Boldogfai Farkas István Imre (Boldogfa, Zala vármegye, 1875. július 11. – Budapest, 1921. január 6.)Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) 346. o. jogász, szolgabíró volt Tapolcán, Nován, Alsólendván és főszolgabíró Sümegen, Zala vármegye törvényhatósági bizottsági tag, a Sümegvidéki Gazdakör lelkes támogatója, a zalamegyei Országos Tulipánkert Szövetségnek a tagja, a II. osztályú Polgári Hadi Érdemkereszt tulajdonosa.

Élete Családja és származása bélyeg|jobbra|200px|A boldogfai Farkas család címere. bélyegkép|200px| Boldogfai dr. Farkas Istvánné persai Persay Erzsébet (1885-1913), a főszolgabíró első felesége. Farkas István a Zala vármegyei előkelő földbirtokos római katolikus nemesi származású boldogfai Farkas család sarja, amely több évszázadon keresztül fontos közigazgatási szerepet töltött be a vármegyében. Édesapja boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908), Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, földbirtokos,Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 405. o. a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesületnek" a tagja, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt lelkes támogatója, édesanyja, a nemesnépi Marton családból való nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) volt. Anyai nagyszülei nemesnépi Marton József (1797-1858), táblabíró, egerszegi, majd a lövői járás alszolgabírája, andráshidai földbirtokos, és verbói Szluha Rozália (1816-1883) voltak. Apai nagyszülei idősebb boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844), jogász, táblabíró, földbirtokos, és Joó Borbála (1811-1881) asszonyság voltak. Felmenői között a barkóczi Rosty család, a zalalövői zalalövői Csapody család, a lovászi és szentmargitai Sümeghy család, a nagymádi és várbogyai Bogyay család, a Nádasdy- és a Zichy család köznemesi ága, az osztopáni Perneszy család, és a Szapáry család található.Boldogfai Farkas Ákos András. A boldogfai Farkas család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 56. o.) Apai nagyapjának a fivére, boldogfai Farkas János Nepomuk (1774–1847), Zala vármegye helyettes alispánja, táblabíró, földbirtokos. Farkas István édestestvérei, vitéz boldogfai Farkas Sándor ezredes, a Zala vármegye Vitézi Rend Székkapitánya, Fangler Béla nemzetgyűlési képviselőné boldogfai Farkas Zsófia (1884-1948), valamint boldogfai Farkas Lajos (1878–1930), népfelkelő szakaszvezető címzetes őrmester volt. Farkas István keresztszülei boldogfai Farkas Imre (1811-1876), főszolgabíró, földbirtokos, táblabíró, és neje Horváth Alojzia, valamint a fiatal boldogfai Farkas József (1857-1951), jogász, és boldogfai Farkas István elsőfokú unokatestvére, strauszenberghi Strausz Erzsébet (1859-1930) kisasszony, aki később Parragh Gyula (1851–1928) balatonkenesei postamesternek a felesége lett.

Egyik féltestvére az anyja első férjétől való nemesvitai Viosz Ferenc (1861–1918), jogász, a nagykanizsai járás főszolgabírája, földbirtokos, a másik féltestvére nemesvitai Viosz Mária (1863-1935) úrnő, akinek a férje boldogfai Farkas Imre (1860-1895), hagyárosi földbirtokos volt. Az apai nagynénjei: boldogfai Farkas Franciska (1840–1872), akinek a férje tóthfalusi Tóth Benedek (1825–1883) jogász, ügyvéd, 1848-as főhadnagy, földbirtokos, valamint boldogfai Farkas Krisztina (1837–1883), akinek a férje strausszenbergi Strausz Sándor (1831–1922), Zala vármegyei bizottsági tag, zalai esküdt, körjegyző, a zalamegyei gazdakör tagja, nagylengyeli földbirtokos.Boldogfai Farkas Ákos András. A Viosz család (nemesvitai). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2023. XIX. 240.o.)

Korai szolgabírói pályafutása Gyermekkorát az andráshidai nemesnépi Marton család kúriájában és földbirtokán töltötte, amely édesanyja oldaláról került a családba. Középiskolai tanulmányait a kegyes tanítórendiek vezetése alatt álló veszprémi római katolikus főgimnáziumban végezte. Katonai szolgálatát a nagykanizsai magyar királyi 20. honvéd gyalog ezredben póttartalékosként teljesítette. Anyja, Farkas Ferencné Marton Zsófia, végrendelkezése szerint az andráshidai földbirtok és a kúria az első házasságból származó legidősebbik fiára, azaz nemesvitai Viosz Ferencre szállt át; a többi testvér pénzben részesült az örökségben, és az özvegy Farkas Ferenc a zalaegerszegi házába költözött el. Farkas István folyékonyan beszélt magyarul és németül, valamint alaposan ismerte a latin nyelvet is. 1900. elején Farkas István jogi gyakornokként dolgozott Polónyi Géza közváltóügyvéd irodájában Budapesten. 1901. június 25-én tette le az államtudományi államvizsgáját, miután végezte a jog- és államtudomány tanulmányait a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen. 1901. december 8-án, Farkas István jogvégzett zalaegerszegi lakost gróf Jankovich László Zala vármegye főispánja tiszteletbeli szolgabíróvá nevezte ki; ekkor a főispán szolgálattételre a zalaegerszegi szolgabírói hivatalhoz is osztotta be.Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám) • 1901-12-08 49. szám 1901. december 16-án foglalta el a tapolcai járás szolgabírói hivatalt. Ott tevékenykedett közel két évig 1903. április 12-éig gáborjányi Szentmiklóssy Gyula (1846–1931) tapolcai főszolgabíró mellett. Farkas István féltestvére, nemesvitai Viosz Ferenc, a közel 80 km-re Tapolcától „távol eső” novai járás főszolgabírája volt 1892. december 11-étől 1896. május 12-éig; ekkor Viosz Ferenc jó baráti viszonyba került a helybeli persai Persay Gyulával (1855-1924), novai gyógyszerésszel, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt novai főfelügyelőjével, aki alig egy évtizeden belül, Farkas István apósává vált. Egy novai látogatás során bátyjánál Farkas István megismerte a szép Persay Erzsébetet, akibe azonnal szerelmes lett. Később, 1902. december elején Farkas István tapolcai szolgabíró eljegyezte Persay Erzsébet kisasszonyt;Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)1902-12-11 / 50. szám 1903. február 11-én Nován, boldogfai Farkas István tapolcai szolgabíró feleségül vette a nemesi származású persai Persay család sarját Persay Erzsébet Juliannát (1885-1913), Persay Gyula (1855-1924) novai gyógyszerész és nemeskéri Kiss Erzsébet (1867-1888) lányát.Zalamegye, 1903 (22. évfolyam, 1-26. szám) • 1903-02-15 / 7. szám Persay Erzsébet családja eredetileg Pest megyei származású, ő maga Somogy megyében született Nemesviden, édesapja földbirtokos és gyógyszerész volt Nován.Boldogfai Farkas Ákos András. A Persay család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2021. XVII. Évfolyam. Budapest.) 191.o.

1903. április 12-én a zalai főispán Mezriczky Jenő novai szolgabírót Zalaszentgrótra helyezte át, és Farkas Istvánt Tapolcáról Novára, felesége és apósa községére küldte a helyébe.Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám) • 1903-04-12 15. szám Nován 5 évig töltötte be a helyi szolgabírói állást, dr. Mayer István novai főszolgabíró mellett. Farkas István aktívan vett részt a közeli hivatalos rendezvényeken; 1904. november 6-án zajlott a zalatárnoki templom szentelése, amelyben jelen volt boldogfai Farkas József (1857-1951) a zalaegerszegi kerület országos képviselője és Farkas István szolgabíró is.Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám) • 1904-11-10 45. szám 1905. május 25-én a zalaegerszegi és novai járás községi és körjegyzői egylete tartotta gyűlését Nován a nagyvendéglőben. Szervezése a helyi főszolgabíró és a szolgabíró feladata volt. Mayer István novai főszolgabíró felköszöntőt mondott a vármegye alispánjára, Farkas István viszont Hertelendy Ferenc főispánra a sikeres értekezések és a gyűlés társasebéd után.Zalamegye, 1905 (24. évfolyam, 1-26. szám) • 1905-05-28 22. szám 1905 decemberében a Zala vármegye közgyűlésén Csertán Károly alispán az üresedésben levő első osztályú szolgabírói állásra Farkas István novai szolgabírót jelölte, aki első osztályú szolgabíróvá egyhangúlag megválasztatott.Zalamegye, 1905 (24. évfolyam, 27-53. szám) • 1905-12-17 / 51. szám 1908. áprilisi havában miskei és monostori Thassy Lajos (1857–1925) zalaegerszegi járási főszolgabíró négyhetes szabadsága alatt Farkas István az ő hivatalát is vezette.Zalamegye, 1908 (27. évfolyam, 1-26. szám) • 1908-04-19 / 16. szám

1908. június 24-én gróf Batthyány Pál (1860-1934) zalai főispán Alsólendvára helyezte át Szilágyi Dezsőt helyettesíteni. Alsólendván tartózkodott és szolgabíróként tevékenykedett az év végéig, amíg nem döntötte, hogy pályázni fog a sokkal kedveltebb balatonfüredi főszolgabírói állásra. 1909 februárjában megyei közgyűlés zajlott Zalaegerszegen, amelyen Farkas István és Langer István versenyeztek a Balatonfüredi főszolgabírói állásért. A rendkívüli ritkán népes közgyűlésen Langer győzedelmeskedett, aki az előző főszolgabíró elhunyta óta helyettesítette a járáson. Langer István 192 szavazatot kapott, Farkas István viszont 150 szavazatot, és Gájássy Lajos letenyi szolgabíró – aki szintén pályázott – 40 szavazatot kapott.Zalamegye, 1909 (28. évfolyam, 1-26. szám) • 1909-02-14 / 7. szám

Tevékenysége Sümegen bélyegkép|180px|Boldogfai dr. Farkas Istvánné pósfai Horváth Jenny (1883-1919), a főszolgabíró második felesége. thumb|right|220px|Boldogfai dr. Farkas István (1875-1921) sümegi főszolgabíró és gyermekei: Margit, Endre és Gyula (ölében) A sikertelen balatonfüredi kísérlet után, a majdnem kétéves dél-zalai hivatalától elbúcsúzott. 1910. júliusi havában az alispán áthelyezte Alsólendváról Sümegre, mivel Sólyomy Tivadar (1858-1916) sümegi főszolgabíró lebetegedett.Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám) • 1910-07-07 27. szám Árvay Lajos vármegyei alispán Farkas István alsólendvai szolgabírót, aki ideiglenesen Sólyomy Tivadar főszolgabíró betegsége alatt a sümegi szolgabírói hivatalt vezette és Vizkelety Árpád dr. sümegi szolgabírót kölcsönösen áthelyezte; az áthelyez és 1910. augusztus 1-jével történt meg és ekkor Farkas István hivatalosan sümegi szolgabíró lett. Élete végéig szorgalmas munkássága szorosan kötődött a sümegi járásra. Amikor 1910. július 19-én elégett a sümegi bazaltbánya ipartelepe Farkas István szolgabíró megjelent a helyszínen a tűzoltókkal és a vállalat részvényeseivel és bérlőivel, azonban az épület porrá égett le, a pótolhatatlan kár 200 ezer koronát haladta meg.Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám) • 1910-07-31 31. szám

1910. augusztus elején Sümegen az állatorvosok a marhák száj- és körömfájásának járványos fellépését konstatálták. Farkas István, a sümegi járás szolgabirája sürgős intézkedéseket tett arra, hogy a veszedelmes járvány eredetét lehetőleg azonosítsák. Az intézkedésen kívül a földmivelésügyi miniszter elrendelte, hogy a Keszthelyen augusztus 11-re, Zalabéren augusztus 16-ra és Zalaszentgróton szeptember 1-ére kitűzött országos állatvásárokat beszüntessék. Betiltott ezenkivül a sürgős rendelet a keszthelyi, valamint zalaszentgrőti rendes heti állatvásárokon a hasított körmü állatok felhajtását. Sümeg községet, Sümegprága, Bazsi, Sümegcsehi, Mihályfa, Kisvásárhely, Zalagyömörő, Csebrendek, Nyirád és Tapolca községeket egész határukkal vészkerületté nyilvánította a rendelet és a községek vásárjaira szintén betiltotta a hasított körmü állatok felhajtását.Magyarország, 1910. augusztus (17. évfolyam, 182-206. szám)1910-08-05 / 185. szám