A Lengyel Köztársaság ( [ejtsd: Zsecsposzpolita Polszka]) közép-európai állam a Balti-tenger partján. Szárazföldön nyugaton Németországgal, délen Csehországgal és Szlovákiával, keleten Ukrajnával, Fehéroroszországgal és Litvániával, északon Oroszországgal (a Kalinyingrádi terület nevű exklávé révén) határos. Tengeri határ választja el Dániától és Svédországtól. Fővárosa Varsó (Warszawa, kiejtve ). Hivatalos nyelve a lengyel.A Lengyel Köztársaság Alkotmányának 27. cikkelye.
A lengyel állam több mint ezer éves. A 16. században, a Jagelló-dinasztia idején Lengyelország Európa egyik legerősebb állama volt. 1791. május 3-án a Lengyel–Litván Unió elfogadta Lengyelország májusi alkotmányát, amely Európa első és a világ második írott alkotmánya volt. Néhány évvel később, 1795-ben Lengyelországot felosztották szomszédai (Oroszország, Ausztria és Poroszország). Lengyelország 123 év után, 1918-ban nyerte vissza államiságát az első világháború lezárultával. A második világháború után a Szovjetunió befolyási övezetéhez tartozott. 1989-ben az ország második világháború utáni történetének első részlegesen szabad választásai zárták le a Szolidaritás (Solidarność) mozgalom szabadság iránti törekvéseit. Lengyelország 1999-től a NATO, 2004-től az Európai Unió tagja.
Az országnév eredete
Lengyelország neve lengyelül Polska. Az ország hivatalos neve Rzeczpospolita Polska, azaz Lengyel Köztársaság. Az ország neve és a nép Polak, polski neve azonos eredetű. A legelterjedtebb vélemény szerint a Polska és Polak elnevezések a polán nevű szláv törzs nevéből erednek. Egy másik nézet szerint a név a goplán törzs nevéből származik, amely a Gopło-tó körül élt, és 845 körül hozzávetőleg 400 erődöt birtokolt a mai Lengyelország területén.
Az elfogadott etimológia szerint a név végső gyökere a pole („mező”) szó, illetve az ebből származó polanie, amely annyit tesz, hogy „a mezők lakói”. Erre a következtetésre könnyen eljuthatunk, ha összehasonlítjuk a többi szláv nyelv hasonló jelentésű szavaival.Klemensiewicz Z., Lehr-Spławiński T., Urbańczyk S., Gramatyka historyczna języka polskiego, Varsó: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 1981, 145. oldalStanisław Rospond, Gramatyka historyczna języka polskiego z ćwiczeniami, Wydawnictwo Naukowe PWN, Varsó, 2009, 114. oldal
A magyar nyelvben használatos „lengyel” és „Lengyelország” szó eredete az orosz lendo („irtásföld”, „szűzföld”) szó lendzsan származéka lehetett (azaz „irtásföldön élő ember”), amely az ómagyar nyelvben még lengyen alakban szerepelt.
Földrajz thumb|left|180px|Lengyelország domborzati térképe
Domborzat
Lengyelország nagy része síkság, az átlagos tengerszint feletti magasság 173 méter, ami csak helyenként emelkedik 300 méter fölé és aminek egy részét a korábbi eljegesedések formálták. Északról délre haladva első a Balti-tenger partvidékét jégkori, tengeri és folyami üledékek borítják, a partvonalat turzások, lagúnák tarkítják. Ettől délre húzódik a Lengyel-alföld ősfolyamvölgyekkel tagolt változatos tája, amelynek központi részén már idősebb, termékeny talajú morénavidékek találhatóak, amelyeket az utolsó, negyedidőszaki eljegesedés alakított ki – ez a két táj a Pomerániai- és Mazuri-tóhátság. Délebbre a korai eljegesedések üledékeiből álló, termékenyebb talajú síkságok terülnek el. Az óidőből származó Lengyel-középhegységhez, amely az ország belső részén található, termékeny, lösszel borított hátságok csatlakoznak. A hegyvidékek közé tartozik a déli határon a Szudéták (Sudety) (legmagasabb pontja a Śnieżka 1603 m – magyarul: „Havas-csúcs”) és a Kárpátok (Karpaty), melynek része a Tátra (Tatry), ahol Lengyelország legmagasabb pontja, a Tengerszem-csúcs (Rysy, 2499 m) emelkedik. Legmélyebb pontja Raczki Elblągskie falutól nyugatra található (1,8 m a tenger szintje alatt). Lengyelország területének közel egyötöde szántó és rét, több mint 28%-át pedig erdő borítja.
Vízrajz 200px|left|thumb|A Visztula A legnagyobb folyók a Visztula (Wisła), az Odera (Odra) (a nyugati határfolyó), továbbá a Warta és a Bug. Lengyelországban összesen 9300 tó található, főként az ország északi részén. Európában egyedül csak Finnországban található több tó. A jég formálta Mazuri-tóhátság (Pojezierzie Mazurskie) a leglátogatottabb tóvidék az országban, vonzó turistacélpont. Őshonos erdők maradványai ma is láthatók. Krakkótól délre ered az Árva folyó, a történelmi Magyar Királyság és Lengyelország határfolyója, miáltal Lengyelország egy kis része a Duna vízgyűjtőjéhez is tartozik.
Éghajlat
200px|right|thumb|A Balti-tenger partján egy átlagos nyári napon a hőmérséklet 22 °C Lengyelország éghajlata mérsékelt kontinentális, hideg, felhős, csapadékos. Az ország északi és nyugati részein óceáni éghajlat a jellemző, mely továbbhaladva délen és keleten kontinentálisra változik. A nyarak általában melegek 18 és 30 °C közötti hőmérséklet a jellemző, ami régiónként eltérő. A telek hidegek, 3 °C körüli az átlaghőmérséklet.
A legmelegebb régió Lengyelországban a délnyugati Alsó-Szilézia, ahol nyaranta 24 és 32 °C között váltakozik a hőmérséklet, de előfordult már, hogy ez a két érték kitolódott 34-ről 39 °C-ra a legmelegebb hónapokban, júliusban és augusztusban. A legmelegebb lengyel városok Tarnów és Wrocław. Az átlaghőmérséklet Wrocławban nyáron 20, télen pedig 0 °C. Tarnówban van a leghosszabb ideig nyár egész Lengyelországban, ami körülbelül 115 napig, május közepétől szeptember közepéig tart. Az ország leghidegebb régiója a fehérorosz határnál, északkeleten a Podlasiei vajdaság. A leghidegebb város általában Suwałki. Ebben a régióban az átlaghőmérséklet télen −6 és −4 °C között váltakozik, melyhez a hideg légtömegek Skandinávia és Szibéria felől érkeznek.
Növény- és állatvilág 200px|right|thumb|Egy fehér gólya család. Lengyelországban él a világ legnagyobb fehérgólya-populációja
A termesztett növények hasonlóak, mint Németországban, de a lengyel mezőgazdaság termelési színvonala alacsonyabb, és területenként is jelentős eltéréseket mutat.
A termesztett növények: zab, burgonya, takarmányrépa, árpa, sörárpa, komló, cukorrépa, búza.
Sok olyan állatfaj, ami már kihalt Európa más térségeiben, Lengyelországban még mindig honos. Ilyen például az európai bölény, amely megtalálható a białowieżai erdőben és a Podlasiei vajdaságban. Különleges állatnak számít még a Tátrában élő barna medve, a szürke farkas, az eurázsiai hiúz, amely különböző erdőkben él, az eurázsiai hód és a Lengyelország északi részén található jávorszarvas.
Az erdőkben megtalálhatóak még további vadon élő állatok, így vaddisznó, őz, gímszarvas is. Kelet-Lengyelországban számtalan erdő van, melyek érintetlenül maradtak az évszázadok folyamán. A hegyekben szintén sok erdő található, főleg Mazúriában, Pomerániában, Lubusz földön és Alsó-Sziléziában.
Lengyelország az európai vándormadarak egyik legfontosabb élőhelye. Ennek oka a rengeteg tó, a természeti, illetve nemzeti parkok és a vizes élő és költőhelyek, mint például a Warta.
Történelem
Őstörténet A történészek feltételezik, hogy a kései ókorban számos különböző etnikum élt a mai Lengyelország területén. Ezen népek pontos etnikumát és nyelvét hevesen vitatják; különösen heves vitákat vált ki a szláv népek eredete, itteni lakhelyük, vándorlásuk útvonala és időrendje.
Piast-dinasztia Lengyelország a 10. század közepén formálódott területi egységgé a Piast-dinasztia uralkodása alatt. A Piastok a polánok uralkodó nemzetsége volt, egyesítettek több nyugati szláv törzset – polánok, lendzianok, viszlyánok, mazurok, goplánok, pomeránok, mazóvok, szlezánok – amelyekből a lengyel nép formálódott.
Lengyelország első, írásos dokumentumokban említett uralkodója I. Mieszko volt, aki 966-ban megkeresztelkedett, a római katolicizmust államvallássá tette. A népesség is megkeresztelkedett a következő évszázadokban. A 12. században Lengyelország kisebb államokra esett szét. 1320-ban az újra egyesített Lengyelország királya I. Ulászló lett. Fiát, Nagy Kázmért szokás a legnagyobb lengyel királynak tekinteni.
Ebben az időben Lengyelország virágzott, a népek vándorlásának központja volt, és megkezdődött a zsidó közösség letelepedése. A fekete halál, amely Európa legnagyobb részére kihatott 1347 és 1351 között, nem érte el Lengyelországot.
De a Piast ház Nagy Kázmérral 1370-ben utód nélkül kihalt. A trónt a mi I. (Nagy) Lajos királyunk örökölte, aki ugyan csupán 12 évig uralkodott - a távolból régensekkel, de az akkori Lengyel Királyság területét galíciai és lodomériai hódításaival kb. a duplájára növelte.
Az ő lánya volt (Boldog) Hedvig királynő, akit a lengyelek már életében szentként tiszteltek, s aki végül feleségül ment Jagello Ulászló litván nagyfejedelemhez, akit ugyancsak lengyel királlyá koronáztak, ami által perszonálúnióban egyesült a két - területileg addig sem jelentéktelen ország.
Jagellók kora A Jagellók idejében Lengyelország perszonálunióban állt szomszédjával, a Litván Nagyfejedelemséggel. 1410-ben a lengyel-litván hadsereg döntő vereséget mért a Német Lovagrendre a grünwaldi csatában. A harmincéves háború után a lovagrend állama Lengyelország vazallusa lett. A Jagellók idején virágzott a lengyel kultúra és gazdaság, olyan emberek éltek itt, mint Kopernikusz csillagász és Jan Kochanowski költő.
Lengyelország 16. századi aranykora Lengyelország aranykora a 16. században, az ország Litvániával való államközössége, a Lengyel–Litván Unió idején volt. Ez a lublini unióval jött létre. A Jagelló-dinasztia uralkodott ekkoriban. Annak kihaltakor Valois Henriket választották királlyá, aki 4 hónapi regnálás után bátyja, IX. Károly francia király meggyilkolása után trónutódlási lehetőségével élve a francia trónt választotta, III. Henrik néven. Ezt követően a lengyel rendek Báthory Istvánt hívták meg a trónra, akinek uralma alatt erős hatalom jött létre. Báthory hadjáratokat vezetett Rettegett Iván ellen, a lengyelek elfoglalták a korábban orosz kézen lévő litván területeket.
A lengyel nemesség, amely számbelileg messze nagyobb volt, mint bármely nyugat-európai ország nemessége, büszke volt ősi szabadságjogaira és parlamenti rendszerére. A liberum veto intézménye valóban egyedülálló dolog. Azt jelentette, hogy bármely nemes egyetlen ellenszavazata megakadályozta az országgyűlést (a szejmet) a határozathozatalban. Ez döntésképtelenséghez vezetett, amelynek a későbbiekben súlyos következményei lettek: anarchikus viszonyok, majd a függetlenség elvesztése. 1586 után már érezhetően meggyengült a királyi hatalom. thumb|300px|right|Területi változások a 17. század második felében
17–18. század A 17. század közepén a Bohdan Hmelnickij vezette kozák felkelés zűrzavaros idejét a Tűzzel-vassal című regény örökítette meg. Ekkor a zaporizzsjai kozákok kiváltak Lengyelországból és Oroszországhoz csatlakoztak. Az ismétlődő svéd háborúk megterhelték a lengyel gazdaságot. Az ország meggyengülése az Oroszországtól való függőség növekedésével járt. A 18. század első felében Lengyelország már gyenge állam volt, anarchikus belső viszonyokkal. A felvilágosodás Lengyelországban a teljesen független politika és a néhai regionális hatalom visszaállításának igényét hozta, s az önálló államiság megszűnésének küszöbén képesek voltak jelentős intézményi reformokra. A nagy szejm (1788–1792) több más alapvető alkotmányos jogszabály mellett megalkotta Európa első modern, kartális alkotmányát, a Május 3-i Alkotmányt.
Lengyelországot szomszédai három alkalommal osztották fel. 1772-ben a szomszédai elvették az ország területének nagyobb részét, a megmaradt csonka ország reformokkal kísérletezett. 1793-ban megszűnt a független Lengyelország, felosztotta egymás között Oroszország, Poroszország és Ausztria. 1795-ben újraosztották egymás között a lengyel területeket.
Lásd részletesen: Lengyelország három felosztása
19. század