A leopárd vagy párduc (Panthera pardus) a Panthera nembe tartozó négy nagymacskafaj egyike, ide tartozik még az oroszlán, a tigris és a jaguár. A párducok a nagymacskáknak a legősibb fejlettségi fokú csoportját alkotják. A jégkorszak idején és a harmadidőszak végén szinte egész Európában honosak voltak, egyedüli kivételt képeznek az északkeleti vidékek. A pliocénkori pusztai őspárducot (Panthera leiodon Weithofe) tekintjük legrégebbi képviselőjüknek, amelyet a görögországi Pikermi vidékéről és a Fejér vármegyei Polgárdi klasszikus lelőhelyeiről ismerünk.
A leopárdot már Kis-Ázsiában és Egyiptomban is ismerték, majd a görög kultúra is megemlíti, ami természetes is, hiszen ez volt az élettere. A mükénéi kultúrában is ismerték, az Iliasz pedig leír egy párducvadászatot olyan élethűen, ami bizonysága annak, hogy Kis-Ázsiában megfigyelhették az állat viselkedését. A görögök közvetítésével került azután Bacchus szent állatának ismerete a rómaiakhoz, akik gyakran szerepeltették az állatviadalokon, egyes források szerint már Kr. e. 186-ban is látható volt a párduc.
Nevének eredete
A„leopárd” név az ófrancia leupart vagy középfrancia liepart szóból származik, amely a latin leopardus és az ógörög leopardos (λέοπάρδος ) kifejezésekből ered. A leopardos a león (λέων), azaz 'oroszlán' és a pardos - párdosz (πάρδος), azaz 'foltos' szavak összetételéből származik.Lewis, C. T. & Short, C. (1879). "lěǒpardus" A Latin Dictionary. Oxford: Clarendon Press. p. 1069.Liddell, H. G. & Scott, R. (1889). "λέο-πάρδος" A Greek–English Lexicon. Oxford: Clarendon Press. p. 884.
A „párduc” egy másik gyakori elnevezés, amely a latin panther és az ógörög pánthēr (πάνθηρ) szóból keletkezett. A Panthera nemzetségnév egy latin szóból ered, amely a rómaiak által használt vadállatok befogására szolgáló vadászháló volt. A Pardus a szó hímnemű, egyes számú alakja.
Korábban széles körben oroszlánpárd, illetve indusi macska névvel is illették. A nyelvújítás korában, mint megannyi állatot, a leopárdot is átkeresztelték, azonban elnevezése rövidesen kikopott a köznyelvből.
Megjelenése
Testhossza 90–165 cm, nem számítva a farokhosszt, mely 60–110 cm. Tömege 23–91 kg.Burnie D and Wilson DE (Eds.) (2001). Animal: The Definitive Visual Guide to the World's Wildlife. DK Adult. A legnagyobb talált példány 96,5 kg tömegű volt. Jellemző rá a nemi dimorfizmus, a nőstények mérete a hímekének mintegy kétharmada. Nagy átlagban az afrikai és perzsa ill. indiai alfajok hímjei 50–70 kg közöttiek, a nőstények 35–50 kg-t nyomnak.
A legtöbb leopárd világos sárgásbarna vagy őz-barna, fekete pettyekkel, ám bundájuk színe nagyon eltérő lehet. A pettyek a fej felé haladva kisebbednek, a halovány hastájékon nagyobbak.
thumb|263px|Figyelő párduc a Serengetiben – Afrikathumb|233px|Pihenő leopárd
Élettere thumb|jobb|250px|Elterjedési területének csökkenésepiros: egykorisárga:nem bizonyítottvilágoszöld: részekre szabdaltsötétzöld: folyamatos Bár nagy, ezt a főként éjjeli és fán élő ragadozót nehéz a vadonban megtalálni. A leopárdok megfigyeléséhez a legjobb helyet Dél-Afrikában, a Sabi Sand magánrezervátumban alakították ki, ahol a leopárdok hozzászoktak a szafari járművekhez, és azokat nagyon közel engedik magukhoz. Ázsiában talán a legjobb megfigyelőhely a Yala Nemzeti Park Srí Lankán, ahol a világon a leggyakoribbak a vad leopárdok, ám még itt sem garantáltan láthatjuk őket, hiszen az állatok nyugalma érdekében a park több mint a fele nem látogatható. Egy másik jó hely a leopárd megfigyeléséhez a nemrégen újra megnyitott Wilpattu Nemzeti Park (szintén Srí Lankán).
Élettartama bélyegkép|jobb|250px|Leopárdkölyök A leopárdok a feljegyzések szerint elérhetik a 21 éves kort is. A leopárdoknál a vemhesség mintegy 3 hónapig tart és a nőstényeknek almonként 1-6 kölyke születhet, de általában 3-4 születik.
Alfajok A leopárdnak számos alfaját írták le az idők során (1794 és 1956 között 27-et). Az 1990-es években végzett DNS-analízis nyolc alfajt állapít meg. Egy későbbi vizsgálat az arab leopárd alfaji elkülönítését is megerősítette. Azonban a mintavételezés korlátai miatt a lehetséges alfajok száma lehet, hogy alá van becsülve.
A Természetvédelmi Világszövetség által elfogadott kilenc alfaj: afrikai leopárd (Panthera pardus pardus) – mérsékelten fenyegetett perzsa leopárd (Panthera pardus ciscaucasica) – veszélyeztetett indokínai leopárd (Panthera pardus delacouri) – mérsékelten fenyegetett indiai leopárd (Panthera pardus fusca) – mérsékelten fenyegetett észak-kínai leopárd (Panthera pardus japonensis) – mérsékelten fenyegetett Srí Lanka-i leopárd (Panthera pardus kotiya) – sebezhető jávai leopárd (Panthera pardus melas) – súlyosan veszélyeztetett arab leopárd (Panthera pardus nimr) – súlyosan veszélyeztetett amuri leopárd (Panthera pardus orientalis) – súlyosan veszélyeztetett
DNS-vizsgálatokkal nem igazoltan, de potenciálisan elkülöníthető alfajok: zanzibári leopárd (Panthera pardus adersi) – valószínűleg kihalt anatóliai leopárd (Panthera pardus tulliana) – kihalt
Korábban alfajként leírt, de a DNS-vizsgálatok alapján nem külön alfajok: sínai leopárd (Panthera pardus jarvisi) – a perzsa leopárdhoz sorolták berber leopárd (Panthera pardus panthera) – az afrikai leopárdhoz sorolták
A pleisztocén idején Európában is élt egy alfaja, az európai leopárd (Panthera pardus spelaea), melynek legkorábbi fosszíliái 600 ezer évesek.
Zsákmányszerzés, táplálkozás
A leopárdok nagyon sikeres ragadozók, melyek sokkal többféle afrikai zsákmányállatot vadásznak, mint a többi afrikai nagymacska, gyakran esznek bogarakat, rágcsálókat és halat (ahogy a házi-macskák is, melyekhez vadásztechnikájuk is hasonlít), illetve olyan nagyobb növényevőket, mint az antilop. A házi-macskákhoz hasonlóan, de a többi nagymacskától eltérően, ültükből ugranak rá a zsákmányállatokra. Nagy méretük a kisebb macskák hatékonyságával elegyítve különösen veszélyessé teszi őket az emberek és a kutyák számára. Azokban az országokban, ahol leopárd él, a kutyákat védelmük érdekében ketrecben kell tartani. Afrikában, élőhelyük nagy részén a leopárdoknak más állatokkal kell versengeni a zsákmányért, mint például foltos hiénával, hiénakutyákkal és oroszlánokkal, és nem ritka, hogy más csúcsragadozók elzavarják őket az általuk elejtett zsákmánytól.
A házi macskákhoz hasonlóan a leopárdok gyakran vadásznak éjjel vagy alkonyatkor, illetve pirkadatkor. Becserkészik a prédát, mielőtt futnának néhány métert, hogy elkapják azt. A támadást leggyakrabban 20 m-en belül indítják a sikeres elejtés végett, ami közben elérhetik a 60 km/h sebességet is! Leggyakrabban fojtással ölnek, addig szorítják az állat torkát, míg meg nem fullad, ám a kisebb állatoknak el is törhetik a nyakát, melyet elképesztő erős állkapcsuknak köszönhetően könnyedén átharapnak. Egy jól megtermett hím leopárd harapási ereje csak 40 % kal gyengébb egy foltos hiénánál, azaz mintegy 800 PSI (font/in2). A leopárdok zsákmányukat felviszik a fára, hogy az oroszlánok és hiénák ne tudják elvenni. Megfigyelték, hogy testsúlyuknak akár a háromszorosát is képesek felcipelni a fára, mely szemlélteti a bennük rejlő hatalmas erőt és energiát. Alkalmazkodó vadászok lévén a leopárdok ha alkalmas zsákmányt találnak nappal vagy éjjel, bármikor vadászatba lendülnek. Gyakran naponta többször is ölnek, mely esetben az első zsákmány elrejtésekor már a következő áldozatot keresik.
Színváltozatok, mintázatok
bélyegkép|220px|Amuri leopárd (Panthera pardus orientalis)bélyegkép|310px|Fekete párducbélyegkép|240px|Királyleopárd
Fekete párduc A fekete párduc melanózisos leopárd. Ezt a mutációt a fekete pigment (eumelanin) túltengése okozza a narancssárga pigment (feomelanin) ellenében. Ez merőben fekete bundát eredményez, habár a fekete párduc pettyei bizonyos részeken még kivehetők, mivel a pigmentek mennyisége eltérő a mintázatban és a fekete alapszínben. A vadon élő állomány kb.6 % a fekete változat.
Fekete párduc Magyarországon a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban, a Kecskeméti Vadaskertben, a Nyíregyházi Állatparkban valamint a Szegedi Vadasparkban látható.
Királyleopárd
A királyleopárdnak nevezett ál-melanózisos leopárdnak normál alapszíne van, ám a mintázata egybeolvad és így úgy tűnik, mintha egyszínű fekete lenne. Néhány alfajnál az egyszínű fekete terület lehúzódik az állat lágyékáig és combjáig; csupán néhány átlós aranybarna csík jelzi, hogy csak az alapszín fekete. A lágyékon és lábakon található pettyek, melyek nem olvadnak egybe sávokká és csíkokká, gyakran kicsik és halványak, inkább rozettát alkotnak. A fej és a végtagok halványabbak és foltosak, mint a közönséges pettyes leopárdoknál.
Egy ázsiai párducokról és hópárducokról szóló iratában Pocock mellékelt egy képet egy Dél-Indiából vásárolt leopárdbőrről; fekete körvonalú foltok voltak rajta, mindegyikben pettyek voltak és mintázata inkább a jaguáréra és a ködfoltos párducéra hasonlított. Egy másik Pocock által szerzett dél-indiai leopárdbőrön a rozetták megszakadtak és egybeolvadtak, és túl sok volt benne a pigment, így az állat úgy nézett ki, mint egy sárga csíkos és foltos feketepárduc.
Több leopárd színváltozatot csak festményekről és múzeumi egyedekről ismerünk. Nagyon ritka esetekben a közönséges fekete leopárd pettyei összeolvadnak és így egy teljesen fekete leopárd lesz, melynek mintázata nem látható. Ál-melanózisos esetek leopárdoknál fordulnak elő. A pettyek sokkal sűrűbben helyezkednek el, mint általában és összeolvadva nagyrészt elrejtik az alapszínt. Sávokat alkotnak és néhány helyen teljesen fekete területet. Ettől eltérően a valódi fekete leopárdnál a sárgásbarna alapszín ezeken a helyeken látható. Egy ál-melanózisos leopárdnak narancssárga bundája volt, melyen egybeolvadtak a rozetták és a pettyek, ám a fehér hastájékon látszottak a megszokott fekete pettyek (mint a fekete és sárga kutyáknál).
A Harmsworth Natural History-ben (1910) R. Lydekker így írt egy ál-melanózisos leopárdról:
Egy másik ál-melanózisos leopárdbőrről készített feljegyzést 1915-ben Holdridge Ozro Collins, aki a bőrt 1912-ben vásárolta. Az állatot Malabárban, Indiában terítették le még abban az évben.
1936 májusában a British Natural History Museumban egy ritka szomáli leopárd kifeszített bőrét állították ki. A bőr gazdagon mintázott volt bonyolult csavaros vonalakkal, foltokkal, sávokkal és vékony csipkeszerű mintázattal tarkítva. Ez eltér a pettyes leopárdtól, ám hasonlít a királyleopárdra, melyet a modern kriptozoológusok ezután királyleopárdként könyveltek el. 1885 és 1934 között hat ál-melanózisos leopárdot jegyeztek fel Dél-Afrika Albany és Grahamstown körzetében. Ez a helyi leopárdpopulációban fellépő mutációra utal. Egyéb királyleopárdról szóló feljegyzések érkeztek a délnyugat-indiai Malabarból. A trófeavadászok valószínűleg gyökeresen kiirtották ezeket a populációkat.
Egyéb változatok Egyéb színváltozat például a vörös (eritrites) leopárd, csokoládébarna foltokkal vöröses alapon; a barnássárga leopárdok narancsszínű rozettákkal mintázottak krémszínű alapon; a halvány krémszínű leopárdok mintázata halovány és a szemük kék, de vannak rozetták nélküli és csíkos végtagú leopárdok is. A Harmsworth Natural History-ban (1910) R. Lydekker írt jaguár-mintájú leopárdokról:
A Nyíregyházi Állatpark hím, alfaji hibrid leopárdjának is van néhány jaguármintás rozettája.
Megkülönböztető tulajdonságok bélyegkép|jobb|250px|Ceyloni leopárd (Panthera pardus kotiya) A nagymacskák, különösen a pettyes macskafélék fogságban és fényképen könnyen összekeverhetők. A leopárd közeli rokonságban áll és megjelenésre nagyon hasonlít a jaguárhoz; ritkább esetben a gepárddal is összekeverik. A három macskaféle élőhelye, szokásai és tevékenységei alapján azonban könnyedén megkülönböztethető a vadonban.