A nagy tanítás eredetileg a Szertartások feljegyzéseinek a 42. fejezete, de a -korban kiemelték, és a Négy könyvnek nevezett konfuciánus alapművek sorába helyezték. A bizonytalan keletkezési korú és szerzőségű írás Konfuciusznak tulajdonított mondásokat, valamint minden kohéziót nélkülöző, a konfuciánus értékek szerinti tanításokkal kapcsolatos idézeteket tartalmaz.
Története A Szertartások feljegyzései tartalmazta szövegeknek a szerzősége és a keletkezési kora egyaránt bizonytalan. Különböző művekből és korokból származó írások egybegyűjtésével állíthatták valamikor a Han-kor elején. Ugyanis ez a mű volt az egyike azoknak, amelyek a leginkább megsínylették az i. e. 213-ban által elrendelt könyvégetést, melynek célja az volt, hogy a -kori konfuciánus hagyományokra hivatkozó arisztokrácia előjogait az első császár eltörölje. A -dinasztia bukását követően, a Han-dinasztia első uralkodói minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy rekonstruálják a megsemmisült műveket, és ennek a kései kompilációnak a nyomai fedezhetők fel a Szertartások feljegyzéseinek szövegein.
A nagy tanítást a -kori konfuciánus filozófus és filológus, (朱熹; 1130–1200), A közép mozdulatlansága ( 《中庸》) című 31. fejezettel együtt kiemelte a műből, kommentárokkal ellátva a konfuciánus kánonnak az úgynevezett Négy könyv ( 《四書》) csoportjába helyezte a Beszélgetések és mondások, valamint Menciusz műve mellé.
Keletkezése, szerzősége A nagy tanítás fennmaradt szövege tartalmi szempontból két jól elkülöníthető részből áll. Az első egy összefüggő, ám rövid eszmefuttatás, a másik pedig egy szorosabb kohézió nélküli idézetgyűjtemény, amely a nagyrészt elveszett kommentár részét képezhette. Ez utóbbi részben szereplő idézetek közötti összefüggést már a Szertartások feljegyzéseinek Han-kori szerkesztői sem tudták feltárni és rekonstruálni. Erre a feladatra majd vállalkozott a -korban, de eredménye nem tekinthető többnek egy kísérletnél. Ugyanígy bizonyíthatatlan az a kijelentése, miszerint a mű első része magának Konfuciusznak a szavait tartalmazza, melyeket tanítványa, (曾子; i. e. 505–435) jegyzett le. Egy másik -kori tudós, (王柏; 1197–1274) szintén bizonyíthatatlan állítása szerint a Konfuciusznak tulajdonított szöveget a mester unokája, (子思; kb. i. e. 481–402) írta le. A nagy tanítás szerzőjével kapcsolatban tehát semmi hitelt érdemlőt nem lehet kijelenteni. A szöveg stiláris vizsgálata alapján, annak fejlett logikai érvelése okán a keletkezését általában a -kor végére helyezik.
Fordítása A magyar fordítása teljes terjedelmében Tőkei Ferenc tolmácsolásában olvasható.Lásd: Tőkei 1986. 180–190. o.
Megjegyzések
Jegyzetek
Források
Riegel, Jeffrey K. Li chi 禮記. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 293–297. Kínai filozófia, Ókor I. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Külső hivatkozások
Az eredeti kínai szöveg angol fordításban és kommentárjaival – Chinese Text Project Charles Muller angol fordítása
Kategória:Konfuciánus könyvek