Wade Hampton III az Amerikai Egyesült Államok demokrata párti szenátora (Dél-Karolina, 1879–1891), az Amerikai polgárháború lovassági tábornoka. Gazdag ültetvényes családból származott, a háború kitörése előtt neki volt a legtöbb rabszolgája Dél-Karolinában. Ezzel párhuzamosan először képviselője volt Dél-Karolina állami törvényhozásának, majd később szenátorként vett részt a munkájában.
A polgárháborúban segített felfegyverezni a Hampton Légiót. A hadseregbe közlegényként lépett be, de hamarosan ezredesi beosztást kapott a gyalogságnál. Harcolt a manassasi győzelemnél, majd a Virginia-félszigeti hadjáratban. A Seven Pines-i ütközetben súlyos lábsebet kapott. Jeb Stuart vezérőrnagy felismerte Hamptonban a tehetséges lovassági parancsnokot és a Hétnapos csata utáni átszervezés során elérte, hogy Hamptont az ő egyik új lovasdandárjának a parancsnokának osszák be. Az Antietami csatában a dandár a hadállás bal szárnyát képezte. 1862 októberében Hampton dandárja részt vett chambersburgi portyán. 1862 súlyos éhínséggel átvészelt telén hozzájárult az Észak-virginiai hadsereg életben tartásához és folyamatos portyákkal táplálta a súlyos aszály okozta rossz termés után éhező hadsereget. A Brandy Station-i ütközetben visszaverte a határozatlan uniós támadást. Részt vett Jeb Stuart gettysburgi portyájában, melynek során többször is megütközött az uniós lovassággal. Július 3-án végül srapneltől szenvedett súlyos sebesülést a Keleti lovasmezőn. 1864. májusában harcolt a Vadon csatában és megakadályozta Sheridan lovasságának kitörését a rengetegből. Jeb Stuart halála után rangidősségénél fogva kiérdemelte a lovashadtest vezetését, de Lee tábornagy vonakodott kezébe adni a teljes lovassági haderőt. 1864. augusztusában a Trevillian Station-i ütközet győzelme után végre egyesíthette a lovashadtestet. Segítségükkel a déli csapatok augusztus végén győzelmet arattak a Második Reams Station-i ütközetben. Szeptember közepén Hampton végrehajtotta a Bifsztek portyát, mellyel kb. egy hónapra biztosította a hadsereg ellátását. 1864 novemberében a Boydton Plank Road-i ütközetben elesett fia a fronton és megsebesült másik fia is.
A polgárháborút követő Rekonstrukció vége felé megválasztották Dél-Karolina 77. kormányzójának, s hivatalát 1876-1879 között töltötte ki. Kormányzóvá választását súlyos erőszakos cselekmények között érte el, melyet a Red Shirts nevű paramilitáris csoport követett el a Demokrata Párt érdekében a választások megzavarásával és a néger szavazók megfélemlítésével. A Hamptonnal szövetséges Red Shirts paramilitáris csoportjának kihágásai hozzájárultak, hogy a Demokraták 1876-ban megszerezték a kormányzói posztot. Hampton kormányzói ideje alatt ért véget a Rekonstrukció Dél-Karolinában. Második terminusát egy baleset következtében nem tölthette be, ám helyette beválasztották az állam Szenátusába. 1891-ig maradt Dél-Karolina szenátora.
Ifjúsága, pályafutásának kezdete és családi élete
thumb|350px|right|Margaret Frances Preston Hampton képmása, Hiram Powers alkotása, ma a Smithsonian intézetben van kiállítva. Wade Hampton III 1818-ban született a William Rhett házban, a dél-karolinai Charlestonban. A Hampton família nevezetes ősökre tekinthetett vissza. Apja Wade Hampton II ezredes (1791–1858) és Ann Fitzsimmons Hampton legidősebb fia lett a kicsi Wade. Édesanyja gazdag charlestoni családból származott. Az 1812-es brit-amerikai háború után apja vagyonos lett az USA délkeleti felének földspekulációján meggazdagodva. Hampton a dragonyosoknál szolgált és Andrew Jackson tábornok hadsegéde volt a New Orleans-i csatában. Az öregebbik Wade Hampton nagypapa a Függetlenségi háborúban alezredesi rangot ért el a lovasságnál, majd beválasztották szövetségi képviselőnek a Képviselőházba, végül az 1812-es háborúban dandártábornokként szolgált. A legifjabbik Wade nagybácsija, James Henry Hammond is fontos politikai pályát futott be, az Amerikai Egyesült Államok képviselője volt, majd Dél-Karolina kormányzója és végül az 1850-es évek végén az USA dél-karolinai szenátora lett.
Wade Hampton III gazdag ültetvényes családban nőtt fel és magániskoláztatásban vett részt. Négy húga volt és imádta a négy falon kívüli aktivitást a természetben. Szívesen lovagolt és vadászott, különösen a család észak-karolinai nyári rezidenciáján, High Hampton Innben.. Az ifjú Wade ismert volt róla, hogy vadászkirándulásokat tett az erdőkbe fekete medve után kutatva, mindössze egy késsel felszerelkezve. Néhányan arról számoltak be, hogy összesen 80 medvét ejtett el. Noha Ackerman véleménye szerint a nyolcvanas szám eltúlzott, de Hampton ennek ellenére kiváló és félelem nélküli vadászként volt nyilvántartva.
1836-ban Hampton diplomát szerzett a South Carolina College-on (ma South Carolina Egyetem) és noha jogásznak készült, végül soha nem praktizált. Apja különböző munkákkal bízta meg az ültetvények körül és idővel a dél-karolinai és mississippibeli ültetvényeket kellett felügyelnie. 1838. október 10-én Wade elvette feleségül a vele egyidős Margaret Frances Prestont. Öt gyermekük született: Wade IV 1840-ben, Thomas Preston 1843-ben, Sarah 1845-ben, John Preston 1846-ban és Harriet Flud 1848-ban. John Preston egyéves korában, 1847-ben meghalt. Harriet a nevét Wade húgáról kapta. 1843-ban az öregebbik Wade megtudta, hogy James Henry Hammond kormányzóként valamelyik lányát szexuálisan zaklatta. Az ebből származó pletykálkodás tönkretette Wade III összes hugának hírét; egyikük sem házasodott meg és Harriet 1848-ban, 25 éves korában meghalt. Wade felesége, Margaret 1852-ben hunyt el. A kicsi Harriet Flud, Wade III lánya pedig ötéves korában, 1853-ban hunyt el.
Az ifjabbik Wade apjához hasonlóan szintén politikai tevékenységet űzött a Demokrata párt színeiben. 1852-ben beválasztották a dél-karolinai törvényhozásba állami képviselőnek, majd 1858-tól 1861-ig az állami szenátusnak volt tagja. Hampton apja 1858-ban elhunyt és így Wade hihetetlen vagyont örökölt ültetvényekben és rabszolgákban. Ugyanebben az évben Wade ismét megnősül és Mary Singleton McDuffie-t vette el, aki éppen betöltötte a 18. évét. Négy közös gyermekük született, George McDuffie 1859-ben, Mary Singleton "Daisy" Hampton 1861–ben, Alfred 1863–ban és Catherine Fisher Hampton. Catherine még születése évében el is halálozott.
A polgárháborúban
A gyalogságnál A polgárháború kitörésekor Hampton lemondott szenátusi mandátumáról és közlegényként belépett a dél-karolinai milíciába. Dél-Karolina kormányzója, Francis W. Pickens azonbn ragaszkodott hozzá, hogy Hampton elfogadjon egy ezredesi beosztást. Noha katonai tapasztalata egyáltalán nem volt, az ültetvények irányítása és az állami politikában való részvétel elégséges vezetői képességgel látták el.
Mint az Uniós ezredekben a gazdag emberek szociális helyzetük folytán magasabb rangú beosztást vártak el, ugyanakkor anyagiakban is hozzájárultak a háborús erőfeszítéshez az ezredek felállításával. Hampton részben anyagilag állta a Hampton Légió nevű katonai egységének felállítását és meg is szervezte azt. A Légió hat századnyi katonát, négy lovassági századot és egy ütegnyi tüzérséget tömörített. Az összes fegyvert Hampton vásárolta számára.
Hampton született lovaskatona volt, bátor, taktikailag merész és kiválóan lovagolt. A korábban katonai rangot nem viselő emberek közül három érte el az altábornagyi rangot a háború folyamán. Richard Taylor és Nathan Bedford Forrest mellett Wade Hampton volt a harmadik közülük.
Hampton a Manassasi csatában esett át a tűzkeresztségen. A Buck Hillről (Bak-domb) hátráló konföderációs erők számára erősítést vitt és ezzel lehetővé tette, hogy Stonewall Jackson dandárja időben elérje őket és védelmi vonalat alakítson ki. Az uniós tüzérség elleni roham közben egy puskagolyó súrolta a homlokát. Ezzel megszerezte első sebesülését is, melyet még további négy követett a háború folyamán.
1861 telén a Hampton Legiót Gustavus W. Smith vezérőrnagy parancsnoksága alá osztották be. Smith hadosztálya Joseph E. Johnston tábornagy Észak-virginiai hadseregébe tartozott. A hadsereg 1862 tavaszán a Virginia-félszigetre lett átcsoportosítva és részt vett Yorktown védelmében, majd a Williamsburgi ütközetben. A Potomac hadsereg előrenyomulása elől Johnston egészen Richmond környékéig vonult vissza. 1862. május 23-án Hamptont előléptették dandártábornokká. Május 31-én, a Seven Pines-i ütközetben súlyos lábsebet kapott, de a nem szünetelő tűzben is lóháton tudott maradni, amíg sebét el nem látták. Hampton az elsősegély után betegszabadságot kapott, melyből a felépülése után visszatérve átsorolták egy Jackson parancsnoksága alatt levő dandárhoz. Ezt vezetve vett részt a Hétnapos csata végső ütközeteiben, bár a dandár utasításai folytán és Jackson passzív magatartása miatt nem látott heves harcokat eközben.
Átkerülés a lovassághoz
A Virginia-félszigeti hadjárat után Robert E. Lee tábornagy újraszervezte a lovasságot és immár mind lovassági hadosztályt Jeb Stuart vezetése alá helyezte. Stuart Hamptont választotta helyettesének és két lovasdandárja közül az egyik vezetőjének. Hampton tehetséges lovassági vezetőnek bizonyult. A tábornokot lóháton megfigyelők egyike úgy nyilatkozott, hogy Hampton lóháton nem is lovasnak nézett ki hanem inkább kentaurnak. Hampton dandárját hátrahagyták Richmond környékén, hogy George B. McClellan vezérőrnagy hadseregét szemmel tartsa a Virginia-félszigeten, míg a másik dandár Jacksonnal tartott az Észak-Virginiai hadjáraton. Így Hampton és emberei nem voltak jelen a hadjáratot sikerré tevő Második manassasi csatában.
A dandár csak később csatlakozott Lee főerejéhez és az Antietami csatában már a konföderációs erők balszélét biztosította. 1862 októberében Hampton erői részt vettek a Chambersburg portyán. Miután a pennsylvaniai város megadta magát a déli csapatoknak, rövid ideig Hampton lett a katonai kormányzója. 1862 telén Hampton portyák sorát vezette az ellenséges vonalak mögé. November 27-én 158 emberrel átkelt a Rappahannockon és 100 lovat, 92 foglyot ejtett a 3. pennsylvaniai lovasezred főörsének elfogásával a hartwoodi templomnál. December 10-én 520 katonával rajtaütött Dumfriesban levő őrségen és 50 foglyot ejtett, 17 szekérnyi felszerelést zsákmányolt. Egyik alkalommal sem volt vesztesége. December 17-18-án megpróbálta elérni Occoquant. Eközben le kellett küzdenie egy new jersey-i lovasezred ellenállását. de az ütközet ellenére 150 foglyot ejtett és 20 szekérnyi zsákmányt ejtett. Összességében jelentős mennyiségű zsákmányt rabolt mindenféle veszteség nélkül, és kiérdemelte Lee tábornagy elismerését és dicséretét. Stuart december 26-án 1800 embert és négy ágyút vitt az uniós vonalak mögé a Morrisville felé vezető gázlón átkelve. Lényegében megismételte Hampton portyáit, de ezúttal nem ejtettek lényeges zsákmányt. Ezalkalommal Hampton az északi oszlopot vezette. December 27-én megleptek és megszalajtottak két utánuk kutató uniós lovassági ezredet Occoquan és Dumfries között, majd átkergették az Occoquan-folyón. Stuart ekkor pár ad hoc döntéssel Viennán, a Frying Pan-farmon át Middleburgig vezette a portyát. A zsákmány nem volt jelentős, szinte nem érte meg az egy halott, tizenhárom sebesült és tizenhárom eltűnt veszteségét. A portyák miatt Hampton sem a Fredericksburgi, sem a chancellorsville-i csatában nem volt jelen.