A gáztörvények az ideális gáz (fizikai kémiában célszerűen a tökéletes gáz kifejezést használják) abszolút hőmérséklete (T), abszolút nyomása (p) és térfogata (V) – ún. állapotjelzők – közötti matematikai összefüggések. A három gáztörvényt: Boyle–Mariotte-törvényt, a Gay-Lussac-törvényt és a Charles-törvényt összevonva az egyesített gáztörvényt kapjuk:
.
E gáztörvénynél figyelembe véve az Avogadro-törvényt, a tökéletes viselkedésű gázokra érvényes egyetemes, vagy általános gáztörvény vezethető le:
ahol p a nyomás Pa-ban V a térfogat m³-ben n a gáz kémiai anyagmennyisége mol-ban R az egyetemes gázállandó (8,314 J/(mol.K)) T az abszolút hőmérséklet K-ben
továbbá:
ahol N a résztvevő anyag darabszáma (atomszám vagy molekulaszám) NA az Avogadro-szám m a tömeg kg-ban M a móltömeg kg/mol-ban
(A gáztörvény természetesen bármely koherens mértékegységrendszerben igaz.)
Azokat a gázokat, melyek ezen törvények szerint viselkednek, ideális gázoknak nevezzük. Ténylegesen ideális gázok nem léteznek, a valóságos gázok csak többé-kevésbé követik a gáztörvényeket.
Más gáztörvények, mint a Van der Waals-egyenlet az ideális gáztörvényt korrekciókkal látja el a valóságos gázok viselkedésének megfelelően.
Más fontos gáztörvényt fogalmaz meg a Dalton-törvény a gázok parciális nyomásáról.
Jegyzetek
Források Pattantyús Gépész és villamosmérnökök kézikönyve. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1961
További információk Interaktív Java szimuláció a gáztörvény grafikus megjelenítésével. Szerző: Wolfgang Bauer
Kategória:Fizikai kémia Kategória:Termodinamika Kategória:Gázok