bélyeg|262px|Sírja a marosvásárhelyi református temetőben Koncz József (Bözöd, 1829.Más források szerint 1830. november 11. – Marosvásárhely, 1906. március 3.) történész, református főiskolai tanár, könyvtárnok, levéltáros, honvédfőhadnagy.

Életútja

Székely nemes szülők fia. Apja, aki szintén Koncz József volt, 1836-ban meghalt. 1839. április 28-án özvegy édesanyja Makfalvára vitte a báró Wesselényi Miklós által alapított nemzeti iskolába, ahová két évig járt, azután egy évig a székelykeresztúri unitárius gimnáziumban tanult. 1843. január 12-én a marosvásárhelyi kollégiumba került, ahol a német osztályba (I. gimn. oszt.) vették föl; hat év alatt végezte az alsó VI osztályt és 1848. május 21-én lépett a felső osztályba. A szabadságharc alatt mint honvéd szolgált a XI. zászlóaljban. 1850 szeptemberében folytatta tanulmányait Marosvásárhelyt és 1854. szeptember 20-án érettségi vizsgát tett. A teológiai tanfolyamot két évig a kolozsvár-nagyenyedi papnevelőben végezte és 1856. szeptember 5-én és 6-án papi szigorlatot tett.

1856-tól 1858-ig mint tanítót alkalmazták a marosvásárhelyi református gimnázium IV. osztályában, és ezen idő alatt (1857. július 5-től 1858. szeptember 8-ig) az intézet könyvtárát rendezte. Ekkor külföldi egyetemekre ment, és 1858. november 19-től Marburgban két félévet töltött, 1859. november 4-étől Bázelban egyet, 1860 tavaszától Zürichben is egyet, és teológiát, bölcseletet és természettant hallgatott.

1860 augusztusában hazatérve, szeptemberben a marosvásárhelyi református kollégiumban a latin irodalom segédtanáraként működött. 1867-68-ban tanári hivatala mellett a helyi református egyháznál, püspöki fölhatalmazásnál fogva, papi teendőket is végzett és tanított az egyházközség leányiskolájában. 1862-től 1867-ig a tanítókari gyűlések jegyzője volt. 1874-ben rendes tanárnak választották és tanszékét szeptember 5-én Szükséges-e az ó-classikus nyelvek tudása és ismerete című értekezéssel foglalta el. 1871-től 1878-ig a tanári, 1880-81-ben az elöljárósági gyűlések jegyzője volt és 1871-től újra könyvtárnok lett. 1872-73-ban a könyvtárnak 14 év alatt összegyűlt könyveit rendezte és címtárazta. 1875-ben a levéltárnak 1865 és 1875 között felgyűlt okleveleit Páll Károly kartársával rendezte, idő- és tárgyrendi és betűsoros lajstromba vezette. 1865-től 1879-ig mint iskolai segédpénzkezelő is működött.

1881. július 5-én az elöljáróság tanvezetőnek választotta két évre, s ezen tisztét újból megválasztása után még nyolc évig folytatta. Hivatalos teendői mellett a Teleki-család levéltára egy részének rendezésével is foglalkozott. 1896-tól egyszersmind a Teleki-levéltárnak is őre volt. 1899-ben vonult nyugalomba.

Több irodalomtörténeti és egyháztörténeti dolgozata is megjelent, elsősorban Erdély történetével foglalkozott. Gyűjteménye, kézirathagyatéka a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesülethez került.

Írásai

Cikkei s közlései a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: