James Henry Lane (Lawrenceburg, Indiana, 1814. június 22. – Leavenworth, Kansas, 1866. július 11.) az Amerikai Egyesült Államok indianai származású jogásza volt, aki önkéntesként harcolt a mexikói-amerikai háborúban és ezredesi rangig vitte.
Lane a háború sikerének farvizén ismertségét politikai karrierre váltotta. Az Indiana állami törvényhozás után Kongresszusi képviselő lett, de politikai karrierjében törés állt be az elmérgesedő vitában, melyet a közéletben a rabszolgatartásról folytattak. Az újrakezdéshez áttelepült Kansasbe, a Jayhawkerek oldalán részt vett a kansasi polgárháború véres összecsapásaiban és gerillavezetői tapasztalatát később az amerikai polgárháborúban kamatoztatta. Kansas belépett az Egyesült Államok tagjai közé, az északi lakosság megválasztotta Lane-t Kansas szenátorának (1861–1866). A háború folyamán szokatlan módon a Kongresszusban helyet foglalt szenátorként az Egyesült Államok szövetségi hadseregében szolgált és dandártábornoki rangot ért el. Az egész életében depresszióval küzdő Lane 1865-ös újraválasztása után 1866-ban öngyilkosságot követett el.
Lane nem keverendő össze a névhasonmásával, James Henry Lane virginiai tanár és katonatiszttel, aki a konföderációs oldalon harcolt a háborúban.
Élete thumb|left|350px|James H. Lane és felesége egy 1855 után készített felvételen.
Családi háttere Apja Amos Lane New York állambeli jogász volt. 1806. január 5-én feleségül vette Mary Foote Howse-t, akivel öt közös gyermekük született, két lány és három fiú. Mary 1798-ban, alig húszéves korában már megözvegyült és ifjúkori férje, Samuel Alfred Howse halála fölötti gyásza mélyen rányomta bélyegét a személyiségére. Pár hónapos kisgyermekével, Alfreddel nővére családjához kényszerült költözni és mikor azok Connecticutból megélhetést keresve elköltöztek, velük tartott. A New York állambeli Ogdensburgben, a Szent Lőrinc-folyó mentén frissen alapított kis településen találkozott Amos Lane-nel 1805 őszén.
1807 júliusában megszületett Amos és Mary első gyermeke, akit szintén Mary névre kereszteltek. Jobb megélhetést keresve a család továbbköltözni kényszerült, mint oly sokan mások, a vad nyugat felé, de a kis Alfredet Mary nővérének házában hagyták, aki ott is nőtt föl. Egy évre Cincinnati közelében, az ohiói North Bendben a Brown család farmján telepedtek le, ahol 1809 márciusában megszületett a második lánygyermek, Ann, és Mary metodistává keresztelkedett. Vallási meggyőződését később elmélyítve gyermekeit is ebben a hitben nevelte fel. A környék gazdaságilag prosperált a kenderipar felívelésének köszönhetően és Amos Lane jövedelmező jogászpraxist tudott kiépíteni Boone megyében, Indiana, Kentucky és Ohio államok határvidékén.
1810-ben A család az Ohio-folyó déli partjára, Tousey Townba költözött, ahol megszületett első fiuk, John Foote Lane. A família ekkor már rendezett körülmények között, saját portáján élt, Amos jogászirodája a burlingtoni megyeszékhelyen prosperált, Mary pedig iskolai tanító lett. 1812-ben már volt pénzük Burlingtonba költözni, ahol Mary magániskolát nyitott, melyet 70 gyermek látogatott. 1812-ben megszületett George W. Lane.
1814-ben a föderalisták politikai ereje megtört és a korábban elutasított Amos jogi gyakorlatot kezdhetett Indiana territóriumon, így a jeffersoni demokrata kötődésű család átköltözött az Ohio-folyó északi partjára, a Dearborn megyei Lawrenceburgbe. Amost 1815-ben kinevezték Dearborn megye vizsgálóügyészévé. James Henry Lane 1814. június 22-én született a lawrenceburgi otthonukban. Az ötödik gyermek volt a családban; nála fiatalabb csak az 1817-ben megszülető Jane húga és az 1819-ben születő William öccse volt. Alig egy hónappal születése után meghalt anyjának bátyja, ami megint súlyos gyászba borította Maryt. A melankolikus levertségre való hajlamot James is örökölte tőle.
Amost 1816-ban beválasztottak az Indiana állami törvényhozásba képviselőnek, majd 1817-es újraválasztása után a törvényhozás Demokrata párti frakcióvezetője lett. Az 1830-as években két cikluson át az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának indianai képviselője volt. Amos Lane a sikertelen újrázási kísérlet után visszatért az indianai politikába és jogászi karrierjét is folytatta.
Fiatalsága és családi háttere
Az 1820-as években folyamatos nyári lidércnyomást okozott a folyóparti településeknek a kolerajárvány. James kilencéves korában kolerában meghalt a négyéves William. Édesanyja a kiterjedt család minden tagjának halálakor összeomlott és a gyermekek már mindannyian elég idősek voltak hozzá, hogy megértsék és átérezzék a tragédiát. 1824-ben a gyermekek unokatestvére, Charles Davies után John Foote Lane is beiratkozott a West Point katonai akadémiára, így a család katonai háttere erősödött. John anyjához hasonlóan borongós alkat volt és James szinte sosem írt neki leveleket az akadémiára, amit a magány kínozta John hiányolt.
1824-ben Ann Lane feleségül ment George P. Buellhez, aki 1826-ban, örökbe fogadta elhalt testvére gyermekeit, közte unokaöccsét, Don Carlos Buellt. Az ifjú Don Carlos szülei halála után bácsikájához Lawrenceburgbe költözött és összebarátkozott a hasonló korú George-dzsal és Jamesszel. A harmadik kapocs a Buell és Lane családok között 1840-ben jött létre, mikor George Lane elvette feleségül Don Carlos hugát, Sallie-t.
James 16 éves korától fogva George bátyjával id. George C. Buell lawrenceburgi disznóhús kereskedésében dolgozott. 1831-ben anyja befolyására James Ann nővérével egyidőben metodistává keresztelkedett. Később ennek őszinteségét kétségbe vonták, de anyja korabeli levelei tanúsága szerint hitt a meggyőződésük őszinteségében. 1832. június 14-én, tizennyolcadik születésnapján James alkalmazottból üzleti partner lett Buell kereskedésében. A még a születésnapja előtt kitört Black Hawk háború novemberi lezárásakor a tárgyalásokon részt vevő James jövedelmező koncessziókra tett szert, a családi levelezés tanúsága szerint 2000 dollár értékben. A nullifikációs krízis idején Andrew Jackson elnök híveként az Unió oszthatatlan egysége mellett foglalt állást. Saját bevallása szerint 1832-ben, tizennyolc évesen megtartotta élete első politikai beszédét, melyben Jackson újraválasztását támogatta. Bátyja ekkor mint a hadsereg hadnagya a Jackson elnök indián kitelepítési politikáját intézte Ohio államban. A csaktó indiánok kitelepítésekor igyekezett befolyását és tudását az irányban hasznosítani, hogy sógora és öccse élelmiszervállalkozása üzleti megbízásokat kapjon.
1833 novemberében apja, Amos politikai karrierje zenitjéhez érkezett, mikor megválasztották Indiana állam képviselőjének és Washingtonba utazott kongresszusi székének elfoglalására. Mivel anyja nem kísérte el a fővárosba, a lawrenceburgi Lane rezidencia a gyermekek felnövésével sem ürült ki, mert a fiatalabbak, James, George és Mary jelenlétükkel próbálták magányossá vált anyjuk kedélyállapotát javítani. Az 1830-as évek első felében James üzleti utazáson New Orleansba hajózott, ahol megismerkedett a rabszolgasággal és az azt irányító Slave Pens piaccal.
1856 szeptemberében Nebraska City-ben tartott politikai beszédében úgy utal erre, mint egy az útra, amely megalapozta a rabszolgasággal szembeni ellenérzéseit: „A Mississippi partjain ébredtem rá a rabszolgaság intézményének felülvizsgálatára”, mikor útitársával kifogytak a pénzből és egy ültetvényen kopogtattak munkáért. Lane kiemelkedő képességű ácsként és asztalosként mutatta be útitársát és alkalmazását kérte, „mely mindkét félnek előnyére szolgálna”. A tulajdonos azonban hüvelykujját mellényébe akasztva gúnyosan azzal torkollta le őket: „Tegnap már két asztalost is vásároltam!” Lane, beszéde szerint megérezve a politikai jelentőséget arra gondolt: „Egek ura! Ha ezek az emberek asztalosokat, lakatosokat, gépészeket vásárolnak, vajon mennyi időbe fog telni, míg minket is eladnak azokon az emberárusító piacaikon?” 1856-ból visszatekintve ezt talán így nézett ki számára, azonban az 1830-as években James H. Lane még nyomát sem mutatta annak, hogy a rabszolgasággal akarnak konfrontálódni.
Családi tragédiák és a politikai karrier kezdete
1836 tavaszán James és George New Yorkba utazott üzleti ügyben és eközben megerősítették a Davies családhoz fűződő rokonsági kötelékeiket. Pár héttel később, májusban gyermekágyi lázban meghalt Jane húga, októberben pedig John bátyja lett öngyilkos. Anyja naplója szerint John annyira nem tudta elviselni a gondolatot, hogy húga egymaga maradt a túlvilágon, hogy igyekezvén védelmet nyújtani számára, szemen szúrta magát kardjával. George testvérük azonban meg volt győződve róla, hogy baleset történt. A kettős tragédia mélyen megrázta a családot és Jamesen is nem hegedő lelki sebeket hagyott.
James huszonegyedik évét betöltve a hagyománynak megfelelően függetlenné vált szüleitől és eldönthette, hogy milyen önálló életet kíván folytatni. John halálával apja elvesztette politikai munkáját megkönnyítő helyettesét. James elhatározta, hogy abbahagyja az üzletelést és George P. Buellel folytatott üzleti partnerségéből kilépve jogászi és politikai pályát kezdett építeni, mindkét területen apja nyomdokaiba lépve. 1837-ben elnyerte a lawrenceburgi postamester pozícióját. 1836-tól 1839-ig a városi tanács tagja és jegyző volt. 1840-re James megszerezte a jogászi képesítést Indiana államban, így helyettesíteni tudta a jogi irodában az indianai állami törvényhozásban ismét képviselővé választott apját. 1841. november 29-én a Lawrenceburgben feleségül vette Mary Elizabeth Baldridge-et. Öt közös gyermekük született, Ellie 1844-ben, James Henry Jr. 1848–ban, Anna 1852–ben, Mary 1854-ben és Thomas 1864-ben.
1840 januárjában skarlátot kapott, és meghalt a mindössze négy éves „Kicsi Jane”, James húgának leánya, majd 1841 augusztusában apja, Arthur St. Claire is betegségben hunyt el. 1841-ben Amos Lane is megbetegedett, de hosszú lábadozás után felépült. Ezalatt James a családi klán egy másik tagjával James P. Drake-kel dolgozott az indiana állami helyi politikában. Céljuk a Dearborn megye székhelyének Wilmingtontól való visszahódítása volt. 1844-ben sikerrel is jártak és Lawrenceburg ismét megyeszékhellyé vált. Ugyanez év márciusában megbetegedett és meghalt James nővére, George P. Buell felesége, Ann Lane Buell.
Szerepvállalása a mexikói háborúban A politikai előzmények 1844-ben James H. Lane Polk elnökké választását támogatta, mivel az expanzionista politika növekvő népszerűsége őt is elérte. Ez egyben a Demokrata párt egymással vetélkedő jacksoni és calhouni szárnyainak együttes háttérbe szorításával új pártegységet teremtett. James lelkesen támogatta Texas felvételét az Unióba, akkor is, ha az növelte az esélyét, hogy háború tör ki Mexikóval, mert szeme előtt már egy óceántól óceánig terjeszkedő Egyesült Államok lebegett. Az ideológiai indok, az autokratikus hatalom elnyomása alóli felszabadítás szintén jól csengett számára. James alig várta a politikai kapcsolatok megromlását és az elnök önkéntesek fegyverbe állítására vonatkozó rendeletét.
A hadjárat kezdete A Mexikói–amerikai háború kitörésével James K. Polk elnök felhívására Indiana 3000 önkéntest volt köteles kiállítani és Lane szervezni kezdte az állami milíciát. Saját vagyonából 750 dollárt áldozva igen gyorsan talpra állított egy ezredet a Jeffersonville mellett, melyért az Indiana State Bank lawrenceburgi fiókja kompenzálta. Erőfeszítése jutalmaként elnyerte a 3. indianai önkéntes ezred parancsnokságát. Katonáival sikerült jó viszont kialakítania, de közvetlen parancsnokával, az elnök által párthűségi alapon kinevezett névrokonával, Joseph Lane dandártábornokkal már jóval kevésbé. Zachary Taylor vezetésével 1846. június 19-én az Indiana dandár gőzhajóra szállva New Orleans-ba utazott, majd onnan Brazos de Santiago táborába a Rio Grande mentén. A rossz víz és a higiénés hiány miatt sok katona megbetegedett. Lane másokhoz hasonlóan olyan súlyos, krónikus hasmenéses fertőzést kapott, ami egész életében visszatérően kínozta és valószínűleg hozzájárult nehéz természetének kialakulásához.