thumb|310px|Közelkép egy kijelzőről, ami három alapszínből keveri ki a színeket thumb|right|Additív színkeverés A trikromácia, trikromázia vagy trikromatikus színlátás egy olyan állapot, amiben az élőlénynek három különböző csatornája van a színlátáshoz. Ez azt jelenti, hogy háromféle csap van a szemükben. Félhomályban a pálcikák is részt vesznek a színlátásban. A legtöbb ember trikromát. Előfordulása A méhlepényes emlősök közül csak az óvilági majmok, köztük az ember és a bőgőmajmok trikromátok nemtől függetlenül. Az újvilági majmok közül a nőstények 60%-a trikromát, ami genetikai okokból nem fordulhat elő a hímeknél, ugyanis a piros és a zöld szín látását lehetővé tevő gének az X-kromoszómán öröklődnek. A legtöbb, ragadozó méhlepényes emlősökön, kutyákon, foltos hiénákon és vadászgörényeken végzett vizsgálat szintén megerősíti a dikromázia elméletét.Calderone, JB; Jacobs, GH (2003). "Spectral properties and retinal distribution of ferret cones." Visual Neuroscience. 20(1), 11-17.Calderone, JB; Reese, BE; Jacobs, GH (2003). "Topography of photoreceptors and retinal ganglion cells in the spotted hyena (Crocuta crocuta)." Brain Behavior and Evolution. 62(4), 182-192. A legtöbb erszényes trikromát, kivéve az oposszumokat, akik dikromátok. Itt a tri- és a dikromázia elsődleges. A többi nem emlős gerinces faj tetrakromát.
A legtöbb ízeltlábú szintén trikromát, de a piros helyett a közeli ultraibolyát látják; ezt nevezik méhbíbornak. A házi méh is trikromát. Azonban vannak tetrakromát fajok is.Gerhard Neuweiler, Gerhard Heldmaier: Vergleichende Tierphysiologie. Bd. 1 – Neuro- und Sinnesphysiologie, Springer, München 2003, , S. 515–516. A főemlősök csaptípusai A trikromát főemlősök csaptípusai: L-csapok, maximális érzékenység: 560 nm (sárga) M-csapok, maximális érzékenység: 530 nm (zöld) S-csapok, maximális érzékenység: 430 nm (kék)
Az agy az ezek által küldött jelekből alkotja a színes képet.Gerald H. Jacobs, Jeremy Nathans: Farbensinn der Primaten. In: Spektrum der Wissenschaft. Nr. 05, 2010, ISSN 0170-2971, 44–51 Csak világosban működnek; félhomályban a pálcikák helyettesítik őket, amelyek nem látnak színeket, így félhomályban a színérzékenység csökken.
A kutatások szerint a visszanyert piros szín segített a majmoknak megkülönböztetni az érett gyümölcsöt és a friss leveleket a többi levéltől, továbbá a kipiruló bőrfelületek üzenetének megfejtését. Genetika Az emlősöknél a piros és a zöld szín látásának génje az X-kromoszómán öröklődik. Elterjedt elmélet szerint az óvilági majmok génkettőzéssel és mutációval nyerték vissza a piros színt.
A mókusmajomformáknál az L típusú csap pigmentjét kódoló génnek három allélja van, amelyek az emberi L -s M típusú csapok pigmentjeinek maximális érzékenysége közé állítják az L-csapok maximális érzékenységét. Mivel a gén az X-kromoszómán helyezkedik el, ezért a hímeknek csak egy példányuk lehet belőle. Ezzel szemben a nőstények kétharmada trikromát. Mivel ezek a mutációk az óvilági majmoknál is megtalálhatók, felteszik, hogy ez a mutáció megelőzte a kontinensek szétválását és a gének megduplázódását az óvilági majmokban.
Az óvilági majmok csapjainak 5-10%-a S-csap, ezek szabályosan helyezkednek el a retinában. A többi csaptól is különböző idegek közvetítik jeleiket az agyba. Az M- és L-csapok alakja hasonlít egymástól, és anatómiailag nem is különböztethetők meg egymástól. A maradék csapok fele M, fele L csap, és véletlenszerűen oszlanak el a retinában. Pigmentjeik 363 aminosavból épülnek fel, de csak 15 helyen különbözik. Folyamata right|thumb|200px|Az emberi csapok normalizált válaszspektruma A három alapszín elmélete a 18. században keletkezett. Először Thomas Young fizikus feltételezte a három csaptípust. Hermann Ludwig von Helmholtz orvos érzékszervi kísérletekkel támasztotta alá az elméletet, mivel a normál színlátású alanyok minden színt ki tudtak keverni a három alapszínből. Magukat a sejteket Gunnar Svaetichin találta meg 1956-ban.Svaetichin, G. (1956). Spectral response curves from single cones, Actaphysiol. scand. 39, Suppl. 134, 17-46.
A csapok sejthártyájukon hordozzák a pigmenteket. Legfontosabb összetevőik egy transzmembrán fehérje, az opszin, és egy fényérzékeny 11-cisz retinál. Minden pigment érzékeny a teljes spektrumra, de legnagyobb érzékenységük különbözik.
A csapok válaszainak gyakorisága nemcsak a színtől, hanem annak intenzitásától függ. Ezért az idegrendszernek a színérzet előállításához legalább két csaptípusra van szüksége, hogy összehasonlíthassa jeleiket. A színlátás a csapok válaszainak kombinációit használja fel a színek előállításához.
Becslések szerint a trikromátok akár 7 millió szín és színárnyalatot is láthatnak. Kapcsolódó szócikkek Tetrakromácia
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Látás