(adott neve: 文考, vagy 子山) költő, a Keleti Han-dinasztia idején. A jeles irodalmár és költő fiatalon elhunyt fia, aki az i. sz. 2. században élt és alkotott.
Élete a Keleti Han-dinasztia kiváló irodalmárának, fia volt. A néhány életrajzi adata is apja – ugyan csak nem túl terjedelmes – életrajzában olvasható. életrajza a tartalmazta életrajzok 76. fejezetében olvashatók, ennek végén olvasható a ról szóló rövidke feljegyzés. Lásd az eredeti szöveg: Ezek szerint:
Ezen kívül más pontos életrajzi adatai nem állnak rendelkezésre, feltehetően valamikor 112 és 117 között születhetett és 132 és 138 között hunyt el. Más forrás tudni véli azt is, hogy a halálát a (湘) folyóban lelte útban hazafelé Luból.
Munkássága Az a , akinek verseit elsőként épp apja, gyűjtötte össze, kommentálta és tette közzé a elégiái című nagyhatású antológiában, költészetével egy új, szabadabb ritmusú verselést teremtett, amely később a fu 賦 nevet kapta, s a kínai költészet egyik legfontosabb versformájává lett. A Han-kor második felétől kezdve a fu hosszú évszázadokig leíró költemény maradt. Ennek egyik kimagasló tehetségű virtuózának tartották t is.
A -dinasztia (581–618) hivatalos történeti művének, a nak (《隋書》) a bibliográfiai fejezetében még említenek egy összegyűjtött művei ( 《王延壽全集》) című gyűjteményt, de mára mindössze csak három verse ismert.Jelenleg még egyetlen művének sem létezik magyar nyelvű fordítása.
A három fennmaradt fu-költeményéből kettőre a fent említett életrajza is hivatkozik. A legkorábbi alkotása talán a Vers a Lu-béli isteni ragyogású palotáról ( 《魯靈光殿賦》) lehet, amelyet az életrajza szerint a Lu államban tett látogatása alatt írt. A költemény a Lu-béli (恭) király (ur.: kb. i. e. 154–129) építtette palota részlet gazdag, színpompás leírása. (kb. 465 – kb. 522) a kínai irodalomesztétika klasszikus fő művének számító Az irodalom szíve és faragott sárkányai ( (《文心雕龍》) című könyvében ezt a költeményt a következőképpen méltatja: „ ja (《靈光》) pedig repülés és mozgás érzékeltetésével van tele.” A költőt magát pedig a „szabadabb ritmusú verselés” ( 辭賦) tíz legkiválóbb művésze közé sorolja.
Az életrajz említette másik műve az Vers az álomról (Meng fu 《夢賦》), amelyet a modern irodalomtörténészek leghíresebb költeményének tartanak. Az előző alkotásnál valamivel rövidebb versben a szerző egy rémálmát meséli el, amelyben démoni, természetfeletti lényekkel és mindenféle szörnnyel viaskodott egészen addig, amíg meg nem virradt, és a kakasszóra nem evilági ellenfelei elmenekültek.
A harmadik, és egyben utolsó alkotása a Vers a makákóról ( 《王孫賦》), amelyben a költő színes, eleven képekben mutatja be a makákók megjelenését és viselkedését.
A hagyomány neki tulajdonítja a „ templom kőszétéléjének feliratát” ( 《桐柏廟碑》) is. A szövegből kiderül, hogy 163 elején keletkezett, vagyis valamivel halálának feltételezett időpontja után. Ez alapján, valamint más, modern szövegkritikai vizsgálatok alapján szinte bizonyosan kizárható, hogy ez csakugyan alkotása lenne.
Hivatkozások Megjegyzések
Jegyzetek
Irodalom de Crespigny, Rafe (ed.). A Biographical Dictionary of Later Han to Three Kingdoms (23–220 AD). Leiden–Boston, Brill, 2007. Harper, Donald. “Wang Yen-shou’s Nightmare Poem”. Harvard Journal of Asiatic Studies 47 (1987): 239–283. Harper, Donald. “Poets and Primates: Wang Yanshou’s Poem on the Macaque” . Asia Major 14.2 (2001): 1–25. Knechtges, David R. – Chang Taiping. Ancient and Early Medieval Chinese Literature. Brill, Leiden – Boston 2014. Vol. 2., pp. 1268–1271. Nienhauser, William H. (ed.). The Indiana Companion to Traditional Chinese Literature. Indiana University Press, Bloomington, Indiana. Vol. 2., p. 187., 188. Tőkei Ferenc. Műfajelmélet Kínában, a III–VI. században. Akadémia Kiadó, Budapest 1967.
Kapcsolódó szócikkek Kínai költészet Vang Ji
További információk költeményei a (全後漢文) című gyűjteményben A Meng fu Arthur Waley (1889–1966) angol nyelvű műfordításában
Kategória:Ókori kínai költők, írók