A Luftwaffe a Harmadik Birodalom légiereje volt, melynek létrehozása az Adolf Hitler vezette NSDAP hatalomra jutása után kezdődött meg. A Luftwaffe a szárazföldi erők (Heer) és a haditengerészet (Kriegsmarine) mellett a Wehrmacht három részhadseregének egyike volt a náci Németországban. A Luftwaffe főleg a légierőből és a légvédelmi csapatokból állt, de a második világháború során szárazföldi katonái is voltak a hadsereg támogatására.
A Luftwaffe létrehozása Az első világháború után Annak ellenére, hogy Németországnak a versailles-i békét követően demobilizálnia kellett a Császári Légierőt, és légierőt sem tarthatott fenn, már az 1920-as években és az 1930-as évek elején a Weimari köztársaság titokban civil intézményeknek álcázott katonai pilóta‑kiképzőközpontokat és titkos légi egységeket hozott létre, mint például a Deutschen Verkehrsfliegerschulen, a Hanseatische Fliegerschule vagy a Deutsche Flugwetterdienst.
A Luftwaffe felépítése Ennek első lépését már 1933. február 9-én megtették, amikor 40 millió német birodalmi márkát (RM) különítettek el a légi fegyverkezés céljaira, ez az összeg 1933 nyarára 53 millió márkára nőtt.
Német repülőgép-ipari cég Hadi megrendelések összege 1933 első félévében (RM) Heinkel konszern 10 957 338 Dornier konszern 9 392 000 BMW 7 744 330 Junkers konszern 6 087 393 Siemens & Halske 6 042 500 Arado konszern 5 849 000 Focke-Wulf konszern 2 767 000 Argus-Werke 1 566 030 Klemm-Werke 884 000 Bayerische Flugzeugwerke 745 000 Daimler-Benz 604 000 Hirth-Werke 413 000
Ez azonban csak szerény kezdet volt. 1933. április 1-jén a birodalmi légügyi megbízott új költségvetéssel állt elő, amelyben 168 millió birodalmi márkát szántak a légierő fejlesztésére. 1933. április 6-án az iparmágnásokkal tanácskozást tartottak a légierő fejlesztésének elképzeléseiről. Ennek eredményeként a Harmadik Birodalom minden erejét arra összpontosította, hogy egy bombázórepülő-erőt hozzon létre. A tanácskozás után négy héttel megszületett a Knauss által kidolgozott légierő elmélet, melynek két alapja van: az ellenséges városok és gyárak bombázása, ezzel megnehezítve a mozgósítást; az ellenség repülőgépeinek megsemmisítése még a reptereken.
A légitámadások elsődleges céljaként Franciaországot és Lengyelországot jelölte ki. Másodlagos célpontként Belgiumot és Csehszlovákiát nevezte meg. Ehhez 15 bombázórepülő ezred felállítását javasolta. Minden repülőezred 26 bombázóból és 6 felderítő repülőgépből állt volna a javaslat szerint. Ezt az elméletet Erhard Milch, a Légügyi Minisztérium államtitkára jóváhagyta. A Luftwaffe 1933-as terveiből jól látszik, hogy mennyire áthatotta a német légi hadviselést ez az eszme. A Birodalmi Légügyi Minisztérium 1933 júniusában kidolgozta az elmélethez igazodó légierő-fejlesztési programot. A program kitűzött célja az volt, hogy 51 repülőszázadot felállítsanak 1935-ig. Erre a célra újabb 25 millió márkát fordítottak.
Miután a program még mindig nem felelt meg a német imperialista törekvéseknek, ezért 1933 szeptember végén és október elején egy újabb programot nyújtott be a nemrégiben létrehozott repülőparancsnokság, amelyet Hermann Göring és Milch vezetett. A tervben előírták, hogy 1935. október 1-ig 1610 harci repülőgépnek kell elkészülnie. A német hadsereg légi hadviselés politikája eltért minden más országétól. Míg más országokban a légierő fő feladatának a szárazföldi csapatok támogatását tekintették, addig a németeknél a fő feladatot a távolsági légi hadműveletek jelentették, amelyek legtöbb esetben a városok, ipari létesítmények stb. bombázását jelentette. A repülőgépeket a rugalmas támadó hadjáratokhoz tervezték. Így a Blitzkrieg idején szoros kapcsolatban álltak a Wehrmachttal. A németek ekkoriban Kelet- és Délkelet-Európában gyors hadjáratra számítottak. Nyugat-Európában viszont hosszadalmas állóháborúra készültek, amelyet a légierőnek kell majd eldöntenie. Hatalmi törekvéseik fő akadályának a Szovjetuniót tekintették. A várható harcokban azonban saját erőiket túlértékelték és arra készültek, hogy a szovjet csapatokat gyorsan lerohanják és megsemmisítik. Ebben a feladatban a Luftwaffénak jelentős szerepet szántak. A spanyol polgárháború során a német hadvezetés felismerte, hogy a repülőgépeket hatékonyan alkalmazhatják az ellenséges tankok megsemmisítésére, így 1939 elejétől a légierő és a szárazföldi csapatok együttműködése még szorosabbá vált. Erre azért is szükség volt, mert a német fegyverkezés 30%-át a légierő fejlesztése tette ki. Ez nemcsak hatalmas pénzösszeget jelentetett, hanem a repülőgépek számának rohamos növekedését is.
Év Fegyverkezésre fordított összeg (millió amerikai dollár) Repülőgépek száma (db) 1935 900 3183 1936 1000 5112 1937 1200 5606 1938 1550 5235 1939 2550 8295
A háború előtti hat év során a repülőgépek hatótávolsága is jelentősen nőtt, 1939-re a három repülőgépnem hatótávolsága (km) az alábbiak szerint alakult: Nehézbombázók: 3600 Könnyűbombázók: 1250 Vadászrepülőgépek: 1000
A Luftwaffe vezetése Vezérkar A Luftwaffe vezetője az alapítástól kezdve Hermann Göring volt, akit Hitler utasítására a háború vége előtt nem sokkal Robert von Greim váltott fel. Az irányítás a Birodalmi Légügyi Minisztériumból folyt, amely szerepét 1944 áprilisától a Luftwaffe vezérkara, mint felelős hatóság vette át. Az újonnan létrehozott légierő stratégiai beállítottságának kialakulásában fontos szerepet játszott annak első vezérkari főnöke Walther Wever, aki 1935 márciusától töltötte be ezt a pozíciót. Ő már 1933. szeptember 1-től a légügyi parancsnokság hivatalának a vezetője volt a Birodalmi Légügyi Minisztériumban és már a légierő fejlesztésének kezdeti éveiben fontos szerepe volt. 1936. június 3-án egy repülőgépbalesetben életét vesztette. A légierő létrehozása alatt végig Erhard Milch, a Birodalmi Légügyi Minisztérium államtitkára volt a Luftwaffe főfelügyelője. Wever halála után Ernst Udet lett, Wilhelm Wimmers utódjaként a Birodalmi Légügyi Minisztérium technikai hivatalának vezetőjévé kinevezve. Ezt a pozíciót az 1939. február 1-től létrehozott "Generalluftzeugmeister" hivatala töltötte be. Udet egy szenvedélyes pilóta volt, azonban nem volt tehetséges szervező, így a feladat hamar túlterhelővé vált számára. 1941 novemberében bekövetkezett halála után Erhard Milch vette át a pozícióját. Hans Jeschonneket a Luftwaffenél 1939. február 1-től szolgáló vezérkari főnököt Günther Korten követte. Miután Jeschonnek alkalmasságát a Hamburgot ért súlyos légitámadás után megkérdőjelezték, a Peenemündét ért első súlyos bombázás után öngyilkos lett.
Légiflották és légtérparancsnokságok
A háború kezdete előtt a Luftwaffe 4 légiflottába volt szétosztva, amelyek területi alapon voltak légtérparancsnokságokba rendelve. A Luftflotte 1 (Berlin) az I., III., és IV. légtérparancsnokságból állt, amíg a Luftflotte 2 (Braunschweig) a VI. és XI. légtérparancsnokságnak parancsolt. Délnyugat-Németországban volt a Luftflotte 3 (München) a VII., XII. és XIII. légtérparancsnoksággal, míg a Luftflotte 4 (Wien) a VII. és XVII. légtérparancsnoksággal délkeletet fedte le.
A Luftwaffe légtérparancsnokságai hasonlóak voltak, mint a katonai körzetek (németül: Wehrkreise) a hadsereg szervezetében, amelyek meghatározott területi feladatokat vállaltak. Ezek a feladatok mindenek előtt a Luftwaffe berendezéseinek és reptereinek adott körzetben történő fenntartását és az utánpótlás kiképzését jelentették. 1939. szeptember 1-jei állapottól Németországban 10 légtérparancsnokság volt, amelyeket római számokkal jelöltek. A számozás nem volt folyamatos, mivel egyes légtérparancsnokságok összevonásra kerültek.
Később a háborúban a légiflották, amelyek száma 1940-től 1944-ig hétre nőtt, parancsoltak a Luftwaffe kötelékeinek a fronton. A légiflották 1-től 6-ig lettek átszámozva és mindig különböző hadszíntereken lettek elhelyezve. Ezenkívül létezett a Luftflotte Reich, amely a birodalmi területekért volt felelős. A Luftwaffe a megszállt területeken is alakított ki légtérparancsnokságokat és légvédelmi parancsnokságokat, amelyek azt a feladatot látták el, mint a Luftgaeu Németország területén.
A spanyol polgárháborúban A Luftwaffe első bevetésére a spanyol polgárháborúban került sor. Az első 20 Ju 52 repülőt 1936. június 26-án küldték a spanyol nacionalisták támogatására. Milch július 31-én további 86 repülőt küldött a nacionalistáknak. Ezekre a gépekre épült a novemberben létrehozott Condor légió. A szovjetek beavatkozása miatt a köztársaságiak 1937-ben légi fölényt szereztek, ez arra kényszerítette a németeket, hogy a korábban ide küldött gépeiket a legújabb típusokra cseréljék. Az elavultnak ítélt gépeket átadták a spanyol fasisztáknak. 1938 elejéig a Luftwaffe újabb és újabb repülőket vetett be Spanyolországban. Így a korábbi négyszeres túlerő hatszorosra nőtt. Ez a légi túlerő nagyban hozzájárult a fasiszták 1939 májusában elért katonai sikeréhez.
A második világháborúban 1939 Lengyelország A Luftwaffe több mint 2000 gépe 1939. szeptember 1-jén 4 órakor támadta meg Lengyelországot. Céljuk a lengyel repülők megsemmisítése, valamint a lengyel falvak és városok bombázása volt. A német repülőknek szorosan együtt kellett működnie a szárazföldi csapatokkal. A feladat megoldására a Condor légió utolsó parancsnokát, Wolfram von Richthofent jelölték ki. A feladat megoldására mozgó repülőgép-irányító csapatokat hoztak létre, amelyek a szárazföldi csapatokat követték, és folyamatos összeköttetés biztosítottak a repülőgép kötelékekkel. A Luftwafféban egy speciális alakulatot is létrehoztak, amely 10-14 repülőrajból állt, a csoport egyetlen feladata a 16. páncéloshadtest varsói előretörésének biztosítása volt. Ezt a hadmozdulatot tekinthetjük a Blitzkrieg első alkalmazásának, amely a páncélosok és a zuhanóbombázók szoros együttműködésén alapult. A Luftwaffe a lengyel közlekedési és hírközlő vonalak bombázásával a lengyel haderő harcképességét minimálisra csökkentette. A tervszerű bombázások száma szeptember 18-ára elérte a 9029-et. A németek hamar megszerezték a légi fölényt, viszont a lengyel légierőnek csupán 7%-át semmisítették meg a földön. A lengyel pilóták ellenállását jelzi, hogy a Luftwaffe szeptember 30-áig 521 repülőgépet vesztett. Lengyelországban került sor a háború első nagyszabású bombázására is, amikor a németek néhány nap alatt Varsót szinte földig rombolták. A támadássorozat alatt a Luftwaffe megközelítőleg 5818 tonna bombát dobott le. Ez a Lengyelországra ledobott bombák 1/3-ának felel meg. A Lengyelország elleni támadást a németek főpróbának tartották, annak érdekében, hogy Nyugat-Európában elkerüljék az állóháborút. A háborúra való felkészülés során a Luftwaffét Észak-, Dél- és Nyugat-Németországban helyezték el. Ezzel a légi hadviselést sokkal rugalmasabbá tették.
1940 Nyugat-Európa