A Suzuki Cultus az 1969-ben befejezett gyártású Fronte 800 után az első kiskategóriás próbálkozása a Suzukinak a korábbi miniautók után.A Suzuki Fronte 800-at 1965–1969-ig gyártották, összesen 2700 példányt. A GM-től származik az olajválság idejéről, amikor a kisautók divatba jöttek. Slágertermék volt az amerikai kontinensen is Pontiac Firefly, Suzuki Forsa, Suzuki Swift, Chevrolet Sprint és Geo Metro néven. Afrika kivételével minden kontinensre eljutott. Elsőként a 25. Tokiói Autókiállításon mutatták be. Neve, a Cultus, latin eredetű, imádatot jelent, melyet az angol nyelvű Cult (imádat) gyökön keresztül a Culture (kultúra) szóra vezettek vissza, amivel a Suzuki a modern autós kultúrához való hozzájárulásának vágyát akarta kifejezni. A Swift nevet használták a legtöbb piacon, Magyarországon is. Összesen két generációja van, az elsőt 1983–1988-ig, a másodikat 1988–2003-ig gyártották. Az első három-, és ötajtós, a második ezeken kívül négyajtós és kabrióváltozatban is kapható volt.
Néhány másik gyártó is árusította a Cultust, így a Chevrolet is Sprint, illetve Swift, a Holden is Barina, vagy a Maruti is 1000 és Esteem neveken. Mind az első (1986), mind a második (1992) generáció átesett egy ráncfelvarráson. Magyarországon 1992–2004-ig gyártották Esztergomban.
Első generáció (1983–1988)
Az olajárrobbanás után megerősödött a kisautók szegmense Észak-Amerikában, amibe a GM is szeretett volna bekerülni. Az új kisautót a Suzuki valósította meg és Észak-Amerikába is exportált. Ez azonban még nem volt elég nyereséges, ezért megjelent az autó Európában (Suzuki SA310, SA413, Swift), Ausztráliában és Új-Zélandon (Holden Barina, Suzuki Swift) is.
A gyártás előzményei Az olajválság az amerikai autópiacon is meghozta hatását, a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján számos kisautó jelent meg és jött divatba a korábbi nyolchengeres, ötméteres limuzinok helyett. A sok kis szedán mellett néhány csapotthátú is bemutatkozott. A japán autógyárak, így a Nissan, a Honda és a Toyota amerikai terjeszkedése is ekkor kezdődött. A General Motors is be szeretett volna lépni az új szegmensbe. Európai típusaikat, tehát az akkori Opeleket nem találták a helyi piac igényeinek megfelelőnek. Terveztek egy kiskategóriás típust, de már az elején rájöttek, hogy az akkor még „M-autónak” nevezett autót a drága munkaerőnek köszönhetően nem helyben kellene gyártani. A modell kulcsa mégis az alacsony ár lett volna, ezért a GM egy új partnert keresett, ami majd gyártja a tervezett kisautót. A General Motors megvásárolta a Suzuki részvényeinek öt százalékát 1981-ben. Ezzel szerződést kötött vele az M-autó gyártásáról. A szerződésben az is benne volt, hogy a kifejlesztett típusból az Amerikai Egyesült Államokba is fog a Suzuki exportálni.
Adatok a típusról Az 1981-es szerződéskötéskor a GM átadta a Suzukinak az M-autó terveit, a Suzuki részben a GM erőforrásait is használhatta. Két évvel később, 1983 októberében be is mutatták a típust, azaz a Suzuki Cultust a 25. Tokiói Autószalonon. Három- és ötajtós ferde hátú karosszériával kezdték árusítani. G10 jelzésű, akkor modernnek számító háromhengeres, 993 köbcentiméteres, 60 lóerős motor dolgozott benne. A mérnökök a súlycsökkentés érdekében mindent megtettek: mind a hengerfej, mind a blokk alumíniumötvözetből készült, a motor tömege mindössze 63 kilogramm volt.Összehasonlításként az akkori egyik legnagyobb vetélytársának, a Nissan Micrának a motorja 72 kilogrammot nyomott, pedig az is alumíniumból készült.
Nevei a különböző piacokon PiacNévÉvAjtók számaAusztráliaHolden Barina1985–19885AusztráliaSuzuki Swift1985–19883/5Kanada, Ecuador, Chile, USASuzuki Forsa1985–19883/5KanadaPontiac Firefly1985–19883/5Új-ZélandHolden Barina1985–19883/5Új-ZélandSuzuki Swift1985–19943/5KolumbiaChevrolet Sprint1986–20045JapánSuzuki Cultus1983–19883/5Észak-AmerikaChevrolet Sprint1985–19883/5
1983–1985
A piacoktól és a felszereltségtől függően kétféle első fényszóróval árusították, az olcsóbb típusokhoz süllyesztett téglalap alakú, a drágábbakhoz előrehozott üveg tartozott.
1985–1988
1985-ben minden piacon felfrissítették a modellt. Hátul a laprugókat tekercsrugók váltották fel. A műszerfalat és a teljes orrot lecserélték.
Észak-Amerika A Suzuki betartotta ígéretét: A Cultus őshazájában, az USA-ban is árusították, többféle néven, már néhány hónappal a japán debütáció után megjelent az Amerikai Egyesült Államokban Chevrolet Sprint, Kanadában pedig Pontiac Firefly néven. Suzuki márkanév alatt is futott Forsa névvel. A GM tervei azonban majdnem kútba estek a szigorú import-korlátozások miatt: kezdetben a Suzuki csupán évi 17 000 példány behozatalát engedélyezte, amíg a GM a típusból évente legalább 100 000 darab eladásáról álmodozott. Később sikerült elérnie, hogy a japán gyár a kvótát évi 80 000-re emelje. A gyártókapacitás kihasználatlan volt, ezért a Suzuki új országokba akarta exportálni a modellt, így érkezett meg Európába.
Chevrolet Sprint thumb|Chevrolet Sprint Turbo|250 px|left
1985-ben a Vauxhall, az Opel és a Chevrolet Chevette, valamint a Cultus másolataként jelent meg a Chevrolet Sprint Metro és a Chevrolet Sprint. Az ötajtós Sprint neve Chevrolet Sprint Plus. Kolumbiában is használták a Chevrolet Sprint nevet, ezt Bogotában gyártották, kisebb teherszállításra is alkalmas változattal kiegészítve (Sprint Commercial). Kolumbiában 2004-ig gyártásban maradt. Az első generáció neve GEN 1 mind a Swiftnél, mind a Sprintnél. Az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén volt kapható. A vásárlók az ER, a Base és a Turbo modellek között választhattak. 1987-ig a Chevette-tel párhuzamosan gyártották a Sprintet. Az Amerikai Egyesült Államokban a Sprint nevet a Geo Metro bevezetésével szüntették meg, viszont Kanadában még egy ideig használták. A Sprint ER-t és a Sprint Plust egyliteres, soros háromhengeres szívómotorral kínálták.
A modell árusítása egész Észak-Amerikára kiterjedt. Kezdetben még csak háromajtós, majd 1986-tól ötajtós Sprint Plus változatban is. A Sprint ER változat olyan extrákkal büszkélkedhetett, mint a műszerfalon megjelenő, a sebesség magasabbra kapcsolására figyelmeztető jelző. Légkondicionáló mindig, de háromfokozatú automata váltó csak 1986 óta tartozott egyes modellekhez. Minden modellhez elsőkerék-hajtás és 12 colos kerekek tartoztak.
A Kanadában és az USA-ban kapható Sprint Turbo motora soros háromhengeres, egyliteres, turbófeltöltős. A Turbo-változat csak piros és fehér színváltozatban létezett, a szívómotoros pedig piros, szürke, kék és 1987-ig világosbarna színben volt kapható.
Chevrolet Sprint Metro Az 1988-as modellévben a szívómotoros változat a Sprint Metro nevet kapta.
Suzuki Forsa A Suzuki a General Motorsszal még 1984-ben állapodott meg, hogy a más gyártók modelljein (Chevrolet Sprint, Pontiac Firefly) kívül Suzuki néven is exportál majd a Cultusból Forsa néven. Ecuadorban, Kanadában, Chilében és az Amerikai Egyesült Államokban is használták ezt a nevet 1985-től 1988-ig. Injektoros turbó- és karburátoros szívómotorral is kapható volt, mindkettő egyliteres, soros háromhengeres.
Ausztrália és Új-Zéland (Holden Barina (1985–1988)) bélyegkép|1986-os Holden Barina ML|250 px|left A Cultus egyik ausztrál és új-zélandi változata a Holden Barina.A másik használt név a Suzuki Swift volt. Első generációja, az MB vagy ML 1985-től 1988-ig volt gyártásban kizárólag ötajtós ferde hátú változatban. A nagy horderejű kampány a „Beep, Beep Barina” szlogent alkalmazta az autó népszerűsítésére. Az MB és ML közötti 1986-os ráncfelvarrás főként a hűtőmaszkon, a műszerfalon és a fényszórókon jelentkezik. Új-Zélandon 1985–1994-ig Suzuki Swift, és 1985 és 1989 között Holden Barina is kapható volt. Új-Zélandon a GTi-változatot is kínálták.
Európa A Cervo után a második európai Suzuki a GEN-1. Nagy-Britanniában és Hollandiában SA310 és SA413 volt, később Swift.Mint ahogy a Cervo is kezdetben SC100 kódjelzéssel jelent meg Európában. Magyarországra a GEN-1 még nem jutott el. Az egyliteres, soros háromhengeres motor fogyasztása igen kedvezőnek bizonyult: 100 kilométeren hat liter 87-es oktánszámú benzin elegendő volt számára.Ehhez az akkor divatos szögletes forma kedvező légellenállása is hozzájárult. Az alapmodellhez digitális műszerfal, fejtámlás első ülések, ötfokozatú váltó, fűthető hátsó ablak, valamint AM/FM sztereó rádió is tartozott. Némi felárat kellett fizetni a szervofékért, a halogén fényszórókért és a hátsó ablaktörlőért. 1986-ban az autó ráncfelvarráson ment keresztül, akárcsak a legtöbb másik piacon. A fényszórókat, a lökhárítókat és a hűtőmaszkot is érintették a változások. A motorválaszték pedig új, 1,3 literes, 68 lóerős négyhengeressel fejlődött. Sportos változatok is megjelentek, így a 82 lóerős, egyliteres, háromhengeres, turbófeltöltős motorú Cultus Turbo, vagy a Cultus GTi zászlóshajó. Az új változatot már Suzuki Swift néven forgalmazták Európában. A legközkedveltebb változat az 1,3 literes motorú volt.
Pakisztán A Pak Suzuki Karacsiban 1987-től Suzuki Khyber néven indította a Swift dél-ázsiai karrierjét. Valamivel tovább gyártásban maradt, mint a többi GEN-1-típus. A Khyber mellett a másik sikertermék az Alto-licenc, a Mehran volt. A Khyber motorja négyütemű, vízhűtéses, soros háromhengeres, 45 lóerős SOHC. A maximális sebesség 180 km/h volt. Váltója manuális, ötsebességes. A Khybert később a Margalla limuzin és a Cultus ferde hátú váltotta fel.
Az indiai Maruti 800 (Alto II) annyira sikeres volt, hogy egy Swift már nem kellett a piacra.A második generációs Suzuki Cultus már eljutott Indiába, Maruti 1000 és Maruti Esteem neveken.
GTi-változat A Suzuki 1986-ban mutatta be a Cultus GTi-t, amely a gyár zászlóshajója lett, stílusában és teljesítményében is eltérve a Cultus alapmodelltől. Kódjelzése AA33S. Kizárólag háromajtós karosszériával árusították. A Cultus GTi (Európában Swift GTi) motorja 1,3 literes, két vezérműtengelyes, 16 szelepes és 101 lóerős G13B. Az egyik első Suzuki volt, ami elektromos injektort használt a motorjában. A belsőtérben a piros volt az uralkodó szín, ezt a kijelzők, a kárpit és a biztonsági öv színe is bizonyította. Európában a Swift GTi a Volkswagen Golf GTi vetélytársává vált.
Második generáció
Magyarország népautója volt Swift néven a Cultus második generációja. A gyártást mindenhol folytatták, a piacot kiszélesítették. Több helyen átnevezték, a Khyberből például Margalla és Cultus lett a Pak Suzukinál. 1992-ben frissítették, ugyanebben az évben kezdték el Magyarországon gyártani a Magyar Suzuki első termékeként.
Japán thumb|Cultus II|200 px|left thumb|1992-es Suzuki Swift szedán|300 px|left
1988 szeptemberében a japán piacon megjelent a minden téren megújult második generációs Cultus. A formát modernizálták, mind az utastér, mind a csomagtartó mérete is nőtt. Az 1,3 literes, 71 lóerős motort átdolgozták, az egyliteres pedig 56 lóerős volt. A második generáció már összkerékhajtással is készült. Ebből a generációból is gyártottak GTi-változatot, az előzőével megegyező 16 szelepes motorral. A luxusfelszereltségű Cultus Ellesse-t kizárólag Japánban forgalmazták, amelyet központi zárral, elektromos ablakokkal, állítható kormánykerékkel és automata légkondicionálóval szereltek fel. Rövid ideig még kabrióváltozatot is gyártottak.
A GTi-változatba üreges vezértengelyt építettek, és minden kerekéhez tartozott tárcsafék.
A karosszériaválaszték a négyajtós Cultus Esteem limuzinnal bővült, amelyet 1,6 literes, 91 lóerős négyhengeres motorral is forgalmaztak, amellyel a ferde hátú változatokat soha. Ez a Suzuki első kiskategóriás limuzinja az 1969-ben befejezett gyártású Fronte 800 óta.