venyicska – mikor hogy szólítja önmagát. (ekultura.hu) Jerofejev, másnaposan ébred egy moszkvai kapualjban, majd a Kurszki pályaudvarra vetődik, és fölszáll a HÉV-re Petuski felé, ahol a kedvese és gyermeke várja. Különféle alakokkal végigissza az utat, közben kifosztják. A belső monológ részeként számos italkeverékről is értesülhetünk, a szeszt és háztartási vegyszereket (ragasztó, kölni, rovarirtó stb.) tartalmazó kotyvalékok ironikus-parodisztikus néven futnak (vö. „laktanyakoktél”). Az elbeszélő közben elalszik és nem tud kiszállni Petuskiban, hanem az elektricska visszaviszi Moszkvába, ahol négy ismeretlen megöli; ugyanabban a kapualjban, ahonnan elindult. Úgy hal meg, hogy bár vágyott rá, de életében nem látta a Kremlt...
Kiadások Magyar kiadások
Moszkva–Petuski; ford. Vári Erzsébet; JAK–Jelenkor, Bp.–Pécs, 1994 (Műfordító füzetek), Moszkva–Petuski; ford. Vári Erzsébet; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 1999, Moszkva–Petuski ; ford. Vári Erzsébet; Jelenkor, Pécs, 2010; Moszkva–Petuski; ford. Vári Erzsébet; 4. jav. kiad.; Helikon, Bp., 2018
Források A regény adatlapja a Moly oldalán
További információk
Az alkoholizmus orosz evangéliuma Stúdiószínház - Hű, de messze van Petuski! (szövegkönyv) Rádiószínház (1993) – Radiojatek.elte.hu MR1 Kossuth Rádió. Rendezte Máté Gábor. (Ismétlés: 2011. augusztus 27., szeptember 3., 10., 17., 24.) A mű weboldala (orosz nyelvű) Olvasói blog (orosz nyelvű) Elektricska állomások a Moszkva-Kurszkaja – Petuski vonalon (orosz nyelvű) Venya – Oleg Oszetyinszkij 1993-ban befejezett dokumentumfilmje (az utolsó interjú Jerofejevvel) Bán Zoltán András: Félholt lelkek (1995)Beszélő, 1995 (6. évf.), 28. szám Venyegyikt Jerofejev. Genyii i zlogyei (Zsenik és gonosztevők, 2004-es orosz tévéműsor) Alekszandr Agapov: A Moszkva Petuski 7 titka (oroszul, 2017)https://arzamas.academy/mag/480-petushki Moszkva–Petuski. Tuda i obratno (Oda és vissza, orosz tévéműsor) A teljes mű a szerző előadásában, Szergej Dovlatov bevezetőjével
Jegyzetek
Kategória:20. századi orosz regények Kategória:1970 regényei Kategória:1973 regényei