Kolinda Grabar-Kitarović (Fiume, 1968. április 29. –) horvát politikus és diplomata, 2015-től 2020-ig Horvátország köztársasági elnöke, az ország első női államfője.
Horvátország elnökévé választása előtt Grabar-Kitarović számos kormányzati és diplomáciai tisztséget töltött be. 2003 és 2005 között európai ügyek minisztere volt, 2005 és 2008 között az első női külügy- és európai integrációs miniszter, 2008 és 2011 között Horvátország egyesült államokbeli nagykövete, valamint 2011 és 2014 között a NATO nyilvános diplomáciáért felelős főtitkárhelyettese volt. Fulbright életműdíjjal, valamint számos nemzeti és nemzetközi díjjal, kitüntetéssel, tiszteletbeli doktori címmel és tiszteletbeli állampolgársággal rendelkezik.
1993 és 2015 között a konzervatív Horvát Demokratikus Közösség párt tagja volt, és egyike volt a Háromoldalú bizottság tagjainak, de elnöki hivatalba lépésekor mindkét posztjáról le kellett mondania, mivel a horvát elnökök hivataluk ideje alatt nem tölthetnek be más politikai tisztséget vagy párttagságot. Elnökként Andrzej Duda lengyel elnökkel együtt 2015-ben elindította a Három Tenger Kezdeményezést. 2017-ben a Forbes magazin Grabar-Kitarovićot a világ 39. legbefolyásosabb nőjeként jelölte meg. 2020-ban Horvátország képviselőjévé választották a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban.
Élete Fiumében született 1968. április 29-én, Dubravka és Branko Grabar gyermekeként. Gyermekkorát főként szülei falujában, Lopačában, Fiumétól északra töltötte, ahol a családnak hentesüzlete és egy tanyája volt. Középiskolásként részt vett egy diákcsere programban, és 17 évesen az új-mexikói Los Alamosba költözött, ahol 1986-ban végzett a Los Alamos High Schoolban.
Miután visszatért Jugoszláviába, beiratkozott a Zágrábi Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karára, ahol 1993-ban szerzett Bachelor of Arts diplomát angol, valamint spanyol nyelv és irodalomból. 1995 és 1996 között a Bécsi Diplomáciai Akadémia diplomakurzusán vett részt. 2000-ben a Zágrábi Egyetem Politikatudományi Karán szerzett mesterfokozatot nemzetközi kapcsolatokból. 2002–2003-ban Fulbright-ösztöndíjasként járt a George Washington Egyetem magasan jegyzett nemzetközi kapcsolatok iskolájára, az Elliott School of International Affairs-re. Luksic ösztöndíjat is kapott a Harvard Egyetem Harvard Kennedy Iskolájában, és vendég ösztöndíjas volt a Johns Hopkins Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Iskolájában. 2015 decemberében nemzetközi kapcsolatokból kezdte meg doktori tanulmányait a Zágrábi Egyetem Politikatudományi Karán.
Politikai pályája 1992-ben Grabar-Kitarović a Tudományos és Technológiai Minisztérium nemzetközi együttműködési osztályának tanácsadója lett. 1993-ban csatlakozott a Horvát Demokratikus Közösséghez (HDZ). Ugyanebben az évben a Külügyminisztériumhoz került, ahol tanácsadó lett. 1995-ben a Külügyminisztérium észak-amerikai osztályának vezetője lett, mely posztot 1997-ig töltötte be. Ugyanebben az évben diplomáciai tanácsosként a kanadai horvát nagykövetségen kezdett dolgozni.
Amikor a 2000-es választások után a Horvát Szociáldemokrata Párt (SDP) került hatalomra, Tonino Picula lett a külügyminiszter. Hivatalba lépése után azonnal megkezdte a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) által magas rangú diplomáciai beosztásokba politikai okokból kinevezett munkatársak eltávolítását. Grabar-Kitarovićot arra utasították, hogy a következő hat héten belül térjen vissza Kanadából Horvátországba, amit először nem volt hajlandó megtenni, mert terhes volt, és már Kanadában tervezte a szülést, de végül miután erős nyomást gyakorolt rá a minisztérium, úgy döntött, hogy visszatér. Kórházi tartózkodása alatt Fulbright-ösztöndíjra pályázott nemzetközi kapcsolatok és biztonságpolitika tanulmányozására. Végül az Egyesült Államokba költözött, és beiratkozott a George Washington Egyetemre. A diploma megszerzése után visszatért Horvátországba, és Fiuméban élt tovább.
Két évvel később a 2003-as parlamenti választásokon a Horvát Demokratikus Közösség tagjaként a hetedik választókerületből beválasztották a horvát parlamentbe. A HDZ elnöke, Ivo Sanader vezette új kormány megalakulásával európai integrációs miniszter lett, ami magával hozta Horvátország európai uniós csatlakozásáról szóló tárgyalások megkezdését. A különálló külügyminisztériumok és az európai integrációs minisztériumok 2005-ös egyesítése után Grabar-Kitarovićot külügyminiszternek és európai integrációs miniszternek jelölték.NATO: Biography of Assistant Secretary General Public Diplomacy 2005. február 17-én az országgyűlés megerősítette tisztségében és letette az esküt. Külügyminiszterként fő feladata az volt, hogy Horvátországot bevezesse az Európai Unióba és a NATO-ba. 2005. január 18-án a Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló tárgyalásokért felelős állami küldöttség vezetője lett. Ezenkívül 2005. november 28-án a nemzetközi közösség megválasztotta a gyalogsági aknatilalomról szóló egyezmény (az ottawai szerződés) államai hatodik találkozójának elnökévé, amelyet abban az évben tartottak Zágrábban. 300px|bélyegkép|balra|Balról jobbra: Grabar-Kitarović, Aleksandër Sallabanda és Jaap de Hoop Scheffer, George W. Bush amerikai elnökkel az albán és a horvát NATO csatlakozás amerikai részről történő aláírásakor 2008. október 24-én a Fehér Házban
A HDZ 2007-es parlamenti választáson aratott győzelmét, majd a második Sanader-kabinet megalakulását követően újra kinevezték külügyminiszternek, de 2008. január 12-én hirtelen eltávolították tisztségéből. Menesztésének pontos oka nem ismert. Gordan Jandroković váltotta őt. 2008. március 8-án Horvátország egyesült államokbeli nagykövete lett. ahol Neven Juricát váltotta. 2011. július 4-ig töltötte be a nagyköveti tisztséget. 2008. október 24-én Grabar-Kitarović George W. Bush elnökkel és Jaap De Hoop Scheffer NATO-főtitkárral közösen írta alá Horvátország NATO-csatlakozási jegyzőkönyvét a Fehér Ház keleti termében. 2010. május 6-án a horvát nagykövetség fogadást tartott az Egyesült Államokba akkreditált női diplomaták számára a nagykövetség épületében, amelyen Indiából, Liechtensteinből, Trinidad és Tobagóból, Grenadából, Szenegálból, valamint Antiguából és Barbudából jelentek meg a női diplomaták. Az eseményt Grabar-Kitarović nyitotta meg azzal, hogy a mentorálásban a kis lépések fontosságáról beszélt.
2010-ben a washingtoni horvát nagykövetség felfedezte, hogy Grabar-Kitarović férjét, Jakovot, miközben egy hivatalos követségi autót használt, folyamatosan filmezték. A nagykövetség biztonsági személyzetének egyik tagja követte Kitarovićot, és vette őt filmre, melyet a YouTube-on tett közzé. Emiatt Gordan Jandroković külügyminiszter belső vizsgálatot indított a diplomáciai stáb tagjainak és családtagjaiknak a nagykövetség biztonsági személyzetének egyik tagja által engedély nélküli filmezése miatt. A vizsgálat az érintett alkalmazott kirúgásával végződött. 2011-ben Grabar-Kitarovićot kinevezték a NATO nyilvános diplomáciáért felelős főtitkár-helyettesévé. Feladata az volt, hogy gondoskodjon a kommunikációs stratégiáról és közelítse a NATO-t az egyszerű emberekhez. Kollégái a NATO-ban gyakran SWAMBO-ként (She Who Must Be Beyed) emlegették. A NATO-ban 2014. október 2-ig szolgált. Közben meghívást kapott, hogy csatlakozzon a Trilaterális Bizottsághoz, és 2013 áprilisában hivatalos tag lett.
Elnökjelöltsége A Jutarnji List nevű horvát napilap 2012 szeptemberében közölt egy cikket arról, hogy a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) Grabar-Kitarovićot kívánja indítani a 2014–2015-ös horvát elnökválasztáson. 2014 közepén megerősítették, hogy ő lesz a párt hivatalos jelöltje Ivo Josipović hivatalban lévő elnök, valamint Ivan Vilibor Sinčić és Milan Kujundžić ellenében. A 2014. decemberi választás első fordulójában Grabar-Kitarović a szavazatok 37,2%-át szerezte meg, így a második lett Josipović után, aki 38,5%-ot kapott, míg Sinčić és Kujundžić a szavazatok 16,4%-át, illetve 6,3%-át szerezte meg. Mivel egyik jelölt sem kapta meg a szavazatok 50%-át, két hét múlva megismételt választást rendeztek a két legtöbb szavazatot kapott jelölt, Josipović és Grabar-Kitarović között. A választás második fordulójában 2015 januárjában Grabar-Kitarović a szavazatok 50,4%-ával legyőzte Josipovićot (1,48%-os különbséggel).Croatians Elect Kolinda Grabar-Kitarovic as Their First Female President ezzel ő lett Horvátország első női elnöke. Az ünnepélyes esküt február 15-én tette le, és hivatalosan 2015. február 19-én éjfélkor lépett hivatalba. and assumed office officially at midnight on 19 February 2015.
Elnöksége 300px|bélyegkép|jobbra|2014-ben a választási győzelem mámorában Alig kilenc hónappal Grabar-Kitarović hivatalba lépése után eszkalálódni kezdett az európai migránsválság azzal, hogy nagyszámú migráns érkezett Görögországba és Macedóniába, majd átkelt Szerbiából Magyarországra, aminek eredményeként Magyarország déli határán kerítés építésébe kezdett. 2015 szeptemberében, miután Magyarország kerítést épített és lezárta a szerbiai határát, a migránsáradat Horvátország felé terelődött, így szeptember 19-ig több mint 21 000 migráns érkezett az országba, számuk pedig csakhamar 39 000 bevándorlóra emelkedett, míg 32 000-en kiléptek Horvátországból, és Szlovénián, valamint Magyarországon keresztül távoztak. Grabar-Kitarović ekkor Andrija Hebrangot nevezte ki a menekültválságért felelős biztosának.
Mivel várható volt, hogy a parlament szeptember 25-ig feloszlik, Grabar-Kitarović parlamenti választásokat írt ki 2015. november 8-ára. Ezt követően a kormányalakításról 76 napig tartó, eredménytelen tárgyalásokat folytattak, mire Grabar-Kitarović 2015. december 22-én bejelentette, hogyha a következő 24 órában nem születik megállapodás a lehetséges miniszterelnök-jelöltről, új előrehozott választásokat ír ki, és egy párton kívüliekből álló átmeneti kormányt nevez ki. A válság végül 2015. december 23-án ért véget, amikor Grabar-Kitarović 30 napos kormányalakítási mandátumot adott a párton kívüli horvát-kanadai üzletembernek, Tihomir Oreškovićnak, akit a HDZ és a MOST csak néhány órával az elnöki ultimátum lejárta előtt választott ki.
2015. augusztus 24-én Grabar-Kitarovićnak, mint a fegyveres erők főparancsnokának petíciót nyújtottak be, hogy a horvát fasiszta usztasa mozgalom tiszteletére a fegyveres erőknél hivatalosan vezesse be a „Za dom spremni!” (Készen a Hazáért!) köszöntést, melyet a második világháború idején a német „Sieg Heil!” mintájára az usztasák használtak. Azonnal elutasította a petíciót, amelyet „komolytalannak, elfogadhatatlannak és provokatívnak” nevezett. A tisztelgést „horvát történelmi üdvözlésnek” nevezte, amely „kompromittált és elfogadhatatlan”. A történészek ellenreakcióját követően, miszerint a tisztelgés nem történelmi jellegű, Grabar-Kitarović elismerte, hogy tévedett a kijelentés ezen részében.
2015. szeptember 29-én Grabar-Kitarović kezdeményezésére az Atlanti Tanács egy informális, magas szintű Adria-Balti-Fekete-tenger vezetői találkozót rendezett New Yorkban, amely később a Három Tenger Kezdeményezéssé nőtte ki magát. A kezdeményezés hivatalosan 2016-ban alakult meg, és első csúcstalálkozóját a horvátországi Dubrovnikban tartotta 2016. augusztus 25–26-án. 2016. április 11-én, miután találkozott Nicolas Deannel, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának holokausztért felelős különmegbízottjával, Grabar-Kitarović kijelentette, hogy „a Független Horvát Állam (NDH) legalább független volt, és legalább a horvát nép érdekeit védte”, hozzátéve, hogy „az usztasa rezsim bűnöző rezsim volt”, valamint hogy „az antifasizmus a horvát alkotmány alapja”, és hogy „a modern horvát állam a horvát szabadságharc alapjain épült.” 300px|bélyegkép|jobbra|Donald Trump elnökkel és Melania Trumppal 2018-ban