A (magyar címe: A tábornagy metódusai az ókori kínai hadtudományos irodalom egyik jelentős hadtudományos, hadművészeti alkotása. A -dinasztia beli (宋神宗) uralkodása alatt (1078-1085), az addig született legjelentősebb hadművészeti művek közül összeválogatott, a hadtudomány kánonává emelt gyűjteménynek is részét képezi. A hagyomány szerint szerzője (司马穰苴; . e. 547 – i. e. 490), de valójában nem keletkezhetett az i. e. 4. századnál régebben.

Szerzősége, keletkezése A hagyomány ragaszkodik ahhoz, hogy a mű szerzője az egykori -fejedelemség kiváló tábornoka, . A modern filológiai kutatások szerint azonban kizárható, hogy az i. e. 4. századnál régebben íródott volna, bár nem lehet kizárni, hogy től származó részleteket is tartalmaz. A műnek létezhetett egy korábbi verziója, mint ahogyan az később, a nagy történetíró művéből, A történetíró feljegyzéseiből is kiderül. Ez a változat a történelem viharaiban feltehetően elveszett vagy átdolgozásra került, hiszen a ma ismert legrégebbi változat az i. sz. 11. századból való.

Címe A által írt életrajzból kiderül, hogy a nevében szereplő (司馬), nem a hadvezér személyneve – miként pl. a történetíró nek – hanem a tisztsége. A hadvezér családneve (田) volt. A Hadakozó fejedelemségek korszakát megelőző Tavasz és ősz korszak a a „lovak igazgatóját” jelentette, aki a királyi birtok, avagy sereg főnökeként a „lázadók elnyomására” volt hivatott. A királyi birtok parasztjainak katonai főnöke volt. Ő hívta be és gyakorlatoztatta a besorozott katonákat, ő hívta össze őket kiképzésre, vadászatra, ő tartott szemlét felettük. Háborúban és gyakorlatokon ő ítélkezett felettük. Ő vezette az évszakonként tartott nagy vadászatokat, s ő vezette a háborúban a hadsereget. Egyszóval minden katonai dolog alája tartozott, és békeidőben ő rendelkezett a fegyverek, fegyvertárak, hadiszekerek, lovak, ménesek felett. A Hadakozó Fejedelemségek idején hatásköre még inkább megnőtt, közvetlenül parancsolhatott a hadvezérnek, és felette csak az uralkodó állt. Teljes felügyelete volt a hadseregen, egyfajta hadügyminiszter volt. Angol nyelvű fordításokban előszeretettel használják a marshal kifejezést. A mű magyar fordítója, Tokaji Zsolt A tábornagy metódusa címen fordította le és adta közre a művet.

Tartalma, szerkezet A mű ma ismert változata a következő öt fejezetből áll: „Az emberségességre alapozni” ( 仁本) „Az Ég fiának igazságossága” ( 天子之義) „Megállapítani a rangokat” ( 定爵) „Szigorú elhelyezés” ( 嚴位) „A tömeg alkalmazása” ( 用眾)

Hivatkozások Megjegyzések

Források

Irodalom Ralph D. Sawyer. The Seven Military Classics of Ancient China. (Transl. and commentary: R. D. Sawyer - Mei-chün Sawyer) Westview Press, Boulder - San Francisco - Oxford 1993. A tábornagy metódusa. (Fordította: Tokaji Zsolt) In Szun-ce: A háború művészete. Budapest, Carthaphilus Kiadó, 2006. 133–168. o.

Kapcsolódó szócikkek Kínai hadtudományos irodalom A hadművészeti kánon hét könyve

Külső hivatkozás

A teljes szövege kínaiul – Chinese Text Project

Kategória:Ókori kínai hadtudományos szövegek