Marconnay Tibor (eredeti neve: virtsológi Rupprecht Tibor) (Sajtoskál, 1896. február 12. – Budapest, 1970. április 13.) költő, újságíró, műfordító, jogász. Garai Gábor költő apja.
Életútja Az evangélikus vallású soproni eredetű nemes virtsológi Rupprecht család leszármazottja. Apja virtsológi Rupprecht Olivér (1858–1942), országgyűlési képviselő, felsőházi tag, sajtoskáli nagybirtokos, anyja báró Beaulieu-Marconnay Martha Jeanne Claire Gilberte (1866–1957) asszony volt. Apai nagyszülei virtsológi Rupprecht Lajos (1807–1889) sajtoskáli nagybirtokos és alsókáldi Káldy Terézia (1827-1898) asszony voltak. Anyai nagyszülei báró Oliver von Beaulieu-Marconnay (1827–1911), császári és királyi kamarás és Valentine von Meinertzhagen-Carseboom (1833–1869) úrnő voltak. Apai dédszülei a tekintélyes ősrégi dunántúli evangélikus nemesi családnak a sarja, alsókáldi Káldy József (1796–1883) Sopron vármegye alispánja, táblabíró, földbirtokos és chernelházi Chernel Cecília (1805–1873) asszony voltak. Marconnay Tibor apai dédapja, Rupprecht János (1788–1863) Sopron város tanácsosa, a soproni Rupprecht cukorgyár tulajdonosa, aki 1838. július 5-én V. Ferdinánd magyar királytól nemességet, a "virtsológi" nemesi előnevet, családi címert, valamint a virtsologi birtokot szerezte meg királyi adományként.A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 66. kötet - 688 - 690. oldal Marconay Tibor fivére, virtsologi Rupprecht Olivér (1898– ?) nemzetgyűlési képviselő, felsőházi tag, sajtoskáli nagybirtokos, a szélsőjobboldali Magyarság című lap tulajdonosa és szerkesztője volt.Kristó Nagy István: Németh László feketelistán
A jogi egyetem elvégzése után újságíró lett, több lapnál is dolgozott. Első írásai eredeti neve alatt jelentek meg, 1923-ban író névként anyja nevét vette fel. 1925-ben megnősült és nyíregyházi feleségéhez, Garay Eta versmondóművészhez költözött. Eredeti forrása: Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája, I. Nyíregyháza, Jósa Múzeum, 1996. Fiuk 1929-ben már Budapesten született, de nem az apa, hanem az anya nevét kapta, nevelése is egyedül anyjára hárult.
Marconnay Tibor első verseskötetét (A túláradó élet, 1922; még Rupprecht néven alatt) Kosztolányi Dezső méltatta a Nyugat hasábjain. A szerzőt „türelmetlen keresővágy” jellemzi – írta – „Iskolázottság, sok képesség, több ellentétes irányú fejlődési lehetőség tárul elém a könyv olvasása után.”Kosztolányi Dezső: A túláradó élet Nyugat, 1922. 7. szám.
A tizennégy évvel későbbi kötet (Világtükör, 1936) „szonetthalmaza” többé-kevésbé fordulatot jelent a költői pályán. „Marconnay lényegsűrítésnek nevezi költészete új állomását s valóban az eredmény valami ilyesmit mutat” – állapította meg Radnóti Miklós, szintén a Nyugatban. A korábbi formabontó, izgatott, „túláradó” hangvételű költemények után ekkori versei „képeiből hiányzik a belső indulat és nyelvének izgalmát a hang állandó nemessége váltja fel, a nyelv biztosabb, a költői közhelyektől tisztább, de gondolatibb lett és a változásban színeit vesztette.”Radnóti Miklós: Világtükör Nyugat, 1936. 8. szám. Későbbi verseinek jelentős része is szonett, ez a nagyon is kötött versforma, melyet kitartó gonddal fejlesztett.
Az 1930-as évek végén és a világháború éveiben Marconnay Tibor szélsőjobboldali nézeteket vallott. Fivére lapjába írt cikkeivel részt vett a nácizmus hazai propagálásában, kritikáit erős zsidóellenesség jellemezte. 1945 után sokáig nem jelenhettek meg művei, új kötete csak 1963-ban látott napvilágot.
Házassága és leszármazottjai Dr. virtsológi Rupprecht Tibor Olivér Antal Kálmán Lajos 1925. május 15-én Budapesten a IV. kerületben feleségül vette a római katolikus Garay Etelka Klára Ilona (Nyíregyháza, 1897. december 7. –Budapest, 1975. június 2.) kisasszonyt, akinek a szülei dr. Garay Kálmán (1852–1906), ügyvéd, országgyűlési képviselő, és Andráscsik Anna voltak; dr. Garay Kálmán eredetileg a "Ferlicska" vezetéknév alatt született és 1905-ben, gyermekeivel együtt vette fel a "Garay" nevet. Marconnay Tibor és Garay Etelka 1935. június 4-én váltak el.
A házasságukból született: virtsológi Rupprecht (Garai) Gábor (Budapest, 1929. január 27. – Budapest, 1987. szeptember 9.) Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus virtsológi Rupprecht Klára virtsológi Rupprecht Margit
Munkái Rupprecht Tibor: A diadal és egyéb dolgok; Hornyánszky Ny., Bp., 1920 A túláradó élet (versek, 1922) Kacagva tört ki a faun a pagonyból (versek, Budapest, 1927) Az ember ellen. Marconnay Tibor 72 új verse; Első Kecskeméti Ny., Kecskemét, 1934 Világtükör. 101 magyar, 8 német vers és 12 Heredia fordítás; Nyugat, Bp., 1936 Az idők kertje (szonettek, Budapest, 1938) Új nap. A költő hetedik verskötete: 100 új vers; Kultúra Ny., Pécs, 1940 Nincs híd a szakadék fölött (regény, Budapest, 1940) Csillagos ég (versek, Budapest, 1941) Dicsőséges zsákmány; Stádium, Bp., 1942 (Műfordítások) Budapest, magyar tájak, barátaink. Szemelvények Marconnay Tibor verses és prózai munkáiból. 1921-1942; ill. Kondor László, M. Regős Ferenc; Stádium, Bp., 1942 Sugaras őszi nap; Magvető, Bp., 1963 Éltem, hogy írjak; Magvető, Bp., 1978
Jegyzetek
Források
Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet. A költészet / Impresszionisták, szimbolisták c. alfejezet. (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
További információk A Nyugatban megjelent művei (Lásd az "M" betűnél!)
Kategória:Magyar költők Kategória:1896-ban született személyek Kategória:1970-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar újságírók Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyar jogászok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek