Eredetileg a király által kinevezett és bármikor leváltható, országos szerepkörrel bíró udvari tisztségviselők. Később egyeseket közülük az országgyűlés választott meg. Ezek a főméltóságok, koronként esetleg kiegészülve egy-két ispánnal (például pozsonyi és temesi) alkották a királyi tanácsot. Az ország báróinak is nevezték őket – nem összetévesztendő a későbbi báró főnemesi címmel.
Az országbárók köre többször átalakult a történelem folyamán. Zsigmond király korában a következő méltóságok viselői számítottak báróknak (zárójelben a latin név).
a nádorispán (comes palatinus) az erdélyi vajda (woyuoda Transsiluanus) az országbíró (iudex curiae regiae) Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Macsó és Szörény bánjai (bani) a tárnokmester (magister tavernicorum) a főajtónálló (ianitorum regalium magister) a főasztalnok (dapiferorum regalium magister) a főpohárnok (pincernarum regalium magister) a főlovászmester (agasonum regalium magister) a pozsonyi és a temesi ispán a főkincstárnok (summus thesaurarius) a székelyek ispánja a titkos kancellár
A királyi tisztviselők mellett a királyné is rendelkezett hasonló tisztviselőkkel, sőt az egy időben létezett ifjabb királyi udvar is.
A Világi Méltóságkönyv (Liber Dignitariorum Saecularium) alapján az alábbi újkori (1526–1848) listát lehet összeállítani a főméltóságokról (a sorrend egyúttal a tisztséget betöltők rangsorrendjét is jelzi):
nádor (helytartó) országbíró horvát bán (megnevezése koronként eltért, pl.: dalmát-horvát bán, horvát-szlavón bán) erdélyi vajda tárnokmester főlovászmester, főkamarás, főajtónálló, főasztalnok, főpohárnok a királyi nemes testőrség kapitánya első koronaőr, második koronaőr kancellárok: főkancellár udvari kancellár királynéi kancellár királyi alkancellár személynökök kamaraelnökök és alelnökök a Szent Korona ügyészei pozsonyi gróf
A méltóságok neve a király körül betöltött eredeti tisztségükből eredt, de a tisztség hamar elvált a tényleges tevékenységtől, amit a helyettesek és beosztottjaik végeztek, kivéve a koronázási ünnepséget. A későbbi időkben a -mester utótag helyett egyre inkább a fő- előtag szerepelt a tisztség nevében (például királyi főlovász).
Jegyzetek
Források Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Szerkesztette, a jegyzeteket és az utószót írta Mezey Barna. Millenniumi magyar történelem/Historikusok. Osiris Könyvkiadó. Budapest 2000. .
Magyar alkotmánytörténet. Szerk.: Mezey Barna. Osiris Kiadó, Budapest, 2005, , Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub, Budapest, 2000,
Kapcsolódó szócikkek Magyar közjogi méltóságok