A szamogit nyelv (szamogitül: žemaitiu kalba, litvánul: žemaičių kalba) avagy szamogit nyelvjárás (szamogitül: žemaitiu tarmie, litvánul: žemaičių tarmė) a litván nyelv egy, az ország északnyugati területein használt nyelvjárása, amelyet körülbelül -en beszélnek. A szamogit és a sztenderd litván beszélői csak nehezen értik meg egymást.
2008-ban létrejött a Žemaitiu šalėnė, magyarul Szamogit Párt, amelynek a célja Szamogitia autonómiájának elősegítése és a szamogit nyelv őrzése.
A nyelvjárás elnevezései A szamogit nyelvjárásnak nincs a magyarban meggyökeresedett elnevezése, tekintettel arra, hogy a balti nyelvek nincsenek a magyarországi nyelvészet figyelmének középpontjába, és nem készül róla leírás. A balti nyelvek – archaikus vonásaiknak köszönhetően – sokkal inkább az indoeurópai nyelvészet érdeklődésére tartanak számot, ezért a hagyományosan a finnugrisztikai kutatásban jeleskedő magyar nyelvészet keveset foglalkozott a balti nyelvekkel és nyelvjárásokkal.
A szamogitnak az egyes nyelvekben igen változatos az elnevezése, de alapvetően két típust különböztethetünk meg.
Az egyik forma a litván avagy szamogit eredetiből származik, amely annak a területnek a nevéből ered, ahol a szamogitot beszélik. Žemaitija egyrészt jelenti azt a történelmi területi egységet, amely a történelem bizonyos szakaszaiban a többi litvánok lakta területtől külön fejlődött; másrészt a mai Litvánia egyik kultúrtáját; a kettő azonban nem esik egybe. A Žemaitija névben a žemas 'alacsony' szó található, a képzett szó tulajdonképpen 'alföld' jelentésű; és szemben helyezhető Litvánia másik nagy kultúrtájának nevével: az Aukštaitija elnevezésben az aukštas 'magas' szó található, és 'felföld' jelentésű. Ez a névváltozat található a litván žemaičių kalba, a szamogit žemaitiu kalba, a lett žemaišu valoda, a latgal žemaišu volūda, az észt žemaidi keel, az orosz жемайтское язык [ʐʲemajt͡skoje jazɨk], módosult formában pedig a võro semaidi kiil és a német Schemaitisch (Sprache) elnevezésekben (mindegyik kifejezés 'szamogit nyelv' jelentésű).
A terület másik neve a latinból származik, ennek formája Samogitia, ezt az elnevezést kölcsönzi a Britannica Hungarica nagyenciklopédia és magyar helyesírás szerint írja. A g hang megjelenése talán a Lettországban található, és Žemaitijával határos Zemgale (latinul: Semigalli) terület nevével lehet összefüggésben. A lett Zemgale szóban ugyanúgy az 'alacsony' jelentésű zems szó található, mit litván társáéban. A gals 'vég'-et, ebben az esetben 'határterület'-et jelent, és más földrajzi nevekben is megtalálható (pl. Latgale). Ez a névváltozat található a finn samogiitti(n kieli) és az angol samogitian language. A magyar történelemtudományban a területet Szamogitia és Szamogétföld elnevezése a leggyakoribb, a lakosokat pedig szamogitok-nak vagy szamogétok-nak, gyakran szamogit litvánok-nak hívják, bár a területre létezik g nélküli változat Samaitia formában.
Bojtár Endre baltisztikai monográfiájábanBojtár 1997. ezt a nyelvjárást žemaitis nyelvjárás-nak nevezi, amely névben a žemaitis 'Žemaitija területen lakó vagy onnan származó férfi' jelentésű litván szót használja alanyesetű formában.
Mindezek alapján a szamogit nyelvnek avagy nyelvjárásnak számos potenciális alternatív elnevezése lehet, például: szamogét nyelv, szamogét nyelvjárás, szamogitiai nyelv, szamogitiai nyelvjárás, žemaitis nyelv, žemaitis nyelvjárás,žemaitijai nyelv, žemaitijai nyelvjárás, alföldi nyelvjárás, valamint egyéb megoldások.<ref>A nyelvek elnevezésében rendre el szokták hagyni a képzőket és az alanyesetű esetvégződést is, pl. német lettisch > magyar lett; újabban megnevezett nyelveknél azonban gyakori a terület alapú -i képzős változat, pl. angol welsh : magyar walesi. Általában a gyakori birtokos esetű végződést is elhagyják, pl. vepsze vepsän kel''' : magyar vepsze nyelv; de előfordulnak olyan nevek is, amelyekben az adott név birtokos esetben áll, pl. võro võro kiil > magyar võro nyelv.</ref> Mindezekhez hozzátartozik, hogy a szamogitok következetesen nyelv-ként, míg a litván adminisztráció következetesen nyelvjárás-ként határozza meg a szamogitot.
A litván nyelv nyelvjárásai
415px|bélyegkép|balra|A litván nyelv nyelvjárásai
A litván nyelv két nagy nyelvjárási csoportra oszlik. Az egyik az északnyugaton beszélt žemaičių tarmė avagy alföldi nyelvjárás, a másik az ország többi részén használt aukštaičių tarmė avagy felföldi nyelvjárás. A litván irodalmi nyelv ez utóbbin alapul.
Az alföldi, vagyis a szamogit nyelvjárás további alnyelvjárásokra osztható. Az nyugati szamogitot a térkép barnával jelöli. Az északi szamogitnak van kretingai és telšiai változata, előbbi lazac színű, utóbbi rózsaszín. A déli szamogitnak van raseiniai változata, amely narancssárga, és varniai, amely citromsárga.
A felföldi nyelvjárási terület az ország területének nagyobb részét foglalja el, beszélői körülbelül háromszor annyian vannak.Bojtár 1997: 172. A térképen a zöld színek jelölik a nyugati, a kékek pedig a keleti felföldi nyelvjárásokat; a lila a déli nyelvjárást mutatja.
Története bélyegkép|balra|350px|Litvánia kultúrtájai
Szamogitia sok tekintetben másképpen fejlődött, mint a többi litvánok által lakott terület. Ez földrajzi elhelyezkedésével magyarázható: a tengerparti terület mindig is stratégiai jelentőséggel bírt, szárazföldi hidat képzett Livónia felé. Mivel Szamogitia a hódítások célpontjában volt, ezért a terület sokáig megőrizte közigazgatási különállását, bizonyos privilégiumokkal bírt, lazábbak voltak a feudális viszonyok, ugyanakkor erős volt a lokális identitás és kultúra.
A Kardtestvérek rendjének megalapítása A balti törzsek szétválása a Drang nach Osten névvel is illetett német terjeszkedés idején gyorsult fel. A Baltikum meghódítására tett kísérlet fontos állomása volt, amikor Albert rigai püspök megalapítja a Kardtestvérek rendjét 1202-ben, amely hamarosan terjeszkedésbe kezdett és 1218-ban elfoglalja Észtország északi részét. A további területszerzések nyomán 1228-ban létrehozták a történelmi Livóniát, amelyhez folyamatosan csatolták a megszerzett balti területeket, és amely 1560-ig állt fenn.
Szamogitia mint törzsi terület A litván területek elleni hadjárat 1229-ben kezdődik. A balti törzsek keményen ellenállnak a hódítóknak. 1236-ban a saulei csatában a litvániai Šiauliai-nál a szamogitok és a szemigallokA mai Lettország Zemgale területén élők történelmi elnevezése. egyesült serege döntő vereséget mér a Kardtestvériségre, a halottak között van a nagymester is. A veszteség arra kényszeríti a Kardtestvériséget, hogy összeolvadjanak a Német Lovagrenddel. A Lovagrenddel vívott harc nyomása alatt a litván törzsek folyamatosan közelednek egymáshoz, végül 1253-ban Mindaugas (szamogitül: Mindaugs) a sok kis királyság helyén létrehozza a Litván Nagyfejedelemséget, maga pedig Litvánia első fejedelme lesz.
1260-ban a durbeni csatában a mai Lettország területén található Durbe mellett a lettek, kúrok és litvánok egyesített serege legyőzi a Német Lovagrendet. A győzelem nyomán a rend által elfoglalt területeken lázadások törnek ki, amelyeket a rend csak nehezen tud leverni: 1274-ig tart porosz felkelés, 1290-ig pedig a livóniai felkelés leverése. Ugyanebben az évben elfoglalják a szemigallok által lakott Zemgale tartomány utolsó erődítményét is, és a tartomány beolvad Livóniába.
1385-ben a krevai unió keretében Jagelló (litvánul: Jogaila, szamogitul: Juogaila) litván fejedelem megállapodik a lengyel nemességgel: országát katolikus hitre téríti, a lengyelektől elfoglalt területeket pedig visszaszolgáltatja, cserébe elnyeri Hedvig lengyel királynő kezét. Jagelló II. Ulászló néven lengyel király lesz, és létrejön a Lengyelország és Litvánia közti perszonálunió. E közben 1404-ben a Német Lovagrend elfoglalja Szamogitiát.
A nyugatbalti nyelvű kúrokkal való együttélés nyomán a szamogit számos nyugatbalti jellegzetességet vett fel: (Elöl a litván, utána a szamogit nyelvű példa.) A közbalti i-ből ė lett (pl. daryti : dėrbtė 'csinálni', anglisškai : onglėškā 'angol', gimtadienis : gėmėma dėina 'születésnap'). A közbalti u-ból o lett (pl. bulvė : bolbė 'burgonya', cukrus : sokros 'cukor', sūnus : sūnos 'fia'). Nyugatbalti ei (ėi) diftongus a keletbalti ie helyén (pl. vienas – vėins ’egy’, diena – dėina ’nap’, sniegas – snėigs ’hó’). A ti és di hangkapcsolat megmaradása szemben a litván ti>či és di>dži változással (pl. skaičius – skaitlios ’szám’; medžiaga – medaga ’anyag’, pradžia – prodė ’kezdet’). Nem csak a nyugatbalti nyelvek hatottak erősen a szamogitre, de a velük törzsi szövetségben élő szemigallok/zemgalok (tkp. lettek) nyelve is: Az -as végződés -s alakúvá változott hasonlóan más balti nyelvekhez: lit. tėvas 'apa' – sgt. tievs – lett tēvs 'apa' – ltg. tāvs 'apa'. Az eltérő hangtani fejlődés rendszerszintű eltávolodásokhoz vezetett. Lásd még: Főnévragozás.
Szamogitia mint önálló terület a Lengyel-litván Unión belül 1410-ben a grünwaldi csatában a lengyel és litván egyesített sereg legyőzi a Német Lovagrendet a mai Lengyelország területén található Grunwald mellett, a csatában szamogit lázadók is részt vesznek. A győzelem után a Lovagrend terjeszkedése megáll.
1413-ban Nagy Vitold (litvánul: Vytautas Didysis, szamogitul: Vītauts Dėdlīsės), litván nagyfejedelem véglegesen a Lengyel–Litván Unióhoz csatolja Szamogitiát. Európában utolsóként, 28 évvel a többi litván terület után, a szamogitokat is megkeresztelik. A terület megtartja bizonyos fokú önállóságát, külön püspökséget kap, és míg más litván területek vajdasággá alakulnak, Szamogitia fejedelemség marad, és megtartja kiváltságait. A területen lazábbak a feudális kötöttségek és erős a helyi önazonosságtudat. Ennek része még, hogy a keresztény vallást továbbra sem fogadják el egységesen a szamigotok. Sokan titokban továbbra is áldoznak hagyományos isteneknek és őriznek ősi szokásokat, amelyek a reformáció litvániai megjelenéséig fennmaradnak.
1569-ben a lublini unió keretében szorosabbra fűzik Lengyelország és Litvánia unióját lengyel erőfölénnyel. Az unió központja Varsó lesz, és Lengyelországhoz csatolják az ukrán területeket, megkezdődik a birodalomban a lengyelesítés.
Szamogitia Litvánia részeként 1759-ben, Lengyelország harmadik felosztása után a litván területek Szamogitiával együtt orosz kézre kerülnek. Szamogitia az oroszok elleni ellenállás központja és az anyanyelv őrzője lesz, itt csempészik a litván nyelvű könyveknek, amelyet az orosz hatalom betiltott. 1919-ben, az első világháború után Litvánia függetlenedik, és 1939-ig önálló állammá lesz, Szamogitia pedig ennek része. 1940-ben Litvánia Szovjet megszállás alá kerül, amely alól csak 1991-ben szabadul fel, amelytől kezdve ismét önálló állam. Žemaitija a mai Litvánia öt nagy kultúrtájának egyik Aukštaitija, Dzūkija, Mažoji Lietuva és Suvalkija mellett.
180px|bélyegkép|jobbra|A szamogit származású Simonas Daukantas a százas litván litas-on. Az erőszakos lengyelítés és oroszosítás hatására a litván nyelv visszaszorult családi használatba. A 19. század nemzeti mozgalmai a Baltikumot is elérték. A litván nyelv megmentését és a litván önrendelkezés kivívást célul kitűző Litván nemzeti ébredés (litvánul: Lietuvių tautinis atgimimas) mozgalmának két szakasza volt. A 19. századi szakaszt szamogit újjászületés-nek, a 20. századi szakaszt pedig éneklő forradalomnak nevezik. A viszonylagos önállósággal bíró, és a litván nyelvet jobban megőrző szamogit területek lettek a kiindolópontja a nemzeti mozgalomnak, a mozgalomban vezető szerepet töltöttek be a Vilniusi Egyetem diákjai: Silvestras Valiūnas, Simonas Stanevičius (szamogitül: Sėmuons Stanevičios), Simonas Daukantas (szamogitül: Sėmuons Daukonts) és Motiejus Valančius (szamogitül: Muotiejos Valončios avagy Muotiejos Valontė), akik mind szamogitiaiak voltak, és akiknek vitathatatlan szerepük volt a litván irodalmi nyelv létrehozásában.
Hangtan és írás Magánhangzók A szamogit nyelvben tizennégy magánhangzó található: hét rövid és hét hosszú.