A világnyelv vagy nemzetközi kommunikációs nyelvAmmon, Ulrich (2010). "World Languages: Trends and Futures". In Coupland, Nikolas (ed.). The Handbook of Language and Globalization. Oxford, UK: Wiley-Blackwell. 101–122. oldal.Ammon, Ulrich (1997), Stevenson, Patrick. "To What Extent is German an International Language?". The German Language and the Real World: Sociolinguistic, Cultural, and Pragmatic Perspectives on Contemporary German, Clarendon kiadó, 25–53 oldal.de Mejía, Anne-Marie (2002). Power, Prestige, and Bilingualism: International Perspectives on Elite Bilingual Education. Multilingual Matters. 47–49 oldal. Angol fordítás alapján: "a következő nyelvek tekinthetőek világnyelvnek, vagy nemzetközi kommunikációs nyelvnek: angol, német, francia, spanyol, portugál, holland, arab, orosz, kínai." olyan természetes nyelv, amely kommunikációs nyelvként az eredeti nyelvterületén kívül is széles körben elterjedt. A beszélők száma itt egyáltalán nem mérvadó. A kínai, a hindi és a bengáli vagy a német sem számít a beszélők magas száma ellenére sem a szűkebb értelemben vett világnyelvek közé.
A világnyelv (néha globális nyelvnek vagy ritkán nemzetközi nyelvnek is nevezik) egy olyan nyelv, amely földrajzilag elterjedt és lehetővé teszi a különböző nyelvi közösségek tagjainak a kommunikációt. A kifejezés a mesterségesen létrehozott nyelvekre is utalhat.
Az ilyen nemzetközi kommunikációs nyelveket sok különböző nemzetiségű ember beszéli első vagy második idegen nyelvként, ezek közvetítőnyelvként használatosak a nemzetközi diplomáciában vagy a nemzetközi kereskedelmi szerződések esetében, valamint a tudományos életben; a világnyelvek gyakran több ország vagy nemzetközi szervezet hivatalos nyelvei is. A II. világháború vége óta az angol mint világkommunikációs nyelv a nemzetközi szinten legfontosabb világnyelv.
Az angol mellett más nyelvek, amelyek világnyelvnek tekinthetők, többek között az arab, a francia, az orosz és a spanyol, bár a témában nincs egyértelmű tudományos megegyezés. Egyes szerzők szerint a latin korábban világnyelv volt.
A fogalom meghatározása A világnyelv kifejezésnek számos definíciója létezik; nincs általános meghatározás arról, hogy melyik a hivatalos.García, Adolfo M. (2014). "Neurocognitive determinants of performance variability among world-language users". Journal of World Languages. 1 (1): 60–77.Wright, Roger (2012). "Convergence and Divergence in World Languages". Hernández-Campoy, Juan Manuel; Conde-Silvestre, Juan Camilo (eds.). The Handbook of Language and Globalization. John Wiley & Sons. 552 oldal.
A kongói nyelvész, Salikoko Mufwene szerint „azok a nyelvek, amelyeket anyanyelvként vagy lingua francaként használnak szülőföldjükön kívül, és olyan népességek, amelyek etnikailag vagy nemzetiségileg nem kapcsolódnak hozzájuk”.Salikoko_Mufwene. (2010), "Globalization, Global English, and World English(es): Myths and Facts", in Coupland, Nikolas (ed.), The Handbook of Language and Globalization, Oxford, UK: Wiley-Blackwell. 31–55 oldal. Mohamed Benraba nyelvész a világnyelv kifejezést azzal azonosítja, amit a holland szociológus Abram de Swaan globális nyelvrendszerében „szuperközponti nyelveknek” nevez.Mohamed Benraba (2014). "Competition between four "world" languages in Algeria". Journal of World Languages. 1 (1): 38–59. A spanyol szociolingvista Clare Mar-Molinero egy sor tesztet javasol, amellyel egy nyelvet meg kell vizsgálni ahhoz, hogy világnyelvnek lehessen nevezni. A kérdések a demográfiára, a nyelvhez való viszonyulásra, valamint a politikai, jogi, gazdasági, tudományos, technológiai, akadémiai, oktatási és kulturális területekre vonatkoznak.Clare_Mar-Molinero (2004). "Spanish as a world language: Language and identity in a global era". Spanish in Context. 1 (1): 8.
A német szociolingvista Ulrich Ammon szerint az, hogy valami világnyelvnek minősül-e, azt a „globális funkciója” határozza meg, vagyis az, hogy globális kommunikációra használják-e, különösen olyan emberek között, akik nem anyanyelvű beszélői, vagy esetleg közvetítőnyelvként használják, azaz olyan kommunikációban, ahol egyik résztvevőnek sem az anyanyelve. Ammon egy sor globalitási mutatót fogalmaz meg, azaz olyan tényezőket, amelyek segítségével értékelhető, hogy egy adott nyelv milyen mértékben tekinthető világnyelvnek. Ezek közül a legfontosabb a nem anyanyelvi beszélők száma. Egy másik mutató az anyanyelvűek száma, amely bár önmagában nem globális mutató, empirikusan pozitív korrelációt mutat vele, és közvetetten befolyásolhatja azt azáltal, hogy vonzóbbá teszi a nyelvet. Egyéb lehetséges mutatók a gazdasági erő (az anyanyelvűek GDP-jével mérve), a nyelvet hivatalos nyelvként használó országok száma, valamint ezeknek az országoknak a földrajzi eloszlása, a nemzetközi üzleti életben való használat és a tudományos publikációkban való elterjedtség.
A „világnyelv” kifejezést néha más értelemben is használják, utalva olyan mesterséges nyelvekre, amelyeket nemzetközi segédnyelvként hoztak létre, mint például az eszperantó.Alicja_Sakaguchi (1989). "Towards a Clarification of the Function and Status of International Planned Languages". Status and Function of Languages and Language Varieties. Walter de Gruyter. 422 oldal.
A világnyelvek kialakulása A legtöbb világnyelv olyan államok terjeszkedése által alakult ki, amelyekben a megfelelő nyelvet beszélték, valamint a meghódított területek fölött későbbi folyamatos hegemóniát gyakoroltak ezen államok. Ez így van a világ minden régiójában, mind az ókori világnyelvek esetében, mind az újkori, valamint a jelenkori világnyelveknél is ezt figyelhetjük meg. Ezért a világnyelv fogalmában mindig benne rejlik valamiféle imperialista háttér is, amelyet a kisebb nyelvek beszélői akár elnyomónak is érezhetnek. Ez így volt már a klasszikus ókor világnyelvénél, az ógörög nyelvnél is, amelynek elterjedése Nagy Sándor hódító hadjárataira vezethető vissza.
Történelmi világnyelvek
Az ókor világnyelvei a babiloni, az arámi és a görög nyelv. A Római Birodalom terjedésével kiemelkedett latin ezt a státuszát egészen a 17. századig megőrizte mint egyházi nyelv, az irodalom és a jog nyelve.
A szanszkrit és a páli, valamint később a kínai nyelv a hinduizmusnak és a buddhizmusnak a Kr. u. 1. évezredben való elterjedésével összhangban lett világnyelv Dél- és Délkelet-Ázsiában.
A kora középkorban megfigyelhető iszlám hódítással vette kezdetét az arab mint világnyelv felemelkedése.
Újkori világnyelvek Sok újkori világnyelv egykori gyarmatosító nyelv, amelynek más kontinenseken való elterjedése főképpen hódítás, gyarmatosítás és kizsákmányolás útján történt.
Az indián és törzsi nyelveket, különösen olyan gyarmatokon, ahol a Direct Rule elve szerint uralkodtak, legyőzték, betiltották és elnyomták; ennek ellentéte volt az asszimiláció: pl. a francia nyelv és kultúra teljes körű részvételt ígért a civilizáció alakításában. Az olyan gyarmati államokban, ahol az Indirect Rule elve alapján uralkodtak (angol és német gyarmatok), a gyarmati birodalom nyelvének átvétele túlnyomó részben a helyi lakosság felett uralkodó elit kiváltsága volt. Az indián nyelveknek a lakosság széles körében való fennmaradása ebben a hatalmi modellben még kívánatos is volt mint a hatékony felemelkedés korlátja.
Egy nagy gyarmatbirodalom birtoklása minden 19. századi és 20. századi európai gyarmatosító ország esetében a nemzeti nyelvük világnyelvvé való felemelkedéséhez vezetett: így volt ez az angol, a francia, a spanyol, a portugál és a holland nyelv esetében.
Az orosz a jelentőségét csak Oroszország Kelet-Ázsia felé történő terjeszkedésével nyerte el; a II. világháborút követően ez a jelentősége a Szovjetunió keleti blokkra, illetve a kommunista világra gyakorolt dominanciájával tovább erősödött. A Szovjetunió bukása után újra csökken az orosz nyelv jelentősége. Az egykori szovjet köztársaságokban élő polgárok ma újra határozottan visszatértek az eredeti nyelvükhöz, és az oroszországi születési ráta, valamint az orosz gazdaság is tovább stagnál.
Világnyelvek különleges összefüggésekben A francia nyelv a XVII. században nyerte el a vezető világnyelv szerepét mint a diplomácia, a posta, valamint az európai nemesség nyelve.
A német a XVIII. századtól lett a tudomány és a művészet fontos nyelve a weimari kultúrpolitika hatására (ld. weimari klasszikusok, amelyet olyan költők és politikusok képviselnek, mint Goethe, Schiller és a Humboldt testvérek, de a filozófiai felvilágosodás, különösen Kant írásainak jelentősége is jellemez, vö. Költők és gondolkodók); de elvesztette ezt a státuszát a két világháborúban elszenvedett veresége után, és a felvilágosodási eszméknek az ezen háborúkat megelőző folyamatos térvesztése is hozzájárult ehhez.Das Phänomen des kontinuierlichen Verfalls der Hochkultur der deutschen Aufklärung bis hin in die rückständigste nationalistische Barbarei, die die Welt je gesehen hat, wird besonders drastisch von Theodor_W._Adorno und Max_Horkheimer in der Schrift Dialektik_der_Aufklärung beschrieben.
Kis kulturális ágak, amelyekben bizonyos nyelvek még világszerte mérvadóak: a balett a francia nyelvvel és a klasszikus zene az olasszal.
A világnyelvek elterjedése a 19. század kezdetén Az angol nyelv a nemzetközi diplomácia, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, valamint a nemzetközi tudományos és kulturális csere lingua francájaként az egyedüli, a szó igazi értelmében világszerte használatos kommunikációs nyelv és a legjelentősebb világnyelv.vö. David Crystal: English as a Global Language, Edition 2, illustrated, revised, Cambridge University Press, 2008, . (Digitalisat) A nagy nyelvek, a kínai nyelv (mandarin), a francia, az angol, az orosz és a spanyol 1946 óta az Egyesült Nemzetek Szervezete hivatalos nyelve. 1973-ban 6. hivatalos nyelvként csatlakozott az arab is.Az Egyesült_Nemzetek_Általános_Közgyűlésének 2. Határozata (1946. február 1.), pdf formátumban letölthető www.un.org/documents//ga/res/1/ares1.htm és Általános közgyűlés 3191. határozat (1973. december 18.), pdf dokumentumban letölthető innen: www.un.org/documents/ga/res/28/ares28.htm A mandarin a kínai legfontosabb nyelvjárása, és több anyanyelvű beszélője van, mint az angol és a spanyol nyelvnek együtt.
A hindusztáni nyelvet – melynek regiszterei a hindi és urdu nyelvek – csaknem kizárólag az eredeti nyelvterületén, Indiában és Pakisztánban beszélik; ugyanez érvényes a bengáli nyelvre és annak nyelvterületére, Bangladesre és Nyugat-Bengálra, valamint a japán nyelvre és nyelvterületére, Japánra, ill. a németre Németországban, Ausztriában és Svájcban. Ezeket a nyelveket azonban – beszélőinek száma ellenére – rendszerint nem számítjuk világnyelvnek.
A világszerte a globalizáció következtében kialakult migrációs mozgalmak hatására a 20. század közepe óta jelentős számú dél-ázsiai eredetű népek élnek eredeti nyelvterületükön kívül, pl. Nagy Britanniában vagy az Egyesült Államokban, eddig ez (2011) nem jutott odáig, hogy ezek a nyelvek az új területeken kommunikációs nyelvekké lettek volna.
Lehetséges példák
Arab Salikoko Mufwene az arabot világnyelvnek írja le – bár csak az angol és a francia után, mivel korlátozottan használják közvetítőnyelvként –, azzal indokolja állítását, hogy az arab a világ muszlim közösségeinek liturgikus nyelve. Mohamed Benrabah kritizálja ezt az érvelést, és azt írja, hogy „a Korán versek megtanulása és naponta történő imádkozás nem feltétlenül eredményezi, hogy mindenki maradéktalanul beszéljen arabul”, de ennek ellenére ő is világnyelvként tekint rá, mivel de Swaan globális nyelvrendszerében szupercentrális nyelvnek számít.
Angol